Kezdetben még nem értette. Csak azt vette észre, hogy soha nem izzad le a hölgyválaszon, és az iskolai mulatságokon egyedül támasztja a falat.

Messzebb volt tőle egy kikapcsolt melltartó, mint a Csomolungma. Vett magának egy csomag kotont 1960-ban, tavaly dobta ki, és úgy döntött, inkább csinál politikát.

A politikacsinálást úgy kezdte, hogy bejelentette: emigrál. Aprócska örömtüzek gyúltak erre a hírre szerte a hazában, sok helyütt táncos mulatságok szerveződtek spontán, másutt hálaadó szent misét tartottak, és gyertyát gyújtottak. Mert hogy elmegy innen a Lózoli, az anyja keservébe végre. És nem fog többé a nők arcába lihegni, nagyon közelről, 1960-ban vásárolt kotonját szorongatva a kezében.

Aztán Lózoli mégsem emigrált. Vett inkább még egy csomag kotont, és megalapította a Demokratikus Kerekasztalt.

Bejelentette, hogy március 15-ig ad haladékot az Orbán-kormánynak, aztán… Hát igen. Nem egészen világos, hogy mi lesz aztán. A Lózolit ismerők állítják, ha március 15-én mégsem távozik az Orbán-kormány, Lózoli elmegy egy kuplerájba végre. Annál is inkább, mert Lózoli szerint a nők, akik sohasem feküdnének le vele, mind büdös kurvák.

A kormánybuktatást is ezen a vonalon erőlteti a Lózoli. Mivel közeledik a nevezetes nap, vagyis március 15-e, hát beleerősített a politikacsinálásba. Csütörtökön például eddigi pályafutásának legnagyszerűbb, legötletesebb, legízlésesebb, leggusztusosabb akciójával rukkolt elő: felrakta a Facebookjára három nő fényképét, nevezetesen Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Rogán Gaál Cecília és Vajna Tímea képét. Az első nő Budapest alpolgármestere, a másik kettőről talán már kitalálták: egyikük Rogán Antal, másikuk Andy Vajna felesége.

A képek fölé pedig odaírta Lózoli a következő mondatot: „A nemzeti szajhaverseny dobogós helyezettjei”.

Sokáig nézegette Lózoli a három képet, nézegette a művét. Csettingetett, lágy nyála folyt, mintha citromot nyalogatna, szorongatta zsebében az új, a még reményteli csomag kotont, és egyre hangosabban lihegve elénekelte élete himnuszát:

„Masturbation can be fun.”

Amikor végzett, elégedetten gondolt arra, hogy ez most végre igazán ő. Ez szánalmas, felesleges és ostoba élete főműve. És végre csinált politikát. Bátrat, modernet, könyörtelent. És ha ezután sem mondd le az Orbán, akkor nincs tovább…

Egy bizonyos szemszögből vizsgálva ezt az egészet, Lózolinak persze teljesen igaza van. Hiszen Ortega már írt őróla:

„…a ma uralkodó ember primitív lény, egyfajta Naturmensch, aki a civilizált világból lép elő. A világ civilizált, lakója ellenben nem: meg sem látja a világban a civilizációt, s úgy kezeli, mintha természet volna. (…)

A tömegember valóban primitív lény, aki a kulisszák mögül surrant be a civilizáció ősi színpadára.”

A Mester 1930-ban írta ezt, és fogalma sem lehetett arról, hogy eljön még az a bánatos pillanat, amikor Lózoli is be fog surranni. És lesz neki Facebookja is…

S így járt Benda mester is, aki már 1927-ben megírta az Írástudók árulásában ezt:

„…kimondhatjuk, hogy ma az emberek soha nem tapasztalt alapossággal és tudatossággal vállalják a lét önzetlen vagy metafizikai formáival szemben – sőt épp e szembenállás révén – a létnek reális és gyakorlati formáit.”

Tudom-tudom, ez így kissé bonyolult, de Lózolira mint konkrétumra lefordítva mindössze annyit jelent, hogy Lózoli besurrant a civilizáció ősi színpadára, és szexuális frusztrációjából és nyomorúságából politikát farigcsál, ráadásul a lehető legszélesebb nyilvánosság szeme láttára. Mindeközben lihegve énekli a masturbationt, szorongatja kotonját, mi meg nézzük. Mert nem tudjuk nem nézni. Szomorú ez, mindannyiunknak. És nem is nagyon van megoldás. Se feloldás, se katarzis. Szebb és férfiasabb időkben legalább lehetett ilyenkor párbajozni, például a férjeknek. Na de párbajozni egy Lózolival? Ugyan… Talán egy büdös nagy pofon, az marad. És az ki is jár ennek a beteg prosztónak.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu