Kína nem válogat, nem tesz különbséget országok között, nem akar beleszólni a politikai berendezkedésükbe, társadalmi felépítésükbe, normáikba, egyszerűen csak megtesz mindent, hogy megszerezze azt, amit akar. A vonakodó “nyugat” helyett azonnal odaáll, ha segélyre van szükség, a létrehozott Kína-Afrika Fejlesztési Alap pedig számolhatatlan mennyiségben önti a pénzt változatos befektetésekbe, legyen szó akár algériai olajról vagy zambiai bányákról. A mainstream média teljes közönye mellett az elmúlt hónapokban Kína brutális üzleteket ütött nyélbe Zimbabwéban, Ugandában, Zambiában, Angolában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a legfrisebb hírek szerint pedig a távol-keleti ország legnagyobb bankja, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC) 500 millió dollárnyi kölcsönt kínált fel az etióp hatóságoknak az Omo folyón építendő Gibe 3 gát projektjének folytatásához.

Tette mindezt annak ellenére, hogy környezetvédők szerint a gát felépülése döbbenetes hatással lesz a környezetre és közel fél millió etióp őslakos életét fogja gyökeresen megváltoztatni és pusztasággá változtatja a most még virágzó földeket az Omo völgyében és a Turkana-tó körül. A Világbank vagy az Európai Befektetési Bank ezen indokok miatt sem szándékozott pénzt juttatni a projektre, amely így eléggé belassult mostanában, de a kínaiak szerepvállalása azt jelentheti, hogy a gát el fog készülni. Aztán ott van a szintén elég friss hír, mely szerint egy nigériai olajvállalat (az NNPC) és egy kínai állami építőipari társaság (a CSCEC) 23 milliárd dolláros üzletet kötött három olajfinomító építésére, amely végre megszüntethetné azt a döbbenetes visszásságot, hogy a világ egy olajhatalmának számító Nigériának külföldről kell üzemanyagot importálni, mivel nincs meg a megfelelő infrastruktúrája a finomításra.

]]>]]>

Nem meglepő módon a nigériai olajból legnagyobb hasznot húzó Shell már hónapok óta kritizálta az egyezséget, amely szerintük rendkívül káros és veszteséges lesz Nigéria számára – valahogy ezt nehezen bírom elképzelni. Egy ilyen befektetés több ezer nigériainak adna munkát és lehetővé teszi, hogy az ország saját maga finomítsa le kitermelt olaját, ami jelentős bevételnövekedést is jelenthet a költségvetés számára, ahogy erről a szerződés nemhivatalos ünnepségén Goodluck Jonathan nigériai elnök is beszélt. A megnövekedett bevételekből pedig tovább lehetne finanszírozni a közel 20 ezer niger-deltai lázadó lefegyverzését és integrálását a társadalomba.

És bár a “nyugatnak” nem tetszik a folyamat, ahogy ennek több nyugati vezető hangot adott már az elmúlt években/hónapokban, Afrika továbbra is tárt karokkal várja a követeléseket és elvárásokat nem támasztó Kínát, amely pedig önti a pénzt a kontinensbe. És az afrikai országok is kezdenek elfordulni az eddig istenített Európától és Amerikától, hiszen ahogy Yoweri Museveni ugandai elnök fogalmazott pár hónapja, a kontinens már saját maga el tudja dönteni mi a fontos és képesek saját maguk felmérni a lehetőségeket és érdekeiket. Kína egyenesen odáig ment, hogy a “nyugat” által elzárásra ítélt Robert Mugabéval is alkura lépett, dollárszázmilliókat biztosított Zimbabwe számára és ahogy Mugabe is mondta, “erre a segítségre várunk, nem a nyugati parancsolgatásra”.

Persze, Kína sem tökéletes, rengeteg kínai spekuláns is megjelent Afrikában (akik aztán milliókat húznak le az adott ország kormányától), munkásaik sokszor nem képesek részeseivé válni az adott társadalomnak, kultúrának, és bizony a befektetéseknek koncessziós jogokban mérik az árát. Ennek ellenére a folyamat létezik és minden eddiginél erősebben jelentkezik  ezekben a hónapokban.

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere