Ma 2019 december 05. Vilma napja van. Holnap Miklós napja lesz.
adfeb47491a05962d35270af12383de1.jpg

EB- Történelem - A foci Angliába, a diadal a németekhez tért haza

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
A torna nagy hiányzója

Eb-történeti sorozatunk hetedik része (1984) után ismét holtversenyt hirdettünk rovatunkban, a torna hiányzója címet két korszakos alaknak, Roberto Baggiónak és Lothar Matthäusnak ítélve oda. Baggio – aki 1983-ban, 16 évesen játszotta első Serie C1-es bajnokiját – 1988 novemberében mutatkozott be az olasz válogatottban, tehát élből lemaradt az NSZK-beli Európa-bajnokságról. 1992-ben a squadra azzurra nem volt ott az Eb-n, a következőkön viszont igen. Copfocska azonban sem 1996-ban és sem 2000-ben nem volt a keretben, noha utóbbi torna előtt sokan ajánlották Dino Zoff szövetségi kapitány figyelmébe. Szinte hihetetlen, de egyetlen Eb-n sem vett részt! Vb-n ellenben hármon (1990, 1994, 1998) is – az 1994-es fináléban a szétlövésben fölé lőtt 11-ese aranyat eredményezett Brazíliának.
Matthäus egymás után két Eb-t mulasztott el a kilencvenes években: az 1992-eset keresztszalag-szakadása miatt, és az 1996-osat. Noha sokat volt sérült (comb, Achilles) 1996 tavaszán, felépült a torna rajtjáig, ám Berti Vogts mégsem vitte el Angliába, ugyanis Matthias Sammert favorizálta a liberó posztján. Utólag nem lehet vitatni a Terrier döntését: Sammer élete formájában futballozott Angliában (az év végén meg is kapta érte jutalmát, az Aranylabdát) – Lothar kapitány nem hiányzott a csapatból.
A 150-szeres válogatott ikon ennek ellenére szép karriert futott be az Eb-n (meg amúgy is), kétszeri hiányzása ellenére négy kontinenstornán szerepelt, az 1980-ason, az 1984-esen, az 1988-ason és a 2000-esen! 1980-ban arany-, 1988-ban bronzérmet nyert, összes Eb-meccse – a selejtezőket is beleszámítva – 31, s ezeken ötször talált a kapuba.

Sorozatunk tizedik részében a tizedik Európa-bajnokság, az 1996-os, 16 csapatos angliai viadal történéseit elevenítjük fel zanzásítva.

A labdarúgás, azon belül is a sportág Európa-bajnoksága újabb mérföldkőhöz érkezett 1996-ban: 16 csapat részvételével rendezték meg Angliában, a futball (egyik) őshazájában a kontinensbajnokságot. Erre politikai és gazdasági okok miatt került, kerülhetett sor: egyrészt a kilencvenes évek elején bekövetkezett nagy „országosztódás" miatt jelentősen megnőtt a selejtezőre benevező válogatottak száma (47, a rendező angolok nélkül), másrészt a kedvező gazdasági környezet hatására lehetővé is válhatott a létszámemelés.

Az Eb-k történetében ezen a tornán debütált a szerte a világon máig érvényben lévő hárompontos rendszer (egy győzelem ennyi egységet ér) és az azóta a fősodorban megszűnt aranygólszabály. Mindkét újítás elvileg a támadó futballt volt hívatott ösztönözni. Erre mi történt? Meccsenként 2.06 találat esett átlagban, amit csak az 1968-as (1.40) és az 1980-as (1.93) torna gólindexe múlt alul. Újdonságnak számított az is, hogy Európa mind az öt futballnagyhatalma – szigorúan ábécérendben: Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország – megjelent az eseményen.

Ahogy az Euro '96 szlogenje (Football's coming home) mondta, a futball ugyan hazatalált, az Henri Delaunay-serleget azonban nem sikerült otthon tartaniuk a házigazdáknak – az 1992-es döntőbeli kudarcot követően, második nekifutásra Berti Vogtsé és társulatáé lett az Eb-trófea. A németek a torna egyik esélyeseként érkeztek Albionba (a tekintélyes Kicker Sportmagazin például az Optimisták a német sztárok – A címet akarjuk főcímmel a címlapján, Matthias Sammer, Jürgen Klinsmann és Andreas Möller közös fotójával engedte útjára a Nationalelfet), és be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket – 1972 és 1980 után immáron harmadszor.

Magyarország, miképpen 1972 óta mindig, ezúttal sem jutott ki az Eb-re. A magyar labdarúgás megváltozott erejére – hogy ne mondjuk, lezüllésére... – jellemző: a nemzeti együttesünk selejtezőcsoportjából fölényesen továbbjutó svájci és török válogatott csak asszisztált a szigetországi tornán; előbbi egy pontot kapart össze, utóbbi pedig pont és szerzett gól nélkül kullogott haza... (Látni fogjuk majd: Törökországnak akadtak szebb pillanatai is az Eb-n!)

AZ ESERNYŐCSELTŐL AZ ÁTEMELÉSIG

A szakértők a C jelű négyest tartották a legerősebbnek, „szaknyelven" a halálcsoportnak. Két korábbi világbajnok – egyben Európa-bajnok –, Németország és Olaszország, és további két korábbi kontinenselső, Csehország és Oroszország szerepelt benne.

Igaz, a csehek még Csehszlovákiaként, az oroszok meg még Szovjetunióként diadalmaskodtak anno.

A németek gólt sem kapva, csoportelsőként jutottak tovább (a harmadik meccsen már lazíthattak), míg a második helyre a csehek futottak be annak ellenére, hogy vereséggel kezdtek, és hogy gólkülönbségük rosszabb volt az olaszokénál – csakhogy legyőzték őket, és a kiírás értelmében az egymás elleni eredmény rangsorolt előbb.

A „nagyok" közül nemcsak az itáliaiak véreztek el a csoportkörben, hanem a címvédő dánok is, akik meglepetésre sima, 3–0-s vereséget szenvedtek az újonc horvátoktól. Újoncokból amúgy nem volt hiány, Horvátország mellett Bulgária, Svájc és Törökország is első ízben szerepelt a kontinenstornán.

A csoportkör két legemlékezetesebb jelenete egy angol és egy horvát labdarúgó nevéhez fűződött. Az angol Paul Gascoigne volt, aki úgy lőtte be csapata második gólját az ősi rivális, Skócia ellen, hogy előtte esernyőt adott Colin Hendrynek. A horvát játékos pedig Davor Suker, aki Dánia kiütése alkalmával pazarul átemelte Peter Schmeichelt.

Átemelés a negyeddöntőben is akadt, itt a cseh Karel Poborsky kápráztatta el a nézőket Portugáliával szemben, gólja ráadásul elődöntőbe jutást ért.

A legjobb nyolc között szoros meccseket vívtak a felek, egyik győztes sem nyert egy gólnál nagyobb különbséggel, már, ha nyert egyáltalán 90 vagy 120 perc elteltével, két ütközet ugyanis végletekig kiegyenlített, tizenegyespárbajba torkolló csatát hozott. A szóban forgó lutriban végül Anglia és Franciaország kerekedett fölül.

BIERHOFF MÜLLER ÉS HRUBESCH NYOMÁBAN

Az elődöntő sem múlt el szétlövés nélkül, sőt mindkét mérkőzés ezzel dőlt el. A győztesekből vesztesek lettek: a negyeddöntőben szerencsés angol és francia válogatottat most cserbenhagyta Fortuna, előbbi Németországgal, utóbbi Csehországgal szemben maradt alul 6–5-re.

A háromoroszlánosok jól kezdtek a németek ellen, Alan Shearer, a torna későbbi gólkirálya már a 3. percben bevette Andreas Köpke kapuját. Stefan Kuntz a 16. percben egyenlített, és ezután már nem esett több találat. Illetve dehogynem, csak Puhl Sándor, a két évvel korábbi világbajnoki döntő bírája a 96. percben lökés miatt nem adta meg a sérült Klinsmannt nagyszerűen helyettesítő Kuntz (arany)gólját. Az ítélet helyességére és Puhl tekintélyére jellemző, hogy a németek nemigen reklamáltak az esetnél.

Az aranygólok kora

Nagy tornán először az 1996-os Eb-n alkalmazták az ún. aranygólszabályt, vagyis a következő regulát: ha egy csapat gólt ér el a hosszabbításban, azonnal győztest hirdetnek. A szabály két világbajnokságot (1998, 2002) és további egy kontinensviadalt (2000) ért meg, aztán eltörölték, és helyette bevezették a később hasonlóan kudarcot valló ezüstgólszabályt. Amíg létezett aranygól, 17 hosszabbításos találkozó zajlott le az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon, és tízet 11-esekig kellett játszani. A futballtörténelem első Eb-aranygólja Oliver Bierhoff nevéhez fűződik, a második és a harmadik (egyben utolsó) pedig két francia, Zinedine Zidane és David Trezeguet nevéhez. Utóbbi aranygólja – akárcsak Bierhoffé – szintén aranyérmet ért.

A tizenegyeseket egészen a hatodik sorozatig jól rúgták a kijelöltek, akkor azonban Köpke kivédte Gareth Southgate gyenge lövését. Möller lába viszont nem remegett meg – jöhetett a csípőre tett kéz, a német továbbjutás ünneplése. Anglia, bár végig nagy formában futballozott a tornán – megkockáztatjuk, a legjobb csapattal vonult fel az 1966-os vb-győzelme óta –, megint nem tudta átlépni saját árnyékát, az 1990-es vb után újabb elődöntőt bukott el tizenegyesekkel a Nationalelf ellen.

Oliver Bierhoff emlékezetes gólöröme az 1996-os döntőben (Fotó: Action Images)

A németek bezzeg többnyire nem mondanak csődöt a legfontosabb pillanatokban, a fináléban is talpra álltak Patrik Berger tizenegyesgólját követően. A hajrára csereként beálló Oliver Bierhoff a 73. percben még hosszabbításra mentette a meccset, a 95. percben aztán el is döntötte (Petr Kouba és a kapufa hathatós segítségével). Gerd Müller (1972) és Horst Hrubesch (1980) után Bierhoff lett a harmadik, aki két gólt szerzett Eb-döntőben – úgy fest, Németország csak döntőbeli duplákkal képes Európa-bajnokságot nyerni.

10. EURÓPA-BAJNOKSÁG (ANGLIA, JÚNIUS 8–30.) 
Csoportkör
A-csoport
Anglia–Svájc 1–1 (Shearer 23., ill. Türkyilmaz 83. – 11-esből)
Hollandia–Skócia 0–0
Hollandia–Svájc 2–0 (Jordi Cruyff 66., Bergkamp 79.)
Anglia–Skócia 2–0 (Shearer 53., Gascoigne 79.)
Skócia–Svájc 1–0 (McCoist 36.)
Anglia–Hollandia 4–1 (Shearer 23., 57. – az elsőt 11-esből, Sheringham 51., 62., ill. Kluivert 78.)
A végeredmény: 1. Anglia 7 pont, 2. Hollandia 4 (3–4), 3. Skócia 4 (1–2), 4. Svájc 1
 
B-csoport
Spanyolország–Bulgária 1–1 (Alfonso 74., ill. Sztoicskov 65. – 11-esből)
Franciaország–Románia 1–0 (Dugarry 25.)
Bulgária–Románia 1–0 (Sztoicskov 3.)
Franciaország–Spanyolország 1–1 (Djorkaeff 49., ill. Caminero 85.)
Franciaország–Bulgária 3–1 (Blanc 21., Penev 63. – öngól, Loko 90., ill. Sztoicskov 69.)
Spanyolország–Románia 2–1 (Manjarín 11., Amor 84., ill. Raducioiu 29.)
A végeredmény: 1. Franciaország 7 pont, 2. Spanyolország 5, 3. Bulgária 4, 4. Románia 0
 
C-csoport
Németország–Csehország 2–0 (Ziege 26., Möller 32.)
Olaszország–Oroszország 2–1 (Casiraghi 5., 52., ill. Cimbalar 21.)
Csehország–Olaszország 2–1 (Nedved 5., Bejbl 35., ill. Chiesa 18.)
Németország–Oroszország 3–0 (Sammer 56., Klinsmann 77., 90.)
Oroszország–Csehország 3–3 (Mosztovoj 49., Tetradze 54., Beszcsasztnih 85., ill. Suchopárek 5., Kuka 19., Smicer 88.)
Németország–Olaszország 0–0
A végeredmény: 1. Németország 7 pont, 2. Csehország 4, 3. Olaszország 4, 4. Oroszország 1
 
D-csoport
Dánia–Portugália 1–1 (B. Laudrup 22., ill. Sá Pinto 53.)
Horvátország–Törökország 1–0 (Vlaovic 86.)
Portugália–Törökország 1–0 (Fernando Couto 66.)
Horvátország–Dánia 3–0 (Suker 54., 90. – az elsőt 11-esből, Boban 81.)
Portugália–Horvátország 3–0 (Figo 4., Joao Pinto 33., Domingos 82.)
Dánia–Törökország 3–0 (B. Laudrup 50., 84., A. Nielsen 69.)
A végeredmény: 1. Portugália 7 pont, 2. Horvátország 6, 3. Dánia 4, 4. Törökország 0
 
Negyeddöntő
Anglia–Spanyolország 0–0 – 11-esekkel 4–2
Franciaország–Hollandia 0–0 – 11-esekkel 5–4
Németország–Horvátország 2–1 (Klinsmann 21. – 11-esből, Sammer 59., ill. Suker 51.)
Csehország–Portugália 1–0 (Poborsky 53.)
 
Elődöntő
Németország–Anglia 1–1 (1–1, 1–1, 1–1) – 11-esekkel 6–5
London, 75 862 néző. V: Puhl (magyar)
G: Kuntz (16.), ill. Shearer (3.)
Csehország–Franciaország 0–0 – 11-esekkel 6–5
Manchester, 43 877 néző. V: Mottram (skót)
 
Döntő
Németország–Csehország 2–1 (0–0, 1–1) – aranygóllal
London, 73 611 néző. V: Pairetto (olasz)
Németország: Köpke – Sammer – Strunz, Eilts (Bode, 46.), Babbel, Helmer, Ziege – Hässler, Scholl (Bierhoff, 69.) – Klinsmann, Kuntz
Csehország: Kouba – Suchopárek, Kadlec, Rada – Hornák, Nedved, Bejbl, Nemec – Poborsky (Smicer, 88.), Berger – Kuka
G: Bierhoff (73., 95.), ill. Berger (59. – 11-esből)
 
Gólkirály: Shearer (angol) 5 gól
A torna csapata: Köpke (Németország) – Sammer (Németország), Desailly (Franciaország), Blanc (Franciaország), Maldini (Olaszország) – Poborsky (Csehország), Gascoigne (Anglia), Eilts (Németország) – Shearer (Anglia), Sztoicskov (Bulgária), Suker (Horvátország)

Hegyi Tamás - nso.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (1644) Szépségápolás (15) Belföld (5) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1571) Autómánia (61) Mozaik (42) Gazdaság (633) Egészség (50) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Sport (729) Irodalmi kávéház (474) Tv fotel (65) Mondom a magamét (4133) Életmód (1) Vetítő (37) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (4) Történelem (13) Tereb (138) Flag gondolja (33) Heti lámpás (219) Nagyvilág (1440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>