Most, amikor a világ szeme láttára – előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel – kivégzik Görögországot, megrendítő módon szembesülhetnénk ezzel az ősi felismeréssel, de mivel az egész, szétesőben lévő nyugati civilizáció is elsüllyedni látszik, a katarzis a jelek szerint már nem adatik meg nekünk. A megtisztulás, a szenvedéstörténetből való tanulás képességét ugyanis már régen elveszítettük, sorsunk ezért megpecsételődni látszik.

Pedig az egész olyan, mint egy oktatófilm. A globaloböllérek évek óta sulykolják a PIGS ( Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország – PIGS: az angolban disznókat jelent) rövidítés használatával, hogy miről is szól ez a történet. Ezzel azt is tesztelték, hogy van-e még az európai népeknek reflexív viszonyuk saját létezésükhöz. Ha lenne, akkor ezek a népek már régen létrehozták volna azokat a védekezési mechanizmusokat, amelyek disznókként való leölésüket akadályozni tudják. A most zajló PIGS-ellenes terrorakció fő oka, hogy az Európai Unió egyre súlyosabb helyzetbe kerül. A birodalom üzemeltetése egyre drágább, uralmi struktúrái egyre nagyobb deficiteket halmoznak fel, és ezt a hiányt a perifériák kifosztásának fokozásával próbálják kiegyenlíteni. Ez az ősi logika egyébként minden felbomló impériumnál eluralkodott, és ez egyben a birodalmak végállapotát is jelentette. A létükben fenyegetett perifériák népe ugyanis egy idő után fellázad az elviselhetetlen terhek ellen, és ez menetrendszerűen permanens polgárháborúhoz, a birodalmi intézményhálózat működésképtelenségéhez, végül az egész birodalom széthullásához vezet.

Elég ránézni Európa térképére, hogy érzékeljük, a perifériák utolsó tartalékainak végső birodalmi felélése elkezdődött. És ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy a PIGS-országok levágása után a globaloböllérek a kelet- és közép-európai páriaországok, köztük Magyarország népét terelik majd a vágósorra. A nagyüzemi vágósor egyébként igen elmés szerkezet. A derék sertéseket itt először áramütéssel sokkolják, hogy mire szúrásra kerül a sor, már ne érezzék a fájdalmat, s nehogy megpróbáljanak kitörni a végezetes csapdából. A kábítást esetünkben a globális média véleményhatalmi terrorgépezete végzi, amely arról igyekszik meggyőzni a perifériák népeit, hogy a „fájdalmas, de kikerülhetetlen strukturális reformokkal” (vagyis a böllérkés szúrásával) csak a javukat akarja a birodalom. (Akárcsak Magyarországon, ahol az elmúlt húsz évben is mindig azt akarta.) A vicc szerint a kolhozszervező ávósok is azt üvöltötték a makacs parasztoknak: értsétek már meg, mi csak a javatokat akarjuk! Hát éppen ez a baj, válaszolták szomorúan a parasztok.

A birodalom felbomlásának közvetlen oka az, hogy a dél- és kelet-ázsiai globális perifériákon több mint egymilliárd munkavállaló képes és hajlandó az európai centrum béreinek kevesebb mint egy tizedéért bármilyen munkát elvégezni. És mivel a nyugati bérek elinflálása – lévén, hogy gyakorlatilag nincs is infláció – nem értelmezhető, a brutális nominálbér-csökkentés pedig a leggazdagabb centrumokban is azonnali anarchiához vezetne. Az egyetlen lehetőség, hogy radikálisan igyekeznek leépíteni a rezsiköltségeket. Vagyis azokat az állami kiadásokat, amelyek segítségével a vesztes többség hátrányai legalább az elviselhető szintre csökkenthetők. Ezt a durva „rezsiköltség-csökkentést” nevezi a hamis birodalmi metanyelv strukturális reformnak. És persze azt hazudja ez a metanyelv, hogy így lesz majd jobb! (Magyarországon például már 32 éve hazudják ezt, de a jelek szerint még mindig egész jól működik.) Merthogy, állítja-e hamis beszéd, így növekedik majd a foglalkoztatás és a reálbér, amely már mindenütt a legalább húsz évvel, Magyarországon pedig a 33 évvel ezelőtti szinten állnak.

A PIGS-perifériák kivégzése azzal az előnnyel is jár, hogy a brutális rezsiköltség-csökkentés egyik evidens módja a nemzeti tulajdonú vállalatok hatalmas arányú privatizálása. És mivel nyilvánvaló a kényszerhelyzet, és egyszerre zúdul a piacra a gigantikus vagyonkínálat, a globális tőkestruktúrák szimbolikus árakon juthatnak mesés értékekhez. Arról már nem is beszélve, hogy lévén szó csodás természeti adottságokkal rendelkező gyönyörű mediterrán országokról (plusz Írország misztikus szépségei), a mindent radikálisan leértékelő, mesterségesen szított álság-válság a piaci ár töredékéért teszi elérhetővé ezeket az ingatlanokat a birodalmi elitek megfelelő pedigrével bíró egyedei számára. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy egyes közel-keleti kisállamok nehéz jövő elé néznek, így számukra különösen jól jöhet Görögország olcsó felvásárlása. (Hiszen, mint ahogy azt büszkén jelezték, Magyarországot már felvásárolták, így nyilván van már gyakorlatuk!) Nem elképzelhetetlen azonban, hogy a birodalom urai Görögország likvidálási kísérletével számukra is végzetes aknamezőre tévedtek. Mert, ahogy az európai kultúra bölcsője Görögországban volt, most egyre jobban úgy fest, hogy az európai kultúra koporsója is Görögországban lesz.