A Vörösmarty amúgy egy eléggé híres gimi, ide jártak a Pál utcai fiúk Vörösingesei és ez volt a kommunizmus éveiben – a Makarenkó utcában természetesen – a „kommunista nevelés mintagimnáziuma”. A kilencvenes években híres volt a dráma tagozata, aztán jött a hanyatlás kora, és lett belőle egy átlagos pesti gimi.

Zalavári N. a hvg.hu ifjú titánja nemrég tűnt fel, de azóta számos izgalmas írással örvendeztetett meg minket. Neki köszönhetünk számos szívszaggató migránsos beszámolót, melyek esetében mindenki jobban járt volna, ha a fogalmazásokat „abszurd” jeligével a Magyar Írószövetség portáján hagyja.

Ugye emlékszünk a második feleségnek felcsapó, kissé kövérkés migszolos nők lélekhasító történeteire?

Na hát N. kisasszony ismét lecsap, új hőse Deutsch Zoltán, aki már a beköszönő képen idézi a saját korában is idegesítően fos Holt költők társaságát azzal, hogy fellép az asztalra, miközben „filozófia tanárként” – remélhetőleg – épp Guattarit vagy Saul Alinsky-t magyarázza az aktivistává indoktrinálni célzott, de koruknál és hülyeségüknél fogva arra fogékony diákjainak.

Sajnos már a leadből kiderül, a klerikális reakció a szabadság és haladás e kicsinyke szigetén is lecsap: tárgyát elsöpri az erkölcstan és a hittan. Nincs többé dekonstrukció, nincs többé marcizmus, nincs többé Felvilágosodás a Józsefvárosi Főreálban. Engedjük szabadon könnycseppjeinket!

„33 órát tanított egyfolytában filozófiát a Vörösmarty Gimnázium tanára, így köszönt el tantárgyától, melyet jövőre már fakultatívan sem választhatnak a diákok – a kötelező tantárgyak listájáról kiszorította az erkölcstan és a hittan.”

Erős kezdés ez egy huszonéves szerzőtől, mert felmerül a kérdés, hogy a reinkarnáció egy furcsa esetével állunk-e szemben, miszerint Zalavári N. konkrétan 1951-ből jött ide egy szovjet prof által felturbózott Volgával, és mint fura időutazó indít kapásból a „sztahanovizmus + klerikális reakció” kombóval. Akármennyire is gyanús, hogy Marty McFly konkrétan tavaly októberben ért földet, azért ez mégis meredek lenne. De folytassuk a gyémántkemény mozgalmi szöveget!

„19 óra 8 perc. Felállva tapsol mindenki. 1933 perc tiszta filozófia. Ebből összesen 55 perc pihenés az engedélyezett 160 helyett. A rekordkísérlet alatt folyamatosan orvos és rekordbiztos figyelte a tanár úr minden mozdulatát, kezdve attól, hogy elég folyadékot fogyaszt-e, odáig, hogy megtartja-e a kötelező szüneteket.”

A sztahanovista dolgozó érdemérem semmi, itt valaki keményen hajt a Szovjetunió és a Munka Hőse valamint a Lenin-érdemrend Aranyfokozatára. Itt ez már nem is egy makarenkói nevelő, hanem maga az oktatásügy Vaszilij Grigorjevis Zajcevével állunk szemben. Kicsit sikerült be is tolni egy kondenzcsíkot a nemzetiszínű nacionalista boxerünkbe ezen a ponton, be kell valljuk.

“Deutschnak már alig van hangja, de azt mondja, még maradt benne 1-2 óra. A diákok sorban állnak, hogy gratulálhassanak és még mindig ezer kérdés szállingózik Platónról, Descartes-ról, Heideggerről meg a szofistákról.”

Na jó. Azt hiszem erre mondaná már maga Marx, hogy: „…ganze alte Scheiße.” Egy másik idézettel élve: „A történelem ismétli önmagát, de ami elsőre tragédia, másodjára komédia.” Ezt szintén Karl bácsi mondta pucéron várva a londoni lakásában, hogy megérkezzen a gazdag haver, a gyártulaj Engels apanázsa.

Az ötvenes évek frissen, „marxista esti egyetemeken” kiképzett „új pártértelmiség” nem tudott sokkal többet, mint a Zalavári N-hez hasonló tátikás-belvárosi-aktivista szabadbölcsészek, csak adott esetben, ha épp nem hasonló cikkeket írt, körmöket tépkedett, padlásokat söpört, veséket vert le. Majd megöregedve SZDSZ-t alapított, rendszert váltott, majd „független értelmiségiként” halt meg – de ez már a keserű mindennapjaink része. Előbbi szüleink és nagyszüleink, utóbbi a mi tragédiánk.

Az ő gyerekeik, unokáik, magánegyetemről HaHázó, elitgimiből kockásingező gyerekek-unokák meg a komédiánk.

Eljött azonban az „ismétlés pillanata”, amikor eldőlt, Zalavári N. kisasszony, huszonegykét évesen, magánegyetemről pénzért vett büfé-ruhatár diplomájával zsebében, hivatásos baloldaliként rebootolja nekünk a hvg.hu hasábjaira az ötvenes éveket. Eldőlt az is, hogy az átrendeződő sajtópiacon a Szabad Nép és a kommunista propaganda pártsajtó megszűnése által teremtett vákuumba szippantódik be a korábbi demokratikusellenzéki sajtó, miután szemmel láthatóan nem tud magával mit kezdeni.

A közelgő tavasz és ezáltal tüntetési szezon előtt pár jótanáccsal szolgálnánk a hvg.hu-nak és a feltörekvő Zalavári N.-nek, hogy milyen módon kell feldolgozni és lebonyolítani a közelgő kormányváltó fülke-ellenforradalmat:

A napköziotthonok dolgozói a rájuk bízott gyerekeket vonultatták fel egy tábla alatt: „A szabadság szellemében nevelünk”.

Ez így maradhat is. A szabadság szelleme tök menő, de a dolgozók lehetnének a hatás kedvéért kockásingben.

A Textilkombinát óriási Lenin, Sztálin, Rákosi képpel ment, s dolgozói egy csoportja népi demokráciánk zászlóit lengette mosolygó arccal.

A képek legyenek Obama, Merkel és Soros György. A népi meg olyan izé, jó, a demokrácia úgy jó, ha liberális.

A Konzervgyár óriási konzervdobozzal, a Ruhagyár ember nagyságú, aláírással teli békeívvel („Üzemünk minden dolgozója aláírta”) haladt. Utóbbi teherautóján „szorgalmasan kattogtak a varrógépek”.

Békeívek helyett jöhetnek a vasárnapi zárvatartást elsöpörni szándékozó MSZP-s népszavazási ívek.

A kertészet lovaskocsiján virágokat gyomláltak és öntöztek, a Magasépítés dolgozói a kocsin keverték a maltert, a Kenyérgyár dolgozói pedig malomkeréknyi, kalácsból készült ötágú csillagokat vittek a kocsin.

Ő… nem kell vörösnek lennie amúgy. Legyen fehér, és máris mehet. Vagy sárga… Annak örülni fognak a kínaiak.

A MÁV egy egész vasúti őrházat vitt a teherautón, vele szemafort, váltót, sorompót, s a váltón persze szabad volt az út a szocializmus felé. A kocsiról Samu bácsi nagy dolláros zacskót lógatott ki és ez után szaladt Churchill, Franco és Tito.

Ez majdnem olyan jó, mint anno Bajnai és Dopeman hungarocell-Orbán rúgdosós performansza, szóval itt is lehetne mondjuk, hogy Mészáros, a Lázár testvérek és Habony Árpád rohan a pénzeszacskó után, miközben a váltó a Megváltó Kormányváltás felé mutat, miközben a MÁV dolgozók (nyilván) fizetésemelésért sikoltoznak.

Az „imperialista lakáj Tito iránti megvetésüket” a DÉMA cipőgyár dolgozói azzal fejezték ki, hogy láncon vezették az érdemrendekkel telerakott véres handzsáros Titót, a Teherfuvar NV dolgozói pedig ketrecben mutogatták a jugoszláv marsallt. A jogászok bírói talárba öltözve békebíróságként ültek össze egy nyitott teherautón s ott láthattuk mindjárt ítéletük eredményét is: akasztófán lógni a népek hóhérait, Trumant, MacArthurt és Titót.

Fú világpolitika!! Nyilván Putyin, és az ő csahosai, Orbán meg Assad! Ők így, együtt, egymás mellett! Elszámoltatás! Igazság! Korrupció! Stadionok! Még lehetne odatenni Trumpot, Hitlert vagy valami tetszőleges jobboldalit: Habonyt, Andy Vajnát, Mészárost, Simicskát már nem, mert ő haladó lett, de a Lázár tesókat és máris a ketrecben mutogatott Putyin seggét nyaló Orbán és az ő seggét nyaló többi fidesznyik burzsoá látványa máris maga a balos vizuális orgazmus.

A gyermekklinika ápolói pólyában apró babákat vittek a hídon (remélhetőleg játékbabákat), a lap szerint ezzel is azt juttatták kifejezésre, hogy a jövő nemzedékének gondozásával akarják erősíteni a béketábort.

Ide jöhet az összes korházi dolgozó, élükön a „fekete ruhás nővér” az RTL Klub és a Házon Kívül új kedvence, aki hangjában Paganinit megszégyenítő terc-rezegtetésekkel tud sírni a kihasznált nővérek, a rozsdás vascsövek, az elvándorló orvosok, a haldokló gyerekek és sorvadó nyugdíjasok szívszaggató kálváriájáról.

A Szegedi Nemzeti Színház vörös drapériás autójának tetején fehér ruhás női alak békegalambot tartott, mögötte pedig szovjet munkás mutatta előre az utat a világ népeit jelképező egy-egy sötét bőrű, kínai és fehér bőrű dolgozónak.

Gulyás Marcika, a Krétakör, Pintér Béla, Alföldi Lóbelt, Hegedűs D. Géza ezt a csodálatos akciószínházat a lehető legnagyobb posztmodern tökélyre fogja vinni. Lehetőleg NKA támogatással, mert a Fidesznek fontos az elfogulatlanság látszata.

Az Ifjú Gárda Fiúotthon Makarenkó-telepének kicsinyei orosz népviseletben népi táncot jártak s táblájukra hálás szavaikat írták: „Köszönjük a boldog gyermekkort, Rákosi pajtás!”

Minek ide népviselet? Egy platós kamion kell technó, és bikiniben rázni a végén. A boldogságot meg prosperitást meg lehet köszönni Merkelnek, az Európai Uniónak, Soros Györgynek, Obamának, a Demokráciának, a Köztársaságnak, majd Bajnainak, Gyurcsánynak, a Nagy Mester Leghűségesebb Pajtásainak és tanítványainak.

“Tudósítás az 1951-es május elsejéről. Délmagyarország 1951. május 3.” és “Tudósítás a 2016-os május elsejéről. Heti Világgazdaság, 2016. május 3. Zalavári N.”

]]>www.tutiblog.com]]>