Gyurcsány izgése most elsősorban az MSZP ellen irányul, szeretné azt sugallni, hogy pártja sokkal alkalmasabb a demokratikus ellenzék irányítására, mint a szocik vezetése. Lám, sejthette ezt Martin Schulz is, merthogy az Európai Parlament minap hazánkban járt szocialista elnöke nemcsak Tóbiásékkal, hanem állítólag vele is találkozott, ami némi nagyvonalúsággal akár így is magyarázható. Ráadásul a DK és az MSZP között bizonyos szemszögből nincs is akkora különbség, már csak azért sem, mert mindketten Orbán távozását akarják, üzeni a szocialisták szimpatizánsainak Gyurcsány, tudván tudva, közöttük is lehetnek ám az ő nyomulására fogékonyak.

S ha Orbán mostanában olykor kicsit nyugodtabban alszik, akkor azt az ilyen izgéseknek köszönheti.

A Figyelőnek adott Gyurcsány-interjú – egyetlen éjszakára – pedig egyenesen mákonyos álommal ajándékozhatta meg.

Közvetlenül a tapolcai választás előtt Gyurcsány egyszerre rántotta le saját választási szövetségeséről, az MSZP-ről és Simicska Lajos, újsütetű demokratikus ellenzékiről a leplet. Utóbbi hosszú éveken át mutyizott az MSZP ex-pénztárnokával, s eközben ő, az MSZP elnöke már akkor is maga volt a megtestesült antikorrupció, a tiszta kezek elvét és gyakorlatát képviselve.

„… a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem”, mondotta volt egykoron Kant, és nem szakadt rá a mennybolt. Rá nem.

De az égbolt statikai állapotától függetlenül: képzeljük el, milyen hatást tesz a csatába induló seregre, ha a roham előtt az egyik tábornok a másik korrupt, tehetségtelen mivoltával kürtöli tele a világot? Ajkán kiderült, milyet.

Persze Gyurcsány nem csupán az MSZP-t gyengítette ezzel, nemcsak a Fidesznek kínált reményt, erősítette a Jobbikot is. Magyarországon ma két pártnak nem volt még alkalma korrumpálódnia, e két párt az LMP és a Jobbik. Mostantól harmadiknak megpróbál felzárkózni melléjük a sok éven át szocialista elnökként regnáló Gyurcsány mai pártja, a DK. Diplomatikusan ilyenkor azt szokták mondani: érdekes kísérlet lesz.

Mindenesetre az Európai Bizottság támogatni látszik ezt a kísérletet. Azzal, hogy egy Gyurcsánytól, mondjuk úgy, nem túl távoli céget bízott meg az európai fejlesztési pénzek ellenőrzésével, aligha mérte föl helyesen a magyar társadalom halmozott undoroktól terhes lélektanát. Persze ha a cég egy nemzetközi konzorcium élén állva pályázaton nyert, akkor az üzletileg minden bizonnyal korrekt. Csakhogy ettől a politikai rizikó, még akkor is rizikó.

Vonáék dörzsölhetik a kezüket: megint egy újabb politikai muníció.

Hiszen ők nyilván tudják azt, amit ezek szerint Brüsszelben nem. Tudniillik azt, hogy epheszoszi Hérakleitosz híres mondása miszerint „nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”, csak módjával igaz.

Folyóba nem.