A Demokratikus Koalíció párt ugyanis kétségkívül az MSZP dögledezésének okán került „a tizek bandája” alá, ám első pillantásra is látható, hogy a DK-t nehezen lehetne egy ereje teljében lévő musztángnak mondani.

A nagy kalandor október 22-én jelentette be, hogy kilenc társával együtt távozik az MSZP-ből és Demokratikus Koalíció néven új pártot alakítanak. Az új párt a formailag már létező, szálláscsináló alvópártba, a Demokrata Pártba költözött be, amelyet – az elmúlt húsz évben teljesen rendhagyó módon – még februárban a szocialisták elől eltitkolva jegyeztetett be a kalandor, azzal az indokkal, hogy fél, retteg az orbáni-poltpéteri ügyészségtől, amelyik valószínű akadályokat gördített volna az új DK, vagyis Demokratikus Kalandorpárt megalakulása elé.

Nos, a Demokratikus Kalandorpárt a nagy kalandor vezetése alatt megválasztotta a párt valódi tisztségviselőit, s nyilván leváltotta az alvó időszak néhány bohócát, hogy végre a maga végső igazságában tündököljön. Nyilván a Demokratikus Kalandorpártnak nem lehet más az elnöke csak ő maga, a kalandorok mindenhatója Gyurcsány Ferenc. Ám az MSZP-frakcióból kilépett csapathoz képest a tisztségviselők személyét még a vártnál is nagyobb kalandorokkal erősítette a mester.

Mindjárt itt vannak az alelnökök. Elsőként Bauer Tamás közgazdász! A korábbi SZDSZ-es politikus, akit az utóbbi években az ATV szakértőjeként, politikai elemzőjeként ismerhetett meg az 1990-ben született ifjú szavazók generációja. Pedig a magyar rendszerváltó generáció nem e szerepéből ismeri Bauert, hanem úgy emlékszik rá, mint azon ÁVÓ-s csemeték egyike, aki jelentősen hozzájárult Pető Iván egykori SZDSZ-elnökkel együtt a magyarországi demokratikus megtisztulásnak, vagyis lusztrációs lehetőségnek az elsikálásához.

Miközben azt hittük, hogy Bauer végre kikopott a nagypolitika színpadáról, és pusztán bosszankodtunk, hogy átmenekítette magát a „szakértők” táborába, most látjuk, hogy nem, csak előkészítette helyét egy újabb liberális pártkalandtúrára.

Aztán itt van a nagy kalandor „közíró” szárnysegédje. Az a Debreczeni József, aki már minden volt, csak akasztott ember nem. A választások után otthonában – állítólag – magányosan tomboló, magát és Gyurcsányt párnák közt sirató Debreczeni most kicsit megnyugodhat, mert ő is bekerült a kalandorok élcsapatába. Pályáját MDF-esként kezdte, aztán Csurka lefasisztázásával szerzett komoly érdemeket a volt állampártiak és gyermekeik, a Bauerek és Petők világában. Aztán – mit hoz a sors? – kinek ad évekig tanácsokat, mindkettőjük szellemi bolyongását jól jelezve? Orbán Viktornak, akiről majd megírja az első „Orbán-portrét” a maga királydicsérő stílusában. Aztán látva, hogy nem az általa elképzelt irányba haladtak Orbán és a Fidesz dolgai, valamint személyére nincs szükség a Fidesz környékén, megsértődött. Aztán jött a kalandorok nagy egymásra találása, s ettől kezdve a gyurcsányizmus fanatikus híve, Orbán ádáz ellensége lett. Olyannyira, hogy az új király, „Feri” portréját is megrajzolta egy kötetben, amely számos insider információjával a 2002-es kampányra, majd az azt követő évek eseményeire nézve évekig muníciót adott az ellenzéknek a nagy kalandor ellen. Közben az egykori „politológus” „tanársegéd” képtelen teljesíteni a minimális feltételeit az egyetemi oktatói pályán maradásnak, és barátja miniszterelnöksége idején muszáj csupán „közíróvá” avanzsálnia, amiért kiteszik a Miskolci Egyetemről.

Persze státusát és címeit még évek múlva is használja itt-ott, mintha az lenne, ami, egyébként már rég nem: egyetemi oktató. Háromévi Népszavás, Népszabadságos kalandorszolgálat után a kalapos kalandor Dávid Ibolya oldalán indul 2010-ben a választásokon, ahol a Somogyi Zoltán egykori Political Capitalos elemző által csúfosan bukásba vezetett kampánnyal ő is elbukik. Ám, most megint ott van az élcsapatban. Alvezér a Demokratikus Kalandorok között.

Ott van Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter is, akit tudálékoskodása és Gyurcsány majom-utánzása miatt a legjobban utáltak az MSZP-ben. Hisztérikus bohócnak tartották, aki azt hiszi, hogy valaki, miközben – egyes szocialista szakértők szerint – csak nyelvcsattogása és állandó szereplési vágya vitte őt Gyurcsány mellé.

Kétségkívül az alelnökök kalandorsorában egyelőre még nem látható a pontos helye Niedermüller Péternek. Ő az, akinek sokan talán a nevét sem ismerik. Legutóbbi kalandozása Ungár Klára, volt SZDSZ-es képviselő oldalán volt, amikor a Szabad Emberek Magyarországért, vagyis a SZEMA pártformáció oldalán szakértősödött 2010-ben. Mégis Niedermüller, minden Élet és Irodalomban írt publicisztikája mellett, túl komoly ember az alelnökök között. Alapvetően mint etnográfust, kulturális antropológust ismeri a társadalomtudományi közélet, akinek eddigi kutatásai a modern társadalmak változásaira, azok különböző részterületeire, valamint a politikai folyamatok kulturális elemzésére terjedtek ki. Cikkei, tanulmányai több külföldi és hazai szakfolyóiratban, valamint a galmus.hu internetes portálon jelentek meg a már említett ÉS mellett. Sokféle modernitás című kötete egyértelműen a liberális eszmeáramlatot képviseli, csakhogy jóval színvonalasabban, mint amit alelnöktársai képviselnek. Ám lelke rajta, ha ezzel a csapattal vállalt kalandtúrát, csak éppen valószínű, hogy elsők közt engedhetik el a kezét egy meredekebb politikai sziklafalon.

A Demokratikus Kalandorpárt elnökségének rajtuk kívül tagja még Avarkeszi Dezső egykori MSZP-s igazságügyi államtitkár, Baracskai József országgyűlési képviselő, Bács Márton, a XI. kerület korábbi alpolgármestere, P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ főszerkesztője, Szabó Zoltán volt MSZP-s parlamenti képviselő és Vadai Ágnes, aki a parlament nemzetbiztonsági bizottságát vezette a szocialista frakcióból való távozásáig.

A DK tiszteletbeli elnököt is választott Vitányi Iván személyében, a párt etikai bizottságának pedig egy valódi állampárti kalandtúra-túlélő Kósáné Kovács Magda lett a vezetője. A pártigazgatói tisztséget az egykori gyurcsányos MSZP igazgatóságát is ellátó Varju László lett. Egy Gáti Mátyás nevű kalandorra a DK ifjúsági szervezetének létrehozását, míg az Avarkeszi egykori csepeli MSZP-jében elnökségi tag Wirsching Viktóriára a kommunikációs igazgatói feladatokat bízták.

A nagy kalandor első DK-elnöki sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az új pártba eddig több mint 3800-an kérték felvételüket. Elmondta, hogy várakozásaik szerint a jövő év végére a választókerületek 90 százalékában lesz szervezete Demokratikus Kalandorpártnak és 2014-ben pedig akár egyedül, akár másokkal, de biztosan képviselőjelölteket fognak állítani.

Gyurcsány a Demokratikus Koalíciót, mint progresszív, nyugatos, polgári balközép erő határozott meg, amely álláspontja szerint „az ország legdemokratikusabb pártja lesz, vezetőit a kongresszuson a tagok összessége választhatja meg, az elnök jogköre pedig csak annyiban nagyobb a tizenkét tagú elnökségben résztvevőknél, hogy összehívja és vezeti az üléseket.”

A kalandor szerint a DK igazi politikai vegyesfelvágott, amelynek vezetői között vannak szociáldemokraták, szabadelvűek és konzervatívok, valamint olyanok, akik „megátalkodott pártonkívüli értelmiséginek tartották magukat”, de megértették, hogy feladatuk van a köztársaság védelmében és újraépítésében.

A főkalandor, bár a párt zsebét a „templom egere” hasonlattal szemléltette, az újságírókat mégis arról biztosította, az átlátható pártpénzügyek érdekében arról is tájékoztatást adnak, „ha vesznek három technokol rapidot”.

Vagyis a DK új formációban megalakult, ám úgy tűnik korántsem biztos, hogy a közeljövőben hangos résztvevői lesznek a parlamenti életnek, ahogy a volt szoci médiaháttér is beszűkülni látszik. Az előbbit személyesen Mesterházy Attila garantálta fél évre, amikor Kövér Lászlónak küldött frakcióvezetői levelében egyértelműen arról tájékoztatta a házelnököt, hogy tíz frakciótársuk „kilépett a frakcióból”.

Márpedig e tájékoztató alapján – bárhogy csűri-csavarja a párt újdonsült alelnöke, Molnár Csaba a Házszabály szavait – a kilépett tagoknak fél évig a parlamenti patkó függetlenek padsorában van a helye. Ezt már a külföldről hazatérő Kövér is finoman megüzente, amikor a Hír Tv-nek azt nyilatkozta, hogy nem tartja méltányolhatónak, ha egy képviselőcsoportból kilépők más politikai irányba akarnak menni, mint amire felhatalmazást kaptak választóiktól. S bár a házelnök a témát elvitte az értelmetlen regulatív közpolitika irányába, az üzenet egyértelmű volt. Kalandorfrakció csak fél év múlva lesz a parlamentben.

Ugyancsak változott a DK körül a médiaerőtér is, miközben a politikai arénában teljesen magukra maradtak, úgy, hogy mindenki véres rongynak tekinti a csapatot. Az új helyzetet az ATV azonnali megtorló lépései mutatták azokkal szemben, akik elmentek műsorvezetőik közül a DK októberi alakuló ülésére. Gréczi Zsolt és Dési János azonnali felmondást kapott kezébe, míg a Demokraták korábban közel két hónapig beharangozott gyurcsánypárti műsorát ugyancsak rögtön letiltotta a csatorna vezetősége a képernyőről.

A balliberális politikai erőtér összes pártja ellenérdekelt Gyurcsányék sikerében. Érzik, hogy most ők szaladtak be a 2002-ig „jobboldali betegségnek” számító saját oldali, zérus összegű játékba. Pedig ez a pluralizmus szépsége. Hogy azonos oldalon sem kell egyformán látni a világot. Csakhogy hiába üzenné ezt most Gyurcsány a balliberális oldal pártjainak. Mindenki őt tekinti az egykori aranykor, a boldog egység időszaka szétverőjének. Őt, aki miután belehajszolta a sivatagba az egykori erős telivért, most leszállt róla, s egy arra tévedt kis csikón próbál kimenekülni a senki földjéről, ahova kalandorsága vitte.

Zárug Péter Farkas
politológus