Amennyire sikerült összeszednem az információkat, a mai napig kormányzati szinten 26 ország nyújtott segítő kezet a főleg Afrikából elhurcolt rabszolgák által alapított köztársaságnak, de non-profit szervezeteket is figyelembe véve ez a szám közel 40 (az 53 afrikai államból; aki nem adott pl.: Madagaszkár, Niger, Mozambik).

Általában elmondható, hogy az adományok világviszonylatban nem túl nagy mértékűek, de egy olyan kontinensen, ahol az országok jelentős része szintén segélyre van rászorulva, már maga a szándék is nagy szó. Mondjuk a magyar adományhoz (100 ezer amerikai dollár) képest voltak kimagasló összegű felajánlások is, például a folyamatosan háborúval küzdő és időnként irtózatos szegénységgel szembesülő Kongói Demokratikus Köztársaság 2,5 millió dollárt ajánlott fel, ami után azonnal bírálták is a kormányzatot, hogy egy nélkülöző ország nem engedhet meg magának ilyen költekezést. Valószínűleg a nagy Kongó csak követni szerette volna a “nyugati” példát, csak mondjuk egy Nagy-Britanniával szemben nekik nincsenek meg erre a lehetőségeik.

Még ennél is többet ad Haitinek Ghána, a relatív kicsinek mondható nyugat-afrikai ország 3 millió dollárt kínált fel. Még néhány milliós felajánlás érkezett (többek között Tunézia, Gabon vagy a “kis” Kongó is 1 millió dollárral járul hozzá a mentési, helyreállítási munkálatokhoz), de a többség inkább megmaradt az apróbb, 1-2 százezer zöldhasúra rúgó adományozásnál (pl. Burkina Faso, Botswana, Mali vagy Sierra Leone). Voltak speciális támogatási formák is, Szudán, Egyiptom és Líbia mentőalakulatokat, gyógyszereket, gyógyászati felszereléseket küldött a karibi szigetországba, de a legérdekesebb felajánlást Szenegál tette.

Ahogy az a mainstream médiában is címlapra került sok helyen, Abdoulaye Wade államelnök konkrétan az országát kínálta fel a hajléktalanná váló haitiaiaknak, azaz Szenegál szívesen befogad minden, áttelepülni kívánó haiti polgárt és számukra földterületet biztosít. Benin, amely szomorú ám szoros történelmi kapcsolatot ápol a földrengés sújtotta állammal (ugyebár a haiti lakosság egy tekintélyes hányada innnen származik vagy itt hajózták be), telefonos gyűjtőműsort is szerveztek, továbbá a kormány egy még nem ismert összeget is juttatni fog az újjáépítési programokra.

A Dél-afrikai Köztársaság pénzben erejéhez képest keveset ajánlott (200 ezer dollár), de tucatnyi mentőalakulatot, orvosokat küldött Haitire. A dél-afrikaiaknak is speciális a viszonyuk a karibi állammal, hiszen napjainkban az országban él az egykoron Haitit uraló diktátor-elnök, Jean-Bertrand Aristide. Több állam erején felül ajánlkozott (a fentebb már említett “nagy” Kongó
mellett), például Csádnak lemondania fél millió dollárról nagy luxus, akármilyen súlyos katasztrófáról legyen is szó.

Maguk az afrikai emberek is eléggé megosztottak a kérdésben, néhány fórumon és helyi hírportálon körbeolvastam, sokan úgy gondolják, hogy ez az önzetlenségről, a szeretetről és a barátságról szól, ebben pedig Afrika mindenki felett áll, ezért még kevés is az adomány. Mások szerint azonban óriási luxus sok állam részéről a hatalmas összegek (helyi viszonylatban) felkínálása, hiszen háborúk, éhezés, nyomor sújtja az emberek egy elég nagy részét, továbbá valószínűleg Haiti nem az első adományozók között lenne hasonló esetben, ráadásként pedig sokak érvelése szerint Haiti most is jobb helyzetben van a földrengés után, mint néhány ország Afrikában földrengés nélkül. Gondoljunk csak a több tucat óriási menekülttáborra vagy nyomornegyedre, ahol emberek milliói tengődnek napról-napra.

Ami azonban egyöntetűen sugárzik Afrika-szerte, az az együttérzés, a vádaskodások és ellenszenves megnyilvánulások ellenére a többség úgy érzi, segíteni kell. És valószínűleg a Kelet-Kongó egy távoli falujában éldegélő ember soha nem is látna semmit abból a 2,5 millió dollárból, így pedig legalább jó célra megy, nem kapzsi zsebekben tűnik el.


GaceTillerro

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere