„Minden kurzusnak vége van egyszer, a szégyen viszont marad: a tisztességtelenség, az árulás, a köztársaság, a demokrácia elárulásának szégyene” – tette közkinccsé keserves tapasztalatát a Hazugságrém.

Hét év után kibuggyant belőle.

Noha lázas elméjével önmaga előtt is rejteni igyekezett, hogy tisztességtelen volt, elárulta a köztársaságot, szétverette, szétlövette a demokráciát, de szenvedett tőle. Tudata alatt ott feszült a fájdalmas élményanyag.

És most kitört belőle.

A régi kommunista módszer segített neki: másokat megvádolni azzal, amit ő követett el. Ellenfeleire öklendezte saját megemésztetlen galádságait. Ezek a csomók 2006-óta, lelepleződése óta kínozták.

„Végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet.”

Mindezt egy miniszterelnök mondta, az, aki a köztársaság polgáraiért felelt. Őket csapta be. „Tudtuk, hogy amit mondunk, az nem igaz. Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Ez színtiszta árulás: a köztársaság elárulása.

Alkotmánysértés.

Elrejtette a közérdekű adatokat a választók elől. Ezért önmagát kellett volna letartóztatnia annak, aki az alkotmány szerint épp felel a szabályok betartatásáért. Nem hogy nem tartotta be, ő maga sértette meg azokat.

Az akkori legfőbb ügyész nem mert lépni.

Érthető, hiszen rendőrök állomásoztak egyes középületekben. Erőt mutatott az államvédelem, majd a tömegbe is lőtt – igaz, „csak” gumitöltényekkel. Ez is a köztársaság elárulása, és a demokrácia durva megszégyenítése volt.

Érezte ezt a Hazugságrém is.

Hét éven át fojtotta magába a szégyent. Csakhogy: „a szégyen viszont marad: a tisztességtelenség, az árulás, a köztársaság, a demokrácia elárulásának szégyene.” A hazugság, a hamisítás, a tömegbe lövetés szégyene.

Pontosan fogalmazott. Ott gőzölgött lázas elméjében a szégyen.

Precízen kikristályosodott a lázas elmében a bűn, amit elkövetett. Talán már évek óta meg volt fogalmazva a beteges mondat. Kitörésre várt. Most átszakadt a burok, kifröccsent a szégyen abnormális megnyilvánulása.

Másokra vetítette ki a hagymázas agy a maga vétkeit.

A pszichiátriának óriási kincs az utóbbi hetek közéleti perverziója. Csak remélni lehet, hogy kutatóintézetek rögzítik a filmfelvételeket, a kimondott és leírt szavakat. Ha nem is a közeljövőben, de talán már középtávon hasznosíthatók a szörnyű tanulságok.

De elfogadhatatlan, hogy egy társadalom legyen a pszichiátria kísérleti terepe.

Meg kell akadályozni, hogy további nemzedékek fizessék torz elmék indulatkitöréseinek pénzügyi következményeit. A beteges elmék ugyanis a gazdaság beteges eladósodását okozzák – ennek borzalmas adatai a jegybankban, a statisztikai kimutatásokban áttekinthetők.

Védekezni kell az elborultság politikai érvényesülése ellen.

Magának a demokráciának kellene elég erősnek lennie ahhoz, hogy aki jóvátehetetlen kárt okozott a társadalomnak, az többé ne ülhessen a parlamentben, ne játszhassa el a megváltót, ne oktathasson ki felelős embereket közéleti illemszabályokból.

„Végtelenül sajnálhatjuk, hogy ide süllyedt a magyar demokrácia.”