Az újszerű döntő: mindenki játszott mindenkivel, méghozzá semleges pályán, vidéki stadionokban. Döntetlen nem születhetett, ilyen esetekben hosszabbítani kellett. Az első mérkőzés Szolnokon volt, ahol 18 ezer néző előtt az FTC 3-2 -re győzött az Ú. Dózsa ellen. Ezután a válogatott mérkőzések miatt hosszú ideig megszakadt az MNK folytatása. A bajnokság befejezése után viszont szinte napok alatt lejátszottak valamennyi találkozót. A sok furcsa eredmény után, csattanós volt az MNK befejezése is: a kupát az eleinte teljesen esélytelennek látszó DVTK nyerte! Igaz, hogy “csak” jobb gólkülönbségével, és igaz, hogy igen fonák módon. Gólkülönbséggel előzte meg azt az FTC-t, amelytől 3-0 -ra kikapott!
Egy biztos: a szabályok szerint a döntő mérkőzések lejátszása után a DVTK a pontok és gólok alapján az élen végzett. Az, hogy a bajnokság 1-3. helyezettjeit megelőzték, számukra óriási siker és az egyesület történetében az első MNK győzelem! A hatvani DVTK - Vasas mérkőzés után viszont nagyon kínosan hatott, hogy a DVTK csapata győzelme ellenére nem vehette át a kupát, mert a kupa Budapesten maradt. .. Az ünnepélyes átadásra csak később, július 11-én került sor. Erről a Miskolcon megjelenő Déli Hírlap tudósítója Horváth Kálmán így írt:

Tegnap délután ünnepi fehér asztal várta a DVTK játékosait, s az átadási ünnepség vendégeit, a Lenin Kohászati Művek Vendégházának dísztermében. A terem végében a DVTK jelvényével díszített, piros-fehér zászlóval borított emelvény állt, amelyre pontosan 16 órakor helyezték el a hatalmas ezüstserleget és az érmeket. Ezt követően Árvai B. Endre, a DVTK elnöke köszöntötte a vendégeket. Az elnöki megnyitó után következett a régen várt felemelő pillanat, a kupa átadása. Pusztai László az MLSZ nevében többek között ezeket mondotta: Hosszú és küzdelmes mérkőzéssorozat után jutott el a DVTK ehhez a nagyszerű pillanathoz, amikor átvéheti a magyar labdarúgás egyik legjelentősebb díját. Örömmel figyeltük a diósgyőri együttes javuló játékát, s úgy érezzük, hogy a bajnokságban történt helytállásuk egyenes következménye a kupa megnyerése is. A kupabizottság elnöke ezután kézbe vette a serleget, s átnyújtotta azt a csapat kapitányának, Váradi Ottónak, majd külön is gratulált Árvai B. Endre elnöknek, s a szakosztály elnökének, Józsa Lászlónak. A magasra emelt serleget nagy taps köszöntötte. A pohárköszöntőt Deme László, a megyei pártbizottság titkára mondotta, a megye és a város vezető szerveinek nevében. A kupa átadása után sorra járultak az emelvény elé a játékosok is, hogy átvegyék a szépen csillogó érmeket.
Fél hatkor a csapat és szakvezetői a vendégház előtti térre mentek, ahol a szurkolók nagy csoportja várta, hogy személyesen is megnézhesse a ritka trófeát, a Magyar Népköztársasági Kupát, amelyet kiállítanak a Centrum Áruház kirakatában.

A négyes döntő eredményei:

Szolnok: Ferencváros - Újpesti Dózsa: 3-2
Veszprém: Vasas - Ferencváros: 5-0
Gyöngyös: DVTK - Újpesti Dózsa: 4-1
Eger: Ferencváros - DVTK: 3-0
Kecskemét: Újpesti Dózsa - Vasas: 5-3 (h.u.)
Hatvan: DVTK - Vasas: 1-0

]]>]]>

Az 1977/78 évi kíirásban négy darab négyes csoportból a csoportgyőztesek játszottak a döntőbejutásért. A Pécs hosszabbítás után a Vasast 3-2-re, míg a Ferencváros az Újpestet verte 3-1 arányban.

A Pécsi MSC először játszott az MNK döntőben és mindjárt sikerrel kezdett, hiszen az első félidőben 2-0-ra vezettek! A második játékrészben óriási küzdelem után az FTC kiegyenlített. Előbb Bálint bombagólja, majd Pogány emlékezetes 11-es “gurítása” jutott a pécsi kapuba. Még ezt megelőzően az 55. percben Nyilasit a játékvezető egy kemény belemenésért leküldte a pályáról. Az FTC 10 emberrel is óriási erőbedobással küzdött, de a rendes játékidőben a győztes gól elmaradt. A hosszabításban előbb Pogány óriási lövését Katzirz kiütötte, de a szemfüles Szokolai 10 méterről a hálóba vágta az FTC harmadik gólját. Nem sokkal később Mészöly a felső kapufát találta el, de a pécsiek is ki hagytak egy kecsegtető helyzetet. A 119. percben végleg eldőlt a mérkőzés sorsa: Szokolai kiugratta Martost, aki a kifutó kapus mellett ügyesen nyeste a hálóba a labdát, 4-2!

Az FTC 10 emberrel 3 gólt tudott elérni!
A ferencvárosi fiúkat méltán ünnepelte a közönség, de kijutott a tapsból a bravúrosan szereplő pécsieknek is. Zúgott a taps akkor is, amikor Bálint László átvette a hatalmas ezüst trófeát Pusztai Lászlótól, az MLSZ IB tagjától. A 120 perces “csata” után a játékosokra még egy feladat várt: a kupával tisztelet kört futni, s köszönteni a lelkes közönséget.

Döntő: 1978. augusztus 20. Népstadion: FTC - PMSC: 4-2 (hosszabítás után)
20.000 néző, vezette: Pádár

Góllövők: Bálint, Pogány, Szokolai, Martos, ill. Dárdai, Varga

A kupagyőztes csapat:

Zsiborás - Tepszics, Bálint, Major, Vépi - Martos, Nyilasi, Ebedli - Pusztai, Szokolai, Takács
Cserék: Pogány, Mészöly

Az 1978/79 idényben két zöld-fehér csapat vívta a döntőt. Már az elődöntőben érdekesen alakultak a mérkőzések. A Rába ETO 7-2-es megsemmisítő vereséget mért a csepeli gárdára, így a budapesti visszavágó már csak formaságnak számított. Az FTC-nek viszont a visszavágón ment jobban a gólgyártás. A Tatabánya elleni 5-1-es látványos győzelem, a zöld-fehér szurkolóknak sokat sejtetett. A döntő azonban a győri “zöldek” sikerét hozta: Rába ETO - FTC: 1-0.

A mérkőzés kezdete előtt a játékosokat bemutatták a közönségnek, valamint a televízió nézőinek. Az ünnepélyes kezdetet hétköznapi játék követte.

A kupadöntőn már az első mérkőzésen kitűnt, hogy a ferencvárosi játékosok ezúttal nem tudják megismételni a Tatabánya ellen két nappal korábban nyújtott lendületes, sokmozgásos, kitűnő játékukat. Meglehetősen kényelmes iramot diktáltak. A győriek taktikusan, szervezetten játszottak. Nem álltak be mereven védekezni. Egy védelmi megingást kihasználva pedig egygólos vezetéssel zárták az első félidőt.
Szünet után nagyobb sebességre kapcsolt az FTC, egymást követték a ferencvárosi rohamok, de az igazi tűz és a lendület ezúttal hiányzott. A mérkőzés hajrájában nagy erőfeszítéseket tett az FTC az egyenlítésért, ez az időszak hozta jóformán a legtöbb izgalmat, de a győriek már nem adták ki a kezükből a győzelmet. A mérkőzésvezető hármas sípszava után boldogan ölelkeztek össze a Rába ETO labdarúgói. Több, mint egy évtized, 1967. után ismét kupagyőztes lett a Rába-parti együttes.

A mérkőzés után a csapatok a díszpáholy elé vonultak, ahol az ünnepélyes díjkiosztást végezték. A kupát Szepesi György, az MLSZ elnöke adta át Pozsgai Lajosnak, a győriek boldog kapitányának. A Ferencváros által már korábban felajánlott rézdomborműves márvány plakettet Krizsán József, az MLSZ főtitkára nyújtotta át a győztes csapatnak.
Az érmeket a hajdani, sokszoros válogatott labdarúgó, Rudas Ferenc kezéből kapták a játékosok.
A győriek közül a legtöbb gratulációt kétségtelenül Palla, az ETO kapusa kapta. Parádés védések egész sorát mutatta be, így a mérkőzés hőse lett. Bizonyára legszebb emlékei közé tartozik ez az 1979-es kupadöntő.

Az 1979/80-as kiírásban egyetlen mérkőzést vívtunk. A negyeddöntőig jutó Gyöngyösi SE jelentette a FTC számára a végállomást.

Forrás: Nagy Béla - Magyar Kupa Krónika

]]>www.ftcbk.hu]]>