A széles demokratikus összefogásnak az a lényege, hogy minden és mindenki egymás nyakába borul, aki rosszat akar Magyarországnak. Széles demokrata összefogó manapság Mesterházy, Bajnai, a szakszervezetis fickó, meg a tegnapelőtti nyugdíjaszsúron műanyag pohárral hadonászó Gyurcsány Ferenc. Régebben pedig szélesen összefogó demokrata volt Károlyi Mihály, Kunfi Zsigmond, Kun Béla, és persze Garbai Sándor, hogy a végére írjam a legokosabbat.

Ahogyan én látom, kétfajta demokráciában éldegél az istenadta nép ebben a mi jó öreg Európánkban.

A nyugati világ mindennemű szellemi leigázás, öngyűlölet és etnomazochizmus ellenére még mindig polgárosult annyira, hogy a társadalmi igazságosság szilánkjait felmutassa. Ilyesfajta igazságos helyzetnek gondolom például, amikor nem a koldusbotra juttatott, minden tartalékukat felélt, lelkileg megnyomorított emberek, hanem a megtakarításokkal, befektetésekkel, jövőképpel rendelkező középosztály ízlése, tudása, világképe uralja a társadalmat. Amikor a jövő kiszámítható, amikor van igény, kereslet a jó szándékú kezdeményezésekre, és nem ünnepnap, ha a polgár új zakót vagy cipőt vásárol magának, gondolom, valami ilyesmi a valódi demokrácia.

De itt a mi demokráciánk. Ennek az a lényege, hogy néhány élelmes gazember a többiek nyakán olyan magas polcra mászott, ahonnan lepillantani sem mer, nehogy leszédüljön. Oláh György egykori hárommillió koldusa ma is hiánytalanul megvan, de időközben még a tisztes szegénység is ködbe veszett. A Magyarországra szabott nyomorért Gyurcsány, Bajnai és a többi szerencselovag felel. Ahelyett, hogy mérhetetlen magánvagyonuk oltalmában meghúzódnának, a hatalom utáni beteg sóvárgás újra és újra a politikai színtérre löki őket. Intellektuálisan nem túl vonzó az ő harcuk: állandó hívószavaikkal, a rasszistázással, a fasisztázással mindösszesen felmondják a kötelező leckét külföldi gazdáiknak.

Ez utóbbi a lényeg: bármennyire is nem elegáns, mégis ki kell mondanunk: nekik gazdáik vannak. Őket külföldről fizetik, támogatják, pénzelik. A cél pedig a régi Magyarország lebontása, a nemzeti ösztön elfojtása, a polgárok bérrabszolgává züllesztése.

A politikai jobboldal minden hibája, bűne és szerencsétlenkedése ellenére ezerszer jobban kifejezi a nemzeti akaratot, mint a hazaárulásban 1918 óta szélesen, demokratikusan összefogó álbaloldal. Ennek az országnak egyszerűen nincsen választása: ha a polgári kormány nem ismétel jövőre, akkor jön a káosz és anarchia, ahogyan egykoron Grósz Károly is mondá, igaz, ő a fehérterrortól féltette szeretett munkásőreit. Akik manapság a „trafikügyet” tartják egy régi európai nemzet legnagyobb sorskérdésének, kissé talán eltévesztik az arányokat. Ha Károlyi-Mesterházyék, Bajnai-Kunfiék és Gyurcsány-Garbaiék visszatérnek a hatalomba, kibontakoztatják az ő „demokráciájukat”, és pontosan tudjuk, hogy ez mit jelent.

Amikor tehát Kósa Lajos azt mondja, hogy egy demokratikus országban nincs helye az MSZP-nek, akkor nyilván nem a gyurcsányi definíció szerinti szélesen összeboruló, komcsi szerethullámos demokráciára céloz. A Magyar Hírlap továbbgondolta a debreceni polgármester mondatát. Mi úgy látjuk, hogy Gyurcsány Ferenc határozottan rosszul fest szabadlábon. Többet nevetne a magyar, vidámabban telnének az esték, jobban tejelnének a tehenek, ha egy-két demokratikus kommunistát utolérne a törvény keze. De nézzék csak: ahelyett, hogy rendszeres bérmálkozásaikon hálát rebegnének, hogy éppen nem a börtönből pislognak kifelé, még demokrácialeckéket adnak nekünk.

Tudják, ehhez azért jó nagy, demokratikus pofa kell.

Szentesi Zöldi László -magarhirlap.hu