Felettébb hasznos volt pénteken a kicsiny, saját jogon parlamenti képviselettel nem rendelkező, szélsőséges párt, ]]>a Demokratikus Koalíció külpolitikai rendezvénye]]>, amelyet a diplomáciai etikettet áthágva megtisztelt jelenlétével az ideiglenes amerikai ügyvivő. Hasznos volt, mert világossá tette: bármennyire is precíz forgatókönyv szerint igyekszik nyomás alatt tartani a magyar kormányt, az Egyesült Államok sem tökéletes játékos, olyan könnyű terepen sem, mint a szuperhatalommal összevetve kicsinyke hazánk.

Eörsi Mátyás, Gyurcsány Ferenc és André Goodfriend Fotó: Hegedűs Márta / ]]>Magyar Nemzet]]>

André Goodfriendnek együtt fotózkodni Gyurcsány Ferenccel vagy a magyar politika egyik legszélsőségesebb és legellenszenvesebb alakjával (utóbbira azért nincs objektív adatunk, mert izgágasága ellenére nem sikerült huszonöt év alatt olyan jelentőségre vergődnie, hogy a közvélemény-kutatók rendre megmérjék a személyes népszerűségét), Eörsi Mátyással nem látszik okos húzásnak.

Néhai Mark Palmer nagykövetként 1989-ben sokat lendített a rendszerváltás ügyén azzal, hogy nyíltan az akkori ellenzék mellé állt (azon belül kitüntetett figyelemmel kísérve az SZDSZ-t), csakhogy ő a jövő embereit támogatta egy Amerikára mint felszabadítóra tekintő közegben, míg Goodfriend a magyar választók által a süllyesztőbe küldött politikai hullákkal szövetkezik az Orbán-kormány ellenében.

Washingtonnak például tudnia illene: Gyurcsány nélkül soha nem szerzett volna a Fidesz kétharmados többséget, amelyet a múlt héten is ő maga védett meg a parlamentben azzal, hogy távol maradt egy szavazástól. Persze nincs könnyű dolga, ha Bajnai Gordon bukása után szövetségest keres Amerika: az utcai még nem, a baloldali parlamenti ellenzék már nem alternatívája a kétharmados hatalomnak. Erre utalt a konferencián Paul Lendvai is, amikor megjegyezte, a kormánynak ma nincs valódi politikai ellenzéke.

De ami igazán hasznossá tette az Orbán Viktor közeli bukásáról ábrándozó összejövetelt, az a washingtoni körökben bennfentes Charles Gati hozzászólása volt, amelyben egyfajta ravasz csínyként beszélt a korrupciós vádakról. A politológusprofesszor azért tartja jó húzásnak a kitiltási ügyet, a korrupció tematizálását, mert így nem Paksról, Ukrajnáról vagy az „illiberális” magyar demokráciáról kell beszélni. Színről színre láthatjuk tehát, mi a nyomásgyakorlás célja: a magyar politika befolyásolása az amerikai érdekeknek megfelelően, a korrupció pedig nem ok, csupán ürügy. Így már érthető, miért nincsenek konkrétumok. Minek, ha Charles Gati szavai szerint „mindenki azt feltételezi, hogy itt minden politikus lop”? Ha azonban ebből a kormány azt a következtetést vonná le, hogy nincs teendője a magyarországi korrupcióval kapcsolatban, akkor végzetes hibát követne el.

George Friedman, a befolyásos amerikai Stratfor kutatóintézet igazgatója is alátámasztotta a napokban a Gati szavaiból kibomló valóságot: nincs jele annak, hogy maga az Egyesült Államok valóságos küzdelmet folytatna saját „hatalmas korrupciós mechanizmusainak” felszámolásáért. Ezt illusztrálja a The New York Times minapi cikke is, ami szerint egy ecuadori nő beutazási tilalmát azután oldották fel, hogy a családja több százezer dollárt adott az elnök Demokrata Pártjának.

Washingtonnak nem a magyar korrupcióval, hanem az orosz kapcsolattal van baja, erősítette meg Friedman. Ami azért különösen érdekes, mert most az a Gyurcsány Ferenc igyekszik Amerika kedvenceként irányt mutatni a baloldali, liberális ellenzéknek, aki néhány éve a luxusvillájában magát a patás ördögöt, Putyint látta vendégül. Meglehet, az Egyesült Államoknak kisebb szolgálatot tett a bukott miniszterelnök az orosz elnökről átadott bizalmas információkkal, amelyek kinyeréséhez ezúttal a tengerentúlon népszerű vízbe fojtásos technika alkalmazására sem volt szükség.

Szerető Szabolcs - mno.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu