Ma 2019 december 05. Vilma napja van. Holnap Miklós napja lesz.
4a3530f5dc88435207096edbdcc40e71.jpg

Zajta Szent György-temploma

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Tavaly december óta újra jár vonat Fehérgyarmat és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Zajta – a mai Magyarország legkeletibb – vasúti végállomása között, a korábban elrendelt forgalomszüneteltetés jóvátételeként. A 420 lakosú községgel szomszédos Kis- és Nagypeleske már Romániában van, az egykori megyeszékhely, Szatmárnémeti (Satu Mare) alig 20 kilométerre van tőle, a valamikor odáig vezető síneket 1945-ben felszedték. A híres majtényi sík, ahol a kurucok háromszáz éve letették a szabadságharc lobogóit, szintén román felségterületen található. Ennyit a mai, 91. trianoni emléknapunkhoz.
Az Anonymus által említett, Szamos-parti szatmári vár közelében fekvő Zajta magyar szállásterület volt a X. század elejétől; a megbolygatott templomdombon ennél régebben itt élt emberek nyomai is előkerültek. Szatmár (Zothmar) magyar személynévi eredetű helynév, Zajta szintén az: az írásban először 1314-ben Zahtaként szereplő falu talán a Zah, Zacheus régi személynév képzett alakja, de másé is lehet. A település múltjának forrása, az 1908. évi Szatmár vármegye monográfia szerint a XIII. században a német eredetű Gut-Keled nemzetség birtokai közé tartozott Zajta.

Az 1314. esztendei perben Tiba fia Mihály osztozott fivéreivel, Lászlóval, Jánossal és Tamással a javakon, a község Tamás tulajdonába került. Hogy meddig maradt az új gazda – az Apagyi család őse – kezén, kinek vagy kiknek a birtokába kerülhetett tőle vagy utódaitól a következő másfél évszázadban, nem tudhatjuk, a XIV. század elejétől 1461-ig hiányoznak a Zajtára vonatkozó helytörténeti adatok. Ebben az esztendőben a Bekcsi és Atyai famíliáké volt Zachta, 1462-ben azonban – a fiú utód nélkül elhunyt Atyai András halálával – a szomszédos rozsályi Kunok örökölték meg az itteni földeket. 1476-ban a Mátyás király udvari köréhez tartozó Rozsályi Kun Jakab pécsi várnagy megszerezte a Gacsályi család tulajdonrészeit is, azokkal együtt olvadt be a zajtai birtok is a rozsályi uradalomba.
A falu északi szélén, dombtetőn álló katolikus templomról eddig csak az alaprajza, arányai, nyugati tornya és keletnek tájolt szentélye sejtette, hogy régi, netán középkori. Az 1987-ben elkészült Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei műemlék-topográfia és a 2000. évi magyar millenniumra megjelent megyei középkori templomgyűjtemény is csak pár szóval utalt XV. századi részleteire, lehetséges korábbi eredetére. Az 1990-ben történt részleges renoválás megerősítette a gyanút, hogy az újkori vakolatréteg alatt régi résablakok, déli bejárat és további elfedett részletek lappanghatnak, Zajta Szent György-temploma azonban – a közeli és tágabb környék több tucat ismert és már jórészt restaurált román kori és kora gótikus egyházának mostohatestvéreként – még két évtizedig várta, hogy végre feltáruljanak rejtőzködő titkai.
Türelem rózsát terem: tavaly Szatmári István régésznek, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) megyei főfelügyelőjének a vezetésével megkezdték a szondázó falkutatásokat. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére máris napvilágra kerültek olyan hat–nyolc száz éves építészeti részletek, amelyekből akár a történeti források hiányát is pótló újdonságok olvashatók ki, hipotézisek fogalmazhatók meg.
Az egyelőre csak a „fő vonalakat” feltáró vizsgálatból kiderült, hogy az egész épület téglából épült, legkevesebb két középkori periódusban. Az Árpád-kori falusi egyházak átlagméreteinél nagyobb épület téglány formájú hajójához egyenes záródású, szabálytalan négyszög alaprajzú szentély kapcsolódik, mindkét épületrész sarkain rézsútos támpillérek – vagy feltárt alapjaik – árulkodnak boltozatos mivoltukról. A szentély keleti zárófalában két, szimmetrikusan elhelyezett magas, félköríves román kori ablak került elő, a hajó déli oldalán két tölcsérablak, a nyugati homlokzat elé kilépő négyszögletű torony emeletén szintén román stílusú lőrésablak látható. Lapos, keskeny téglákból rakták ki azt az izgalmas mintázatú, késő román ízlésű, íves párkányzatot, amely a harangtorony homlokzatán díszeleg, a később keletkezett bejárat fölötti falmezőben. A hajó déli oldalán előbukkant régi kapu arra utal, hogy a toronyba eredetileg kívülről nem, csak a hajó felől lehetett bejutni. Roppant fontos a templomhajó belsejében feltárt, korai formájú csúcsívekkel záródó fali fülkék láttán felmerülő kérdés: vajon kiknek és minő célra készültek ezek? Az egy méter vastag téglafalakban az északi oldalon hét sorakozik egymás mellett, a déli oldal kapujától nyugatra négy, a szentély felé egy – összesen 12 – ülőfülke látható, épp annyi, ahányan az apostolok voltak. A rejtély megoldását talán segíthetik a vakolat- és festékrétegek alól most előbukkant freskók alakjai, bár ők későbbről, a XIV–XV. századból származhatnak.
Egyenes záródású román kori templomokat nagyobb számban találunk a Nyírségben, jellemzően a Gut-Keled nemzetség XII–XIII. századi birtokain, a Szamos mentén és a Tiszaháton is. A bajor Vencellin – magyarosan: Vencsellő, Szabolcs község szomszédjában! – lovagtól származó família volt a legelső magyarországi premontrei monostor, az 1120-as években alapított váradhegyfoki kegyura. Még előbb Gizella királyné telepített erdőőröket a szatmári határra, a Szamos partján alapított Németibe, a tatárjárás után IV. Béla fia, István herceg uralkodói székhelye volt Szatmár vára. A közeli Zajtán esperesi vagy főrangú kegyúri templom épülhetett, az ebben az időben épült premontrei családi-nemzetségi templomok keleti szentélyfalán sok helyen látni az országban a zajtaihoz hasonló magas ikerablakokat. Ki tudja, milyen összefüggések lehetnek még e különleges templom, valamint a XII. és XIV. század közötti időből hiányzó helytörténeti adatok között?
Zajta sokat szenvedett a török és a labanc háborúk során, 1671-ben császári zsoldos sereg rombolta le a falut, lakossága elmenekült. 1767-től német ajkú katolikus telepesek érkeztek a helyükbe. Amikor gyökeret vertek, és 1789-ben hozzáfogtak az elhagyott templom újjáépítéséhez, a munkával megbízott Bitheuser szatmári építőmester lerajzolta a vakolatlan téglából épült falakat és a gúlasisakos régi tornyot. 1819-re lett kész az új, barokk stílusú harangtorony, a templom a XIX. század végéig nyerte el a mostanáig látható küllemét.
Budapestről majd négyszáz kilométeres autózással juthatunk el az államhatáron lévő Zajtára, de megéri. Reméljük, mihamarabb gyönyörködhetünk a méltó módon, eredeti formájában helyreállított középkori épületben, Magyarország legkeletibb műemlék templomában.

Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Heti lámpás (219) Életmód (1) Irodalmi kávéház (474) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4133) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1644) Autómánia (61) Történelem (13) Vetítő (37) Sport (729) Egészség (50) Mozaik (42) Kultúra (4) Mozi világ (440) Politika (1571) Tereb (138) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1440) Belföld (5) Gazdaság (633)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>