Ma 2017 november 18. Jenő napja van. Holnap Erzsébet napja lesz.
Lovas István: NGO-k titkos aktái II.

Lovas István: NGO-k titkos aktái II.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Miként szítanak forradalmakat, puccsokat és háborúkat a CIA fedőszervei

Mivel Engdahl könyvének ismertetését egy kulcsfontosságú résznél hagytuk abba, álljon itt az ismertetés befejezése: Az amerikai establishment nagy kihívással került szembe: miként lehet az amerikai adófizetők előtt egy pazarló, több száz milliárd dolláros védelmi költségvetést igazolni – egy olyan ellenség ellen, amely még csak nem is azonosítható? Nem lenne vajon értelmesebb „békeosztalékokat” teremteni, hogy ugyanazon milliárdokkal a gyorsan széteső amerikai gazdasági infrastruktúrát rendbe lehessen hozni? Márpedig erre Castro és Kim Ir Szen nem volt elég.

Ez a helyzet gyors megoldásra várt. Vagyis egy komolyabb ellenség „beszerzésére”.

De hogy mi a megoldás, azt olvasóink a jövő héten tudhatják meg.

Tehát a folytatás. A megoldásnál abból indultak ki, ahelyett, hogy az USA globális programjának megvalósításánál kizárólag nyílt katonai erőre hagyatkozzanak, Washingtonnak új fegyverre van szüksége. Ez pedig az volt, hogy a látszatra demokratikus NGO-kat (nem kormányzati vagy „civil” szervezetek) használják fel, hogy a Szovjetunió összeomlása után bújtatott módon juttassák hatalomra az amerikai kormánynak engedelmeskedő kormányokat, mégpedig a világ valamennyi stratégiailag fontos területén. A „demokratikus szabadság” kifejezéssel újfajta erőszakuralmat szándékoztak bevezetni, amelyek a „szabad világgazdaság” révén a globális bankoknak és a nyugati multinacionális konszerneknek kinyitják a kapuikat.

És akkor álljunk meg egy pillanatra, ugyanis ennél tömörebben lehetetlen összefoglalni azt, hogy nemcsak az NGO-kon keresztül, de általában mit akart az Egyesült Államok térségünkkel is, és hogy már a menthetetlenül naiv Antall-kormány idején is miért támogatta a budapesti amerikai nagykövetség az addig halálos ellenségüknek számító hazai kommunistákat. Azért, mert azok újabb, balliberális-neoliberális köpönyegükben pontosan ezt az amerikai célt valósították volna meg még az Antall-kormánynál is gyorsabban. Nem beszélve arról, hogy e terv kidolgozói ab ovo nem állhatták a „nacionalizmust” térségünkben, és ezért rendeztek az amerikai kongresszusban „Csurka-meghallgatást” (Tom Lantos), és tettek meg mindent, hogy az akkori Antall-kormányt éppen úgy antiszemitának állítsák be, mint a mai Orbán-kabinetet. Sikerrel – tegyük hozzá.

A könyvben következő alfejezet címe: „Az emberi jogok mint fegyver.”

Az elhúzódó katonai konfliktusok helyett az 1990-es években – Washington brutális, Jugoszlávia elleni háborúja kivételével – az amerikaiak igen hatékony új fegyvert vetettek be az egész világon, mégpedig a „látszatdemokratikus” rezsimváltást. A szándék az volt, hogy a megcélzott országokat a színes forradalmak egész sora révén az Egyesült Államok gazdasági gyarmatává vagy vazallus államává tegyék. Eltartott egy ideig, amíg a minderről semmit nem sejtő, célba vett országok felismerték, hogy nekik és gazdaságuknak mit jelentett a „demokrácia” nevű amerikai exportsláger.

Az első látszatdemokratikus színes forradalommal Szlobodan Milosevicset vették tűz alá. Ő volt annak az elnöke, ami 1999 óta az egykori Jugoszláviából megmaradt: Szerbiának, Vajdaságnak, Koszovónak és Montenegrónak. Az Egyesült Államoknak azonban nem volt elegendő az, hogy „demokratikus” befolyását kiterjessze az egykori keleti tömbre és később Észak-Afrika és a Közel-Kelet kőolajtermelő államaira. Nyugat-Európában a szövetséges országokat – amelyeket Brzezinski „csatlós államoknak” nevezett – az emberi jogok fegyvere agresszív stratégiájának tették ki, mégpedig olyan felfordulások kíséretében, amelyek Európa sok országában a lakosságot megosztották.

A következő alfejezet címe: „Ugyanazon amerikai irányítású NGO-k ma Európa szuverenitását pusztítják el”.

Ami, tehetjük hozzá gyorsan, komoly figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy mire számíthatunk a hazai, elsősorban a Soros-féle támogatásban részesülő „civil” szervezetektől, annál nagyobb intenzitással, minél közelebb kerülünk a 2018-as választásokhoz.

Engdahl így kezdi az alfejezetet: bárki, aki 1970 előtt született a Német Szövetségi Köztársaságban, azon a nemzet kulturális és társadalmi térképén kirajzolódó drasztikus változások világosan láthatóak még akkor is, ha nem teljesen érti, hogy azok miként jöttek létre. Amiről az „előkelő körökben” vagy a politikailag ultrakorrekt német médiában nem esik szó soha, az azon néhány kizárólag magán NGO, amelyek a legtöbb esetben szervesen kapcsolódnak az amerikai külügyminisztérium és az ottani titkosszolgálat ügyrendjéhez. Olyan légkörről gondoskodnak, amelyben a német politikai kurzust folytatják, sőt nyilvánosan üdvözlik, ami még egy évtizeddel ezelőtt is egy német kancellár vagy bármilyen európai politikus részéről elképzelhetetlen volt.

Ugyanis Németországot, hasonlóan ahhoz, mint korábban a harmadik világ vagy Kelet-Európa számos országát, az említett amerikai NGO-k egy gigantikus szociáltechnikai projektté alakítják át. A számos NGO legtöbbjét egy kockázati alap/spekuláns finanszírozza, akinek szoros kapcsolata van a CIA és az amerikai külügyminisztérium ügymenetével, amely követi a nemrégiben elhunyt David Rockefeller gyakran idézett „Új világrendjét”.

Az egy francia bíróság által bennfentes kereskedelem miatt elítélt George Soros milliárdos egy olyan NGO-program pénzügyi patrónusa, amely radikális változtatások létrehozásán dolgozik Németországban és más uniós országokban. Az utóbbi időkben sok száz millió, adómentes dollárral támogatta azon szervezeteket, amelyek ezen társadalmi szerkezetváltoztatásokon dolgoznak. Soros a főszponzora annak az Emberjogi Figyelőnek, amely több mint 100 millió dollárt oszt szét. Ez minden, csak nem demokratikus vagy átlátható. Ezen civil szervezetek közül két számjegyű azon NGO-k száma, amelyek Washingtonban vagy Berlinben működnek, ahol a német kormányhivatalok elérhető közelségben vannak.

Soros az úgynevezett Európai Stabilitási Kezdeményezés (ESI) fő finanszírozója is, amelynek Berlinben és Isztambulban vannak irodái. Az ESI az úgynevezett Merkel-tervnek a tervezőirodája. E terv migrációra hív fel, és abban egy „újfajta normalitást” lát. Sorosnak az amerikai kormány által finanszírozott Nyílt Társadalom Alapítványai a Nemzetközi Migrációs Kezdeményezést is támogatják. Az alapítványok nyíltan hirdetik, hogy a határokon átlépve egy stratégiai folyosó létrehozásán dolgoznak, amely összehangolt tevékenységet tesz lehetővé az eredet-, átmenő- és célországokban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megközelítőleg hárommillió háborús és gazdasági menekültet, akik 2015 ősze óta az EU-ba és különösképpen Németországba érkeztek, a Soros-NGO-k irányítottak ide.

2016 szeptemberében Soros elmondta, hogy 500 millió dollárt költ az Európában és az Egyesült Államokban élő menekültekre. Hogy hol és pontosan miként költi el ezt az összeget, annak kérdését nyitva hagyta.

A következő alfejezet címe: „Soros NGO-i az embercsempészetben aktívak”.

A Soros által támogatott NGO-k nem elégednek meg azzal, hogy azt hirdessék, az EU-nak meg kellene nyitnia kapuit, hogy több százezer menekültet engedjen be a Közel-Kelet háború sújtotta országaiból, valamint Afganisztánból és Észak-Afrikából. Idén februárban vált nyilvánossá, hogy az olasz hatóságok vizsgálatot indítottak különféle NGO-k ellen. Azért, mert a vádak szerint ezek olyan hajózási flotta finanszírozásában vettek részt, amely több tízezer afrikai menekültet csempészett Dél-Olaszországba a földközi-tengeri útvonalon.

A Frontex, az Európai Unió határ- és partvédelmi ügynöksége a 2017-es kockázati jelentésében rögzítette, hogy „a Földközi-tenger középső térsége az afrikai migránsok számára az EU-ban a fő útvonalat jelentette. Ebben a közeljövőben előreláthatólag semmi nem fog megváltozni. Figyelemre méltó, hogy a migránsok 89 százaléka Líbián át érkezik.”

A Frontex-jelentés továbbá hangsúlyozza, hogy a fő migrációs áramlat földrajzilag drasztikusan átrendeződött 2015-höz képest, amikor Törökországból a menekültek leginkább Görögországon és a balkáni államokon át mentek Németországba. A Frontex szerint „az NGO-k által végrehajtott mentési akciók jelentős mértékben növekedtek, és elérték valamennyi eset 40 százalékát. 2016 júniusa óta jelentős számú hajót, illetve csónakot fogtak be és mentettek meg az NGO-hajók anélkül, hogy azokról azt megelőzően bármilyen segélyhívást adtak volna le, és anélkül, hogy hivatalos információ állt volna rendelkezésre a mentési helyeket illetően”, olvasható a Frontex jelentésében.

Amit a Frontex rögzített, az ténylegesen embercsempészeti művelet, amelyet nemzetközi bűnbandák hajtottak végre olyan hajók segítségével, amelyek különféle NGO-khoz tartoztak, vagy pedig azokat kibérelték. William Craddick vizsgálóügyész kiderítette, hogy egyes NGO-k, amelyek a csempészhajókat szállították, George Sorostól és annak Nyílt Társadalom Alapítványaitól kaptak pénzügyi támogatást, mint a Soros által támogatott Moveon.orghoz tartozó avaaz.org, a Save the Children (Mentsd meg a gyerekeket) és a Médecins sans frontières (Orvosok Határok Nélkül) szervezetek.

(Folytatjuk)

Lovas István - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (125) Egészség (50) Jobbegyenes (1159) Világ história (917) Életmód (1) Mondom a magamét (2064) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (399) Magyar millenium (1221) Szépségápolás (15) Mozaik (484) Kultúra (2) Nagyvilág (1561) Sport (724) Gazdaság (588) Autómánia (61) Heti lámpás (135) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (30) Rejtőzködő magyarország (170) Gasztronómia (538) Politika (1562) Mozi világ (453)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>