– Elégedett?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy maximálisan az vagyok. Mindig magamból indulok ki, mindig látok hibákat, most is láttam, ha pedig hibákat találok a bokszomban, nem lehetek elégedett.

– Milyen hibákra gondol?
– Nem voltam elég pontos, a balegyeneseim sem úgy pattogtak, ahogyan azt korábban megszokhatták tőlem. Sajnos a kenyai sem nyújtott biztos célpontot, a nyeklő-nyakló mozgása miatt nehéz volt eltalálni, és ha fejen meg is fogtam, inkább a kőkemény homlokát trafáltam el, nem pedig valamelyik kiütési pontot.

– Meglepte a végeredmény, hogy az egyik pontozó egy menetet Onyangónak adott?
– Meg. Azt gondolom, volt annyira meggyőző a fölényem, hogy mindhárom bírónál elvigyem az összes menetet. Az egyik pontozó talán azért adott oda egy felvonást Onyangónak, hogy ne legyen annyira nagy a fölényem.

– Melyik menetekkel volt elégedett?
– A negyedikkel és a nyolcadikkal biztosan. Sajnálom, hogy nem tudtam rendesen megfogni Onyangót, de úgy éreztem, ezen az estén kalapáccsal sem tudom leütni a Kalapácsot.

– Mit szólt az amerikai magyarok szurkolásához?
– Ezt leírni, elmesélni nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen. Olyan érzésem volt, mintha otthon bokszoltam volna. Nem tudok eléggé hálás lenni azoknak, akik kijöttek a csarnokba, és azoknak, akik lehetővé tették, hogy itt bokszoljak.

]]>www.nso.hu]]>, Moncz Attila