„Mi a parancs, felség?” „Hatalmas zavar támadt az erőben (…), új ellenségünk van!” Nem, e mondatok nem a Magyar Szocialista Párt felelős(?) vezetőinek a szájából hangoztak el, a párbeszéd résztvevői nem Szanyi Tibor és Mesterházy Attila. A fikció nem válhat valóra, több szempontból sem, így a fenti dialógus megmarad az Uralkodó és Darth Vader csendes beszélgetésfoszlányának a filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusából.

A valóság egészen más képet mutat. Egyfelől zavar, az van bőséggel, erő viszont alig, a szocialistáknak legalábbis vajmi kevés jut belőle. Egy kormányváltáshoz ugyanis annál sokkal több kell, mint amit az MSZP most fel tud mutatni választóinak. Másrészről kiderült: Szanyinak nem parancsol senki, még hűen szeretett pártjának elnöke sem. Gyulai elszólása legalábbis erről tanúskodik.

A Fidesz-frakció kihelyezett ülésének helyszínén két táborra szakadtak a demonstrálók: az MSZP, a DK és a Szolidaritás szimpatizánsai Orbán moszkvai útja, rezsicsökkentése, autó- és hajszíne ellen tiltakoztak, míg a békemenet résztvevői a kormány politikája mellett álltak ki, újra. A Kossuth tér egyik sarkában Orbán-papírmaszk mögé bújva ott állt Szanyi kapitány is, és válaszolt az újságíró kérdéseire. Pikírt humorral(?), felkészületlenül(?), netán pártjával szembeni lázadásból(?) azt a megjegyzést tette: nagy szeretettel látta, hogy a határon túlról is érkeztek a békemenetpártiak, úgyhogy ]]>őket is köszönti majd beszédében]]> – az anyanyelvükön. A riporter lányos zavarában megkérdezte, milyen anyanyelvükön, Szanyi pedig csípőből tüzelt: elég sok román szót lehetett hallani.

Nem tudni, ebben a pillanatban éppen merre járt, mit csinált Mesterházy Attila, de ide a rozsdás bökőt, hogy amint eljutottak hozzá a kapitány szavai, éktelen haragra gerjedt. Normális ez a Tibi? Mit művel? Ezért mentünk januárban Kolozsvárra bemutatni a nemzetpolitikai terveket? Ezért védtek minket ]]>román csendőrök]]> a felbőszült erdélyi ifjakkal szemben? Igen, pontosan ezért. Ezért demonstrálnak a szocialisták ellen az erdélyi magyarok, ha azok prominensei átlépik a határt. Mehet Mesterházy bocsánatot kérni Kolozsvárra a 2004-es, kettős állampolgárságról (is) szóló népszavazást mindent elsöprő erővel ellenző szoci kampány miatt, amíg Szanyi a színpadon pörög, nincs esély a megbékélésre. Valószínűleg eltűnése után sem lenne rá sansz, de legalább mondhatnák: mi kanosszáztunk, nem jött be.

Mesterházy nem a határon túliaknak akart üzenni Kolozsvárról, hanem az anyaországiaknak, és vélhetően nem a Fidesz szavazóinak. Azon korábbi MSZP-szavazók kerültek a célkeresztjébe, akik 2010-ben szélsőségesen más irányba húzták az ikszet. Ők lehetséges bázisként kínálták magukat – egészen Szanyi gyulai tréfájáig.

Szanyi érzékelhetően képtelen kiirtani magából a határon túliak heccelésére való vonzalmát. Ez így volt 9 éve is, a 23 millió román rémképének vizionálása idején, és 2010-ben is, amikor szavazni kellett a kedvezményes állampolgárságról a parlamentben. Hárman nyomtak nemet. Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor.

Így, bár ]]>mentegetheti]]> Józsa István a kapitány menthetetlen elszólását – a Széll Kálmán tér mellett valóban Gyulán hallani a legtöbb román szót, lévén itt él a legnagyobb számú közösség hazánkban –, a szó ezúttal nem száll el. Videóra vették, elrakták. A frakcióvezető-helyettes szánalmas magyarázkodása – vicc volt, de félreértették – rávilágít arra, hogy egyes szocialista politikusok mennyire vannak tisztában a határon túli magyarok lelki világával. Akinek egy külföldre szakadt nemzettársunk nagy nyilvánosság előtti ]]>lerománozása]]> a rossz(?) vicc kategóriába tartozik, annak felesleges erkölcsről papolni, nem méltó rá.

Az Uralkodó új ellenségről beszélt, de Szanyi félreértette a csak az ő fejében duruzsoló parancsot. Nem a határon túliak azok, hanem ő maga. Az epekedve várt MSZP-lájkokra nézve legalábbis mindenképp.

mno.hu - Gabay Balázs