„Holnap lesz a napja, hogy kilencvennégy évvel ezelőtt az első magyar köztársaságot több százezer jelenlévő vagy jelenlétében (sic!) a parlament előtt kikiáltották. Ez az örömteli esemény számos kudarcot okozott még (sic!), vagy kudarcot hordozott magában a történelem folyamában (sic!). Az elmúlt mintegy kilencvennégyben (sic!) három olyan vezető korszak volt, amikor a demokráciának komoly ellenségei támadtak. Az első Horthy István (sic!), aki, hát talán az ő munkásságának, politikai munkásságának a méltatását most, mondjuk úgy, hogy az emelkedett pillanatra való tekintettel félreteszem. De Horthy Miklós, Tisza István és legújabban Orbán Viktor azok, akik a demokrácia ellenségeiként olyan politikát honosítanak meg, amely a kirekesztésre, az elzárkózásra (…) akar irányulni.”

Nos, ő Horváth Csaba. Éppen ennyi esze van, igen, jól látják, jól olvassák. Ha a végső morális elgyengülés állapotában Budapest népe esetleg őt választja főpolgármesternek, ilyesfajta beszédekkel, gondolatokkal rukkol majd elő. Mondjuk ha az Alstommal tárgyal, majd nem ötven, hanem ötszáz metrókocsit szállítanak le nekünk, mert Horváth Csaba nem ismeri a számneveket. Igaz, a főneveket, igéket, mellékneveket sem.

Horváth Csaba pazar történelemórájához azért kívánkozik néhány megjegyzés. Ha a kormányzó fia, Horthy István szerinte egy „vezető korszakot” fémjelez, akkor mars vissza a foximaxiba (fiatalok kedvéért: marxista-leninista egyetem), ott még a zulágerből is tábornokot faragtak jobb időkben. Aztán szegény Tisza István: nagy kerékkötője nem lehetett a kibontakozó demokráciának, tekintve, hogy a „népköztársaság” kikiáltásakor már bő két hete halott: éppen a demokrácia barátai, Horváth Csaba példaképei gyilkolták meg, miután hordaként berontottak a Hermina úti villába. Könnyfakasztó az a kép is, ahogyan a debil Károlyi Mihályt több százezren ünnepelték volna a Parlament előtt, nagy kár, hogy ez is hazugság. Persze ha jobban belegondolok, a baloldali tömeg mindig többszörös szorzót érdemel, a jobboldali tömegre ellenben az osztás művelete érvényes. Így dagad több százezresre a lumpenproletár csőcselék 1918-ból, és így olvad néhány fütyörésző inasgyerekre a 2012-es békemenet.

Tudják, mi a legijesztőbb Horváth Csaba rögtönzött történelemórájában? A beszédképtelenség és a műveletlenség ennyire leplezetlen kéz a kézben járása. Hogy sem tudása, sem mondanivalója, de ha volna is valami, még azt sem tudja kifejezni. Horváth Csaba életéből mindennemű szellemi tevékenység kiszorult: nyilvánvalóan nem olvasott el életében egyetlen könyvet sem a magyar 20. századról.

Kapaszkodjanak meg, nem tréfálok, utánanéztem: ennek az embernek bölcsészdiplomája van… De azt vajon hogyan szerezte? Már akkor is sefteltek volna a hivatalos ügyiratokkal? Mert legyünk őszinték: a fentieknél primitívebb, három mondatban hat képtelenséget összehordó, a kávéházi értesültségtől is száz fényévre tanyázó szöveget én még életemben nem hallottam.

Mégis politizálhat, vezető Károlyi Mihály és Marosán György utódpártjában. Méltó is hozzájuk, a vörös grófhoz és Buci Gyurihoz egyaránt.

Szentesi Zöldi László  - magyarhirlap.hu