A filozófus, valamint az LMP és az MSZP parlamenti képviselői csütörtöki beszélgetésük alkalmával sokkal kevesebbet szidta a második Orbán-kormányt, mint egyébként szokták: a célpont ezúttal az elpuhult baloldal és Európa volt.

Kellemes forraltbor-illat áradt az RR Infocafé Rippl-Rónai utcai helyiségében – ki tudja, talán még egy kósza összemasnizott Che Guevara-bajusztincs is hevert valahol a sarokba állított karton-Károlyi mögött –, ahol azok csaptak össze egy vita erejéig, akik a felvezetés szerint „talán legkarakteresebben képviselik a baloldaliságot formációjukban”.

Néhány csavar, és jön a mainstream-rasszizmus
 

Az apropó elsősorban Európa jövője volt, Tamás Gáspár Miklós mindjárt be is kezdett: „Önmagában az, hogy ne legyünk gyarmat, nem helytelen követelés, mert gyarmatnak lenni nem jó, gyarmatosítani meg nem szép dolog”. Az első Békemenet szlogenjének felemlegetése után azzal jött, hogy az uniós fiskális paktum neokon szemléletű, embertelen politikát kényszerít a polgárokra. Itt azonban a filozófus pontosított: nem burzsoákra gondolt. TGM szerint mindenesetre amit a megállapodástól várhatunk, az a ]]>nyomor és az európai demokráciadeficit fokozása.]]> Ezután a néhány szellemes érv után máris a mainstream-rasszizmusnál tartottunk, a ]]>lusta görögök]]> kifejezés elterjedését is ilyennek tartja az egykori SZDSZ-es képviselő.

 

Szanyi: Legyen közös kampány

Szanyi Tibor is kifejezte sajnálatát, hogy amíg nyugaton tízezreket visz utcára a paktum ügye, addig idehaza negyven embert érdekel. A neokon–neolib konszenzust ő is felemlegette, mondván a mostani és az előző kormányok is többé-kevésbé ennek akartak megfelelni, azzal például, hogy folyamatosan a költségvetési hiányt tartották szem előtt. Ő a darwini utat ajánlotta megoldásként, magyarul az alkalmazkodást, amelyhez szerinte jó kezdeményezés lenne az, hogy egységesen kampányolnak majd az EP-választáson a „szociáldemokraták”, akik egyébként a válság óta „mondás szintjén próbálnak eltávolodni a neoliberális doktrínáktól”.

Scheiring: Ne legyen közös kampány

Az LMP-s Scheiring Gábor elmondta, hogy pártja nem támogatta a javaslatot, majd a szabad piaci áramlások ártalmasságát emlegette fel, amelyek olyan feszültséget okoznak, hogy annak a vége a weimarizálódás lesz. Az önmagát örök idealistának aposztrofáló ökoszociáldemokrata Scheirng beszélt arról is, hogy a ]]>„fegyelmezett költségvetést vivő Spanyolországban”]]> is azért bukott meg a neoliberális doktrína, mert az ország ]]>egyes régiói nem tudtak felzárkózni.]]> A zöldpolitikus beszélt egy trilemmáról is, szerinte ugyanis abban a globalizált gazdaságban, ahol szabadon áramlik a tőke, három dolog nem valósulhat meg egyszerre: demokrácia, nemzeti szuverenitás és korlátlan tőkeáramlás. A válasz: meg kell erősíteni az európai demokráciát, és ugyan nem kell kipaterolni a multikat, de el kell érni, hogy helyi árukat, helyi szolgáltatásokat vegyenek igénybe az emberek.

Tamás Gáspár Miklós szerint ehhez csak az kell, hogy a megfelelő pártok nyerjenek, de ezt a rendszer nem teszi lehetővé, úgyhogy kedélyesen felajánlotta a forradalom opcióját. Erre mondjuk kevés esélyt látott, mert szerinte Magyarország egy kritikátlan kapitalista fekete lyuk, ahol van nemzeti jobboldal meg egy kicsit liberálisabb, demokratikusabb jobboldal. Szanyi aztán MSZP-sként bevallotta, hogy az elmúlt húsz évben a magyar baloldal valóban nem feszegette a munka és a tőke viszonyát, majd megjegyezte: a fiatalok sajnos nem tanulhattak Marxot (itt kollektív sajnálkozásba kezdtek a résztvevők), ennek ellenére alighanem mindenki értette, mit mondott az angyalföldi politikus a következőkkel: ma a tőke nem hajlandó kifizetni a munka előállításának költségét a munkásnak. Felidézte, hogy anno 2008-ban „Tienanmen téri magányos harcosként” mondott nemet a nagytőkés kormányfő „ultraneoliberális elképzeléseire”, aminek az lett a vége, hogy pártja elhajtotta a fenébe. Bajnairól is volt néhány szava: legalább nem mondta magát szocialistának, de „végigverte a neoliberalizmus legszebb húzásait az országon, ami felüdülés volt a korábbiakhoz képest”.

LMP-s beszélgetőpartnere azon gondolkodott el, hogy ma már nem lehet elementáris erővel mobilizálni a munkásosztályt a tőke ellenében, bár a politikát ma is a piacok megszelídítésének egyik eszközének tartja, majd itt meglóbált egy Apple-nek és okosnak látszó telefont, és a baloldalt kezdte kritizálni, amiért a kapitalizmus bírálatát átengedte a szélsőjobbnak. TGM ezzel nem értett egyet, majd kifejtette záróakkordként, hogy szerinte a Jobbik igazi hárshegyi–rózsadombi burzsoá párt.

 

mno.hu - Tompos Ádám