Kegyelmi időszak jön - mondta nemrég a magyar miniszterelnök az önkormányzati választások után. Bizonyára arra utalt, hogy az idén háromszor is volt voksolás, tehát most előreláthatólag évekig nem lesz, ráfér már egy kis nyugalom a belpolitikára.

Nem vitás, hektikus egy év volt. Három kampány, három mozgósítás, három hisztéria. Ennek most egy ideig vége. Nem lesznek Hiszékeny Dezső-óriásplakátok, Tolvaj Fidesz-molinók, a kis Kunhalmi Ágnesnek sem kell félóránként egyeztetnie, Falus sem öntögeti magát egy darabig, az biztos és Bokros, szokásához híven megint eltűnhet évekre. Bajnai ezt már záróra előtt megtette, ezzel is jó példát mutatva a hazafiságból.

Szóval minden feltétel adott, hogy ez a kegyelmi időszak eljöjjön, de valahogy mégsem akar. Nagyon nem. Sőt, mintha még vadabb és elszántabb támadások érkeznének.

Újhelyi permanens szereptévesztésben van, bár ha ezt elmondanánk neki, nagy intellektusa vöröslő fejjel tiltakozna.  Pedig állandóan levelekkel fordul a nagy EU-bizottsághoz, nézze már meg, mit csinál a budapesti kormány.

Kerék-Bárczy, ez az izgága politikai Jolly Joker is elemében van, a minap a NAV-ot a velejéig korrupt orbáni maffiaállam vasöklének nevezte, ami szerinte lesújt a kisemberekre és vegzálja a politikai ellenfeleit, miközben védi a hatalom embereit. Az ifjú Bárczy - tudatlanul - egy védett, szelíd és békés történelmi fogalmat hívott elő a vasököl említésével, melyet dacos pártjának szellemi elődei oly előszeretettel alkalmaztak, szelíden persze.

Nem alszik a kétszemélyes brüsszeli DK-kommandó sem, hirtelenjében egy levelet írtak a néppárti frakcióvezetőhöz, benne egy hétvégi Kövér-interjúból idézett mondatokkal. Megkérdezik, mi a véleménye a magyar házelnök nyilatkozatáról. Még hogy a magyarok nem dolgoznak… képzeljük csak el, hány interjút adnak Európa-szerte a politikusok, aztán ha minden tizedik után írna levelet egy-egy ország szorgalmas és stréber EU-képviselője, a frakcióvezetők asztala roskadozna a sok irománytól.

De roskadozott más is ezen a hétvégén, például a Fidesz-székház elaggott és rozsdás, talán már a szép emlékű ÁEH-s időkben sem új kerítése. Roskadozott, mert egyrészt rámászott néhány demokrata, akik arcukat sállal és csuklyával takarták nagy elővigyázatosságukban. Másrészt azért, mert ezek a csuklyás demokraták nemcsak rámásztak, hanem a végén ki is akarták dönteni a kerítést, de ez a vén rozsdás jószág ellenállt.

Hát igen, nagy és lélekemelő tüntetés volt Budapesten az internetadó, a még be sem vezetett internetadó ellen.

Ha már ennyire körbejártuk a helyszíneket, a kegyelmi időszak különböző helyszíneit, vigyázó szemünket Brüsszelre, az unióra vessük.

Amikor Neelie Kroes vasárnap felébredt, fura gondolatok gyötörték. Még ő az EU-biztos, de már nem sokáig. Ez az utolsó vasárnap, amíg ő felügyeli a digitális ügyeket. Aztán néhány nap és jön az új Bizottság, új biztosokkal. És jövő vasárnap már nem lesz biztos. E tény felismerésére elszomorodott. Nem ment el a szentmisére, minek. Nem főzött vasárnapi ebédet sem, azt is minek.   

Kikönyökölt a konyhaablakon és a semmibe nézett. Emlékezett. Mi lesz a magyar médiatörvénnyel, a magyar internettel, a magyar sajtószabadsággal, egyáltalán mi lesz Magyarországgal, ha már nem őrködhetek hivatalból sem rajtuk?

Először arra gondolt, ír valamit utódjának, Andrusnak, hogy legyen valami fogalma a magyar helyzetről. De szegény Andrus, az 57 éves észt liberális Andrus Ansip, aki korábban miniszterelnök is volt, és most a digitális egységes piacért fog felelni, új ismereteket nem kapott vasárnap estig, Neelie ugyanis nem írt neki.

Írt viszont másoknak, a derék magyar demokratáknak és a Twitteren arra hívta fel mikroblogjának követőit, hogy támogassák azokat, akiket felháborít a magyarországi internetadó terve, és utcára vonulnak Budapesten, vagy csatlakozzanak hozzájuk.

Este lett, már rég becsukta a konyhaablakot, nézegette a híradókat a budapesti eseményekről. Látta a csuklyásokat meg a dobálást is és arra gondolt, milyen jó, hogy megírta azt az üzenetet.