Ma 2019 december 08. Mária napja van. Holnap Natália napja lesz.
Zárug Péter Farkas: A Kherszonészosz-dilemma

Zárug Péter Farkas: A Kherszonészosz-dilemma

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Hogy kié a Krím, vagy ógörög nevén Kherszonészosz? Mikor kié.

Ma nem  is a Krím, hanem immár a második orosz önkényes beavatkozás – oszét­föld  után – az, ami komoly aggodalmat kelt nem pusztán a békeszerető  világban, hanem elsősorban az igaz demokratákban.

Ma a Krím újra világpolitikai állapotmutatóvá vált. Oroszország egyszerűen túllépve az 1994-es Budapesti Memorandumon, amelyben elismerte, hogy nincs területi igénye Ukrajnával szemben, két nap alatt megszállta a Krím félszigetet, azért, mert az általa pénzelt ukrán elnök nem tudta tartani a kijevi frontot, s az új ukrán vezetés meg nem tudta birtokolni és irányítani az ukrán bürokráciát és hadsereget.

Moszkva 2008-ban már végrehajtott egy senki által a világon – kivéve Nicaraguát és az Óceániában fekvő Naurut – el nem ismert bekebelezést és ezzel járó agressziót. Akkor a hivatalosan Grúziához tartozó Abháziát és Dél-Oszétiát arra való hivatkozással szakította el katonailag (is) Tbiliszitől, hogy a grúz katonai akciók – ami grúz álláspont szerint a saját állami integritásuk fenntartása érdekében történt a szakadárokkal szemben – orosz állampolgárokat veszélyeztet. Ami igaz is volt, merthogy az eloroszosító birodalmi logikát a Putyin-rezsim azzal terjeszti, hogy orosz állampolgárságot ad a hatalmi hold­udvarába tartozó államok polgárainak, ezzel is erősítve a jogi köteléket, a modern gyarmattartás eszközeként.

S bár a Krím-félszigeten amúgy is már többségben volt az oroszajkú lakosság, most az ukrán hadsereg oroszokhoz átállt tisztjei vehették át nyilvánosan az orosz állampolgárságot igazoló új útlevelüket, s nyilván az elkövetkezendő néhány hét alatt ezrével fogja Moszkva kibocsátani az új orosz állampolgárságot adó okmányokat.

Az, hogy a Krím megint az oroszoké, csak másodlagos probléma. Merthogy korábban is az övék volt. Azelőtt meg másé, változó hatalmi státussal, ugyanis a Krím félsziget mindig a történelem sodrában volt.

Már Krisztus előtt a VI. században is gyarmat volt, ókori nevét is a görög gyarmatosítás eredményeként kapta: Tauriké Kherszonészosz. Pantikapaion volt az első görög polisz a területen, amelyikből később kinőtt a Boszporoszi Királyság, ami már nagyjából az egész Kherszonészoszt uralta. A Boszporoszi Királyságot előbb a pontoszi VI. Mithridatész hódította meg, majd jöttek a rómaiak. A Birodalom kettészakadása után, mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta.

Aztán a Krím a népvándorlás forgatagába keveredett, hun és magyar őseinknek is volt köze a területhez. 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Később a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került.

1237-ben a tatárok Krímet 1441-ig a Kipcsak kánság alkotórészévé tették. A krími tatárok ettől az évszázadtól telepedtek le a területen, s részben keveredve a korábbi lakossággal, népcsoportokkal mindmáig ők alkotják a terület „őshonos” lakosságát, akik egyébként legnagyobb történelmi veszteségüket a szovjet kitelepítések, deportálások kapcsán szenvedték el – a „baráti orosz politika” jegyében.

Krím nem csak a tatárok gyarmata volt, velük egy időben a genovaiak is számos kis gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa – ma Feodoszija – vált a leggazdagabbá. Aztán jöttek a törökök. 1475-ben II. Mehmed szultán török fennhatóság alá vetette a Krími Kánságot, amelyet orosz támadás először Nagy Péter cár idején ért.

A Krím félsziget – orosz katonai nyomásra – az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében vált kvázi függetlenné, ám ez a függetlenség mindössze egy kilencéves átmenetet jelentett addig, hogy az oroszok teljesen rátegyék kezüket a területre. S lám, milyen a sors, akkor is, mint most Ukrajna kapcsán, éves díjat fizetett az utolsó tatár kánnak a terület használatáért az orosz cár.

A török porta és az orosz birodalom egyik fő villongási területe maradt az ősi Kherszonészosz, s egyre sokasodott azon népek köre, amelyek ilyen-olyan történelmi jelenlét miatt, s hatalmi státus végett a félszigetet magáénak gondolta akkor is, ha már hatalma nem terjedt ki rá.

A 19. század derekának egyik legnagyobb háborújának is Kherszonészosz adott helyet. Ez volt 1854–55-ben a krími háború, amelyik már előre vetítette a XX. század modern háborúit. A világtörténelem első helyszíni haditudósításai is erről a háborúról születtek.

Az orosz polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörös hadsereg 1921-ben foglalta el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság – Krími ASZSZK – és az orosz föderáció része lett. 1941-ben a németek foglalták el. Majd 1944. május 18-án ismét bevonultak az oroszok szovjet hadseregükkel, és visszafoglalták a félszigetet.

A brutális oroszosítás is a második világháborúban kezdődött. Először 1941-ben a németeket deportálták, a német bevonulás előtt, ám a nagy népirtások még hátra voltak. 1944-ben ugyanis nemcsak a krími tatárok százezreit tették marhavagonokba, hanem még a részben oroszok által is betelepített, vagy letelepedni engedett három másik népet is, a bolgárokat, örményeket és görögöket. Sem a Szovjetunió, sem a jogutód Oroszország soha nem kért bocsánatot ezekért az emberiség elleni bűncselekményekért, népirtásokért.

A II. világháború utáni világrend is Kherszonészosz földjén dőlt el, méghozzá Jaltában. 1945. február 4–11. között itt rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, s a jaltai konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét. A csonka Magyarországét is. Krím a szovjet birodalom része lett. Megszállva az oroszok által, ahogy Magyarország is 1956-tól, az ugyancsak oroszok által vérbe fojtott magyar forradalomtól.

Krím mai jogi, nemzetközi politikai, szuverenitásbeli problémája még az ukrán származású Hruscsov idejéből datálódik. 1954. február 19-én ugyanis a szovjet első titkár kezdeményezésére a terület az orosz föderációból átment az Ukrán SZSZK-ba a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából, amikor is az ukrán területek az orosz cár uralma alá kerültek.

1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt, azonban Ukrajna és Oroszország – jó birodalmi módszerek szerint – szerződésben kötötte ki az orosz hadiflotta katonai támaszpontként való használati jogát 2042-ig használhatja a félsziget Fekete-tengeri kikötői kapcsán.

Aztán 2014. február utolsó napjaitól már nem kell éves díjat fizetnie, mert egyszerűen megszállta katonailag a félszigetet, s elvette a területet Ukrajnától.

E kis történeti áttekintésből immár érthető, miért mondom azt, hogy a mostani krími konfliktusban csak másodlagos kérdés, hogy épp ki birtokolja a félszigetet. A Kherszonészosz-dilemma az orosz magatartás az ENSZ, az EU, az ukrán és az egész nemzetközi államközösség kapcsán. Egész pontosan a dilemma, az orosz jogtiprás, mindentől és mindenkitől függetlenített atomhatalmi érdekérvényesítés.

A problémát már a 2008-as dél-oszét konfliktus is jelezte, ami után néhány hónappal a gazdasági válsággal küszködő nyugati világ összes vezető politikusa mosolygott Vlagyimir Putyinra, s nyugtázták, hogy ez a kis grúz csetepaté rendeződött.

Az ukrán válság is orosz ármány. Ahogy a mérgezett politikusok léte a demokratikus versenyben – lásd a narancsos forradalom vezérét, Juscsenkót – vagy a plutóniummal megölt politikai és gazdasági ellenfelek világa is mind orosz politikai termék. Ahogy a megvásárolt arany csaptelepes és gyémántcsilláros politikusok abszurd világa is. Ez a Kelet világa.

A Kherszonészosz-dilemma tehát az, hogy a XXI. század glóbuszán milyen szerep jut ennek a politikának, hatalomnak és uralmi rendnek. Mi ennek a nyers gazdasági, katonai rendnek a képzete a szabadságról, s mi az, ami miatt a világ ma tétlenül néz egy önkényes hatalmi, területi, és nemzetközi hatalmi viszony újraosztást.

A Kherszonészosz-dilemmát legjobban Refat Csubarov, a krími tatár parlament vezetője fogalmazta meg az Indexnek adott interjújába: „Ha semmit nem ér a Budapesti memorandum, az orosz–ukrán barátsági szerződés, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, és az ENSZ elvei sem érvényesülnek, akkor mi marad? Összeomlik a világrend.”

Legalábbis az a világrend, amelyik mégiscsak a felvilágosodásból, az emberi és polgári szabadságjogokból, valamint a demokratikus jogelvekből eredeztette magát.

A cári, a szovjet, és a volt KGB-s Putyin rezsimjének birodalmi logikája nem e szabadságeszmékből táplálkozik. Hanem a keleti despotizmus modernitásba szelídült világából. Ez pedig ma társul a glóbusz – Rodrik által leírt – „hiperglobalizációjával”, amelynek eredményeként mára Putyin Oroszországának nemzeti, nemzetközi, tényleges és virtuális gazdasági és katonai határai szinte behatárolhatatlanok.

S e hatalom- és uralomtípus terjedése viszont törvényszerűen jár együtt a szabadság visszaszorításával, ahogyan ebből pedig egy korlátozott, lebutított kvázi demokrácia következik.

Persze világos a másik dilemma is: élhet-e nyolcmilliárd ember demokráciában? Az orosz és kínai birodalmi logika válasza egyértelmű erre: nem. Így a szabadság is mindig viszonylagos, s nincs azzal baj, ha a demokrácia lefokozott, korlátozott.

Csakhogy Rodrik a Globalizáció paradoxona című művében pont azt mondja, hogy ezért kellenek az erős nemzetállamok, mert csak e kisebb léptékek mélyíthetik el a valódi szabadságon nyugvó demokráciát. Ez az, ami egyedül képes lassítani a hiperglobalizáció brutális gyarmatosító, s agresszív birodalmi logikáját.

A világ áll balgán, s nem tudja gazdasági érdekei mentén, hogy mit tegyen politikailag, s diplomáciailag – nemhogy katonailag. Főleg úgy, hogy a nagy agresszor egyébként jól fizet az árulásokért. „Egyik érti, másik nem érti.”

Egy biztos, a magyar közpolitikai gondolkodás 1848-tól mindig e keleti birodalmi felfogásokkal szemben fogalmazta meg politikai credóját. Széchenyitől, Eötvösön, Deákon át Bethlentől Antallig.

A Kherszonészosz-dilemma egyben annak is a dilemmája, hogy ki hova áll egy új világrendben.

Zárug Péter Farkas - demokrata.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Egészség (50) Irodalmi kávéház (474) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (37) Jobbegyenes (1647) Mozaik (42) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Tv fotel (65) Gazdaság (633) Életmód (1) Kultúra (4) Flag gondolja (33) Történelem (13) Gasztronómia (539) Tereb (138) Heti lámpás (220) Belföld (5) Rejtőzködő magyarország (171) Nagyvilág (1440) Autómánia (61) Mondom a magamét (4138) Politika (1571) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>