Ha a mostani létszámukat és mondjuk a háromszáz évvel korábbit felrajzolom, mint grafikont, álmélkodva láthatod, hogy visszafelé tekintve, a kínai náció igen hamar egyszerűen megszűnik. Valójában persze nem olyan hamar, hisz háborúztak bőven, pusztult is a nép, de az biztos, hogy a történelemben igen fiatal képződmény a kínaiság. Azt is tudhatjuk, hogy a kezdetek során szomszédok voltak az Ázsiát majd’ kitöltő hun birodalommal. Az már kevéssé köztudott, hogy amit létszámukról fentebb megállapítottunk, az általános kultúra terén is megállt. Vagyis a hunoktól tanulták a kultúrát. Senkit ne tévesszen meg, hogy azt terjesztik, mindent ők találtak fel. Valójában sok mindenről ők őrzik az első írásos feljegyzést, de semmi egyéb nem bizonyítja, hogy feltalálók lennének. Sőt éppen írásukat is a hunoktól kapták, akkor meg hogyan…?

   Elegendő információt begyűjtve már felsejlik a kép. A kínaiak ősei nem hogy nagy és kulturált nemzet lettek volna, hanem épp ellenkezőleg. Nekik azért kellett szaporodni és tanulni, hogy a számukra kínos hun fennhatóságtól szabaduljanak. Alapvető eszközük, a szívós kitartás és a belső összefogás meg volt hozzá, tehát az eredmény sem maradt el.

 

   A kínaiak ős-élménye: a reménytelen alávetettség.