Ma 2019 december 08. Mária napja van. Holnap Natália napja lesz.
7cfe2fcf7d1f24481bfa3ef84e57caf0.jpg

Szénáskönyvem

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Kezem ügyébe került Márai Sándor Füves könyv című írása. Ebben a nevezetes gyüjteményében kettőszázkettő címszóban közli mindazt a bölcsességet, amit jónak lát közölni. Magam azt hiszem, hogy ha egy emberben a bölcsesség írói vénával társul, az nem szerencsés dolog.

Annak eredménye túltengő locsogás, amelyből az olvasó alig győzi kiválasztani azt, ami éppen akkor és ott, számára valóban fontos. Hogy a bölcsesség fékezze áradását, ahhoz a dolgoknak valamely szőlőhegyen szerzett közvetlen megtapasztalására van szükség. Én is tudok bölcsességeket, nem is keveset, de ha mértéktelenül dűteném ide, a tisztelt Olvasó itt hagyna. Ezért még mielőtt kiadnám magamból, előbb kiszárítom, mint a lekaszált szénát, és úgy nyújtom át. Lehet áttekinteni és válogatni.

 A létezésnek fokozatai vannak. Az abszolút létezőt mi, az anyagi világban küszködők Istennek nevezzük. A mi létünk merőben ideiglenes és illuzórikus. Pislákolás, amit a görögök mint a hádész lakóinak tengődését írták le.
 
A teremtett világ egy hatalmas létezőnek alsó pereme. Az innen láthatatlan szellemi világok minden tulajdonságukban mérhetetlenül felettünk állnak.
 
Minden, ami anyagból épült fel, állandó hanyatlásban van. Fejlődés a teremtésben nem lehetséges, ami annak látszik, az valójában pusztán bonyolódás, vagyis éppen hogy a hanyatlásnak egy minősített esete.
 
 
 Az ember kinyilatkoztatás útján szállt le az anyagba. Eredeti eleme a szellemi lét, onnan leszállva testesült meg, majd a további rohamos hanyatlása során oszlott előbb egyénekre, majd nemekre, legutóbb emberre és lóra.
  
       ...és itt szégyeltem el magam. Ez nem lesz jó. Nálam nagyobbak szakterületére tévedtem, ahol természetesen hibáikat is, hiába, hogy látom, ismételni fogom. Vissza hát, legyen az én füves könyvem tényleg szénás könyv
 
A minap messze sötétedés után és kevéssel fagypont alatt jutott eszembe, hogy hátra kell menni az istállóhoz. Megellett az egyik juh, a báránynak száraz szénára van szüksége, mert megfagy. Az istálló valójában csak tető, két oldalról deszka szélfogóval. Most nem fúj, de az ég sötét, csillag alig, tehát tapogatunk. A kertkaput emlékezetből nyitom, a fagyott sáron óvatosan kell lépkedni, ahol a többinél is sötétebb, ott a palánk. A mögött balra a jászol, abban remélem, találunk egy ölre valót. A gyerek telefon-kijelzővel világít egy keveset, magam annyit veszek föl, hogy maradjon is, és fordulnák meg. Akkor egy hatalmas párafelhő a jobb vállam felett és a kíváncsi lópofa ereszkedik az ő irdatlan magasságából közénk.
 
Aki soha nem hallotta e szót: Betlehem, de járatos csak egy lóistállóban, az bizonnyal üdvözülni fog.
 
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhel tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (13) Kultúra (4) Vetítő (37) Egészség (50) Sport (729) Tv fotel (65) Mozaik (42) Rejtőzködő magyarország (171) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (1646) Belföld (5) Életmód (1) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Tereb (138) Alámerült atlantiszom (142) Mondom a magamét (4138) Nagyvilág (1440) Heti lámpás (219) Politika (1571) Irodalmi kávéház (474) Mozi világ (440) Gazdaság (633) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>