Ma 2019 december 05. Vilma napja van. Holnap Miklós napja lesz.
798e7f7fab93e81e4c5ee1b879ba0e96.png

Mesebeli Afrika - Butuo: egy elfeledett hírhedt hely

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ha létezik igazán elfeledett és balszerencsés (majdnem azt lehet mondani, hogy elátkozott) település Afrikában, akkor a Libéria északi részén, az elefántcsontparti határ mellett fekvő kis település, Butuo mindenképpen annak nevezhető.

A település csak egy jelentéktelen pont lenne a térképeken, ha 1989. december 24.-én nem itt kezdődik volna el az első libériai polgárháború és ezzel az ország 14 évig tartó brutális káosza. Azon a Szentestén a falusiak jelentős része a karácsonyt ünnepelte, a határokra kivezényelt katonák pedig részegen feküdtek, fáradtak voltak vagy szimplán csak aludtak, amikor Charles Taylor Libériai Nemzeti Hazafias Frontjának (NPFL) több száz rosszul felszerelt katonája megtámadta a Nimba megyében található kis falut, amelyben több mint száz libériai katona állomásozott akkor.

A váratlan támadás azonban oly meglepetésszerű volt, hogy sok katonát harc nélkül lemészároltak, a többieknek pedig menekülniük kellett, távoztukban persze jónéhány házat még ők is felgyújtottak (szemtanúk szerint közel 600-at). Taylor harcosai ezután szisztematikus elpusztították szinte az egész falut, miközben több tucat civilt is meggyilkoltak (a történeti hűség kedvéért fontos megjegyezni, hogy ezzel a támadással egyidőben volt egy másik, Karnplay faluját
is lerohanták az akkor még szinte ismeretlen lázadók). Sokak szerint a libériai hadsereg és Samuel Doe akkori elnök itt követte el a nagy hibát, ugyanis válaszcsapásukkal nem a lázadókat, hanem a Taylort állítólagosan segítő két etnikum (gio és mano) tagjait büntették, falvakat égettek fel, több száz embert pedig szó szerint kivégeztek.

]]>charlestaylor]]>

A konfliktus előtt kakakóból élő és a határ túloldalán található Elefántcsontparttal szoros kapcsolatban lévő Butuo lakói közül szinte kizárólag azok élték túl a katonák és az NPFL akcióját, akik a bozótosba menekültek, de sokak számára ez sem jelentette a biztonságot és az életben maradást. Több mint 20 éve már tehát, hogy a falut szinte teljesen elpuszították, de Libéria lassú “magához térését” semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a több mint 6000 lakosú település ma is katasztrofális állapotban van. A felégetett és lerombolt házak helyére még mindig nem sikerült elegendő újat építeni, így nagy a túlzsúfoltság és sokan rendkívül szomorú (és nem biztonságos) körülmények között kénytelenek álomra hajtani a fejüket, semmiféle infrastruktrúra nincs, a határkörzet és az egész falu biztonságára két alulfizetett rendőr felügyel, akik alapvetően a hatósági ügyintézést is igyekeznek ellátni, már ha éppen van üzemanyaguk és képesek motoron elhagyni a falut.

Más esetben marad a sok órás gyalogút, ugyanis egy elefántcsontparti mobilhálózat jele miatt Butuóból nem lehet Libéria más részére telefonálni. Az ivóvíz-ellátás akadozó és bizonytalan, mindössze két fúrt kút lát el ennyi embert, és a monroviai vezetés is úgy tűnik, teljesen elfeledkezett Charles Taylor első akciójának helyszínéről. A helyi iskola tragikus helyzetben van, ha az embernek nem mondanák, hogy az egy iskola, semmiből nem venné észre: nincsenek felszerelések, könyvek, szinte semmi. Ugyanilyen a helyi börtön is, ágy, szék, vécé nélküli ablaktalan cellák, ahol konkrétan tényleg állatias körülmények között él a néhány rab.

]]>butuo]]>

Gondoljunk csak bele: Butuo lakosai szerint a szomszédos Elefántcsontpart maga a földi paradicsom, pedig azért a körülmények ott is hagynak maguk mögött kívánnivalókat. A helyi vezetők szerint a kormány egyszerűen azért hanyagolja el őket, mert az egész háború itt kezdődött, bár fontos azt is megjegyezni, hogy az elszigeteltségben szerepet játszik a lerombolt úthálózat, amely Butuoba vezetne. Amikor még a polgárháború után jóval fegyverbeszolgáltatási program volt az országban, Butuo akkor is hátrányba került, a begyűjtők alig néhány hónapig tartózkodtak itt és a fegyverekért, lőszerért ígért pénzt még ki sem fizették, ráadásul a program befejezése után begyűjtött fegyverekért nem jön senki. A falu (vagy kisváros, mindenki döntse el szíve joga szerint) környéki mezőgazdasági területeken ráadásul elég kockázatos a munka, hiszen a földben bőven vannak nem felrobbant gránátok, aknák.

A történet nagyon szomorú, és ezért a háborúban életét vesztett, manapság pedig elszigetelten élő butuoiak tiszteletére egy dolgot jegyezzünk meg: a libériai polgárháború Butuo településén kezdődött 1989-ben.

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere 
 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (633) Irodalmi kávéház (474) Jobbegyenes (1644) Belföld (5) Életmód (1) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (138) Kultúra (4) Mozaik (42) Egészség (50) Gasztronómia (539) Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Történelem (13) Politika (1571) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Heti lámpás (219) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4133) Vetítő (37) Autómánia (61) Nagyvilág (1440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>