Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
6f1dba7b7f5d44f97047e571b4bbe1f9.jpg

Fradista szemmel 10.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Szalámis szendvics
A Vidi meccs után egy szipogó szőkehajú kissrácot láttam a pálya mellett bandukolni az Édesapjával. Egy régi történet jutott ekkor az eszembe...
1982. december 3.-án a Népstadionban játszottunk a Csepel ellen. Én is Édesapámmal látogattam ki a mérkőzésre, aki óriási Csepel szurkoló volt, nekem persze már akkor Fradi sál volt a nyakamban. Édesanyám gondosan csomagolt nekünk szendvicseket, pokrócot, párnát, minden kelléket vittünk magunkkal, hiszen december volt. A piros-kékek a második félidő elején megszerezték a vezetést Budavári révén, amit még Pölöskei kiegyenlített, de a 68. percben ismét az alacsony termetű szélső Budavári, a népszerű "Csucsu" volt eredményes. Hajtottunk, de nem ment az egyenlítés. Édesapám kínálni kezdte az otthonról hozott  szalámis szendvicset, de én könnyeimmel küszködve, szipogva mondtam neki, hogy csak akkor eszem, ha a Fradi kiegyenlít. Erre Édesapám azt válaszolta nevetve:  -  Akkor fiam itt romlik meg az a szendvics. Végül a Csepel ismét betalált, így elmaradt az egyenlítés, s a szalámis szendvics  is megmaradt. Én pedig szomorúan törölgettem könnyeimet a kissé deres zöld-fehér sálamba.

A bajnoki szünet előtti utolsó fordulóban, szám szerint a 11.-ben a tavalyi bajnok, a címvédő Videoton látogatott hozzánk, a mostanság nem olyan félelmetes Üllői úti arénába. Kit verjünk meg, ha nem a legerősebbet, gondoltuk sokan a mérkőzés előtt.

A Kecskeméti vendégjátékunk 1:0-ás kudarca nem is annyira, de a mutatott játék minősége kiábrándító volt, így amit Döme lassan (mindössze két mérkőzés: ZTE, Győr) elkezdett felépíteni az ezen a kecskeméti kiránduláson atomjaira hullott. Ilyen pesszimista hangulatban vártuk az anyagilag felpumpált címvédőt. Tavaly tavasszal, egész más felállásban vártuk a Vidi elleni rangadót. Akkor a második helyen tanyáztunk és az akkori első Székesfehérváriakat vártuk felfokozott hangulatban. Az eredmény ismert: 5:0-ás történelmi vereséget mért ránk a Mezey féle csapat.

Nos ahogy ez a nagy vereség akkor nem volt benne a levegőben, úgy most inkább tarthattunk egy nagy arányú vereségtől.

Bátran kezdtek a srácok. Mondhatjuk azt, hogy nekiugrottunk a Vidinek. Természetesen a képességbeli különbségek azért látszódtak, főként a támadó szekcióban (Alves VS. Pölöskey), de derekasan küzdöttünk, és azt kell, hogy mondjam egyenrangú félként játszottunk végig, sőt megkockáztatom, hogy jobbak is voltunk a mérkőzés nagy részében. Ami a legnagyobb probléma, az a gólszerzés. Ezt a játékot gólra játszák, nincs mese. Amelyik csapat gólt, gólokat szerez az lesz a győztes. Sokat hibáztatjuk a védelmünket mondván egyéni hibákból kapjuk a góljainkat. Ez igaz is, de könyörgöm, ha a csatáraink, középpályásaink tudnának gólt szerezni, akkor nem mindig 1:0-ás vereségeket szenvednék. 1-1 kapott gól, hiba benne van a játékban, de kellene tudni válaszolni a kapott gólokra. Ez nem megy sajnos, az okát nem tudom. Illetve sejtem, nincs csatárunk, akik pedig vannak azok nem váltottál be a hozzájuk fűzött, talán túlzott reményeket. Oláh nagyon gyenge formát mutat, Pölöskeynél képességbeli hiányosságok vannak, bár becsülettel küzd-hajt, Somália pedig, amikor már kezdte felvenni a ritmust, jól kezdett mozogni megsérült.

Osztályzatok:

Jova7 – Maróti6, Balog Z.6, Klein5, Junior4 – Jovanovic5, Otten6, Morales6 (Rósa5), Tóth B.5, Hakola4(Oláh5) – Pölöskey5 (Lisztes6)

A Videoton egy helyzetéből gólt szerzett, az egyébként nagyon gyenge napot kifogó Alves révén. Ez mindent elmond a gyengén játszó Fehérvári brazil támadó gólt szerzett. Nálunk, ha valaki jól teljesít az egész mérkőzésen akkor sem tud gólt elérni. Összességében elégedett voltam a csapat küzdésével, akarásával (Ez nem volt meg a Kecskemét ellen!), de játékban nagyon gyengék voltunk ismét nagyon kevés lehetőségünk volt, talán háromszor találtuk el a vendégek kapuját. Ez pedig nagyon kevés, még akkor is, ha az NB1. egyik legerősebb csapata az ellenfél.

A vezetőség próbálkozik, próbálja a nyári balulsikerült igazolásokat korrigálni, ebbe az irányba mutat Klein, Hakola és Homma leigazolása, s persze Liban Abdi reaktiválása is.

 

Nagyon-nagyon sok munkát kell még elvégezni a szakmai stábnak, ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Nehéz lesz, hiszen jönnek a mérkőzések sorba, és már nem nagyon hibázhatunk. Most olyan négy mérkőzés következik (Pápa, Újpest, Siófok, Paks), amelyeket egész egyszerűen hoznunk kell, mert különben nagyon forró tavasz vár majd ránk. Vasárnap irány Pápa! Jövő hét szombaton pedig jön a Derby! Show must go on!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs

Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (10) Mozi világ (440) Tereb (146) Vetítő (30) Politika (1582) Mondom a magamét (7501) Nagyvilág (1309) Flag gondolja (36) Jobbegyenes (2778) Tv fotel (65) Történelem (17) Rejtőzködő magyarország (168) Egészség (50) Heti lámpás (310) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (6) Gazdaság (702) Életmód (1) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Sport (729) Irodalmi kávéház (537) Nézőpont (1) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>