A Galamus.hu-n Bauer Tamás odáig süllyedt, hogy egyenest Kai-Olaf Lang, magyar ügyekben a CDU tanácsadójának a megfogalmazását becsmérelte, amiért az állítólag „diplomatikus bikkfanyelven” adta ki közleményét. Pedig világosan fogalmazott mondatok azok, csak épp tartalmuk nem volt a Bauer-félék ínyére. Hisz a CDU-tanácsadó ]]>leszögezte]]>: „Angela Merkel budapesti ]]>látogatása]]> elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország változatlanul fontos Németországnak, és a német– magyar viszonynak magas helyi értéke van Németország nemzetközi kapcsolatrendszerében.” Ez pedig egy világosan megfogalmazott, ellenségesnek semmiképpen nem tartható üzenet.

De hát éppen ez a baja a balliberális oldalnak. Nyilván már abba belebetegedtek, hogy minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült még tíz percet sem kicsikarni Merkel asszonytól, hogy saját legfrissebb kormányfő-feljelentésüket elszüttyögjék. Még Tamás Gáspár Miklósnak is nevetségessé vált a Merkel-látogatástól Orbán-buktatást remélő ellenzék, amely „várja a tántit”. De a tántit nem nyílt levéllel, nem tüntetéssel szokás várni, hanem tejszínhabos kávéval. Nekem inkább úgy tűnik, hogy a sok baloldali forgácspárt és reszelékszervezet úgy várja Merkelt, mint ’56 őszén az ávósok várták a szovjet tankokat.

És ez az ő hatalmas tévedésük, ezért fognak még három éven át egyre kisebb létszámmal tüntetgetni, de hogy valódi politikai riválissá emelkedjenek, ahhoz meg kellene tanulniuk – politizálni. Nem elég bevallani a vágyképet, a wishful thinking kinek-kinek a magánügye. Ezért csekély hozadéka van annak, ha egy hivatásos gyűlölködő bevallja: „Jobb lett volna, ha Merkel asszony nem ad politikai támogatást Orbánnak azzal, hogy most Budapestre jön.” Merkel nem fogja CDU-tanácsadóját felcserélni Bauer Tamásra, mert kis ügyekben a nagypolitika ilyen komor fenyegetéseket nem is ismer. Merkel nem azért jön Budapestre, hogy Orbánnak politikai támogatást adjon, mert ezt a támogatást a német kancellár a vitás kérdések ellenére sohasem vonta meg a magyar kormányfőtől.

Demokrácia van: lehet infantilis stílusban Orbán-ellenes nyílt levelet írni a kancellárnak, bár kötve hiszem, hogy Merkel már a reptéren azonnal elolvasná a MostMi! üzenetkéjét, s pironkodna, amiért meghívást fogadott el attól, aki „a szélsőjobb szálláscsinálója Magyarországon”. Generációm túl sokszor hallotta „az imperializmus szálláscsinálója”, „a kapitalisták uszályába került” és hasonló kifejezéseket, ezért megkockáztatom, hogy akinek szaglóhámsejtjeit ezek a messziről bűzlő szavak nem bántják, azok egyazon sarló-kalapácsos köpönyegből bújtak ki.

Merkel eljön tárgyalni Orbánnal, és nem hoz blézerének zsebében kukoricaszemeket, hogy a magyar kormányt rá térdepeltesse. Idejövetelének célja inkább a január 22. és 25. között lezajlott davosi világgazdasági fórumon tett kijelentése körül keresendő, amely szerint Berlin tárgyalna egy európai–orosz szabad kereskedelmi övezetről, és vállalkozna érdekegyeztetésre az EU és az idén január 1-jén megalakult Eurázsiai Gazdasági Unió között, ha Moszkva hajlandó rendezni az ukrán válságot.

Ha Merkel hétfőn a MostMi! nyílt levelének elolvasása után homlokára ütve nem szakítja meg a magyar kormányfővel a tárgyalásokat, és nem ül föl azonnal az első berlini gépre, akkor megint nem az ellenzéknek lesz igaza.