Ma 2021 április 10. Zsolt napja van. Holnap Leó, Szaniszló napja lesz.
02a23605a0e11fd32f67513b6b9f30e4.jpg

Lovas István: Az új hidegháború - és akik azt kirobbantják

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az idősebb George Bush amerikai elnök 1990 szeptember 11-én - napra 11 évvel az USA elleni támadások előtt – körvonalazta a kongresszus előtt tartott beszédében a hidegháború megnyerése utáni új amerikai külpolitikát. Ezt ő „új világrendnek” nevezte.

Ne asszisztáljunk oly lelkesen: Ukrajnában sorsunkról van szó

„Az égbolt alatt mindenhol teljes káosz uralkodik; a helyzet kiváló”
(Mao Ce-tung, Kína volt kommunista ura)

23 és fél évvel később e „világrend” láttán Mao elnök, ha élne, nyalogatná szája szélét.
Hogy a mai helyzetért mennyire felelős a világ még mindig egyetlen szuperhatalma, azt döntse el ki-ki magának. Szíriában tombol a polgárháború a rezsim és a Nyugat által támogatott, egyetemeket és kórházakat is robbantgató terroristák között. Az öldöklésnek eddig 136 ezer ember esett áldozatul. 9 millióan lettek menekültek. Több mint négy millióan bolyonganak az országban. A menekültáradat destabilizálással fenyegeti Szíria nem egy szomszédját. Líbiáról a nyugati beavatkozás után minden elmondható csak az nem, hogy rend van. A világon egyre terjed Izrael gazdasági bojkottja Palesztina megszállása miatt. Bejrútban, a libanoni fővárosban rendre robbannak a bombák.

A NATO megszállta Afganisztán „demokratikusan” megválasztott elnöke inkább tárgyal a tálibokkal, mint az őt elnöki székébe segítő amerikaiakkal. Irakban ma rosszabb a helyzet, mint ahogyan az amerikaiak 2011-ben 8 év megszállás után ott hagyták, nem is beszélve a 2003-as lerohanás előtti állapotokról Szaddam Huszein diktatúrája idején, melyre ma igen sokan nosztalgiával gondolnak. Egyiptomban a nyugati hatalmak által támogatott zsarnok megdöntése után demokratikusan megválasztott elnököt puccsal fosztották meg hatalmától. Az afrikai Maliban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Dél-Szudánban, Szomáliában és Jemenben a pokol az úr. Eritrea robbanás előtt áll. Nigériában a mind erősebbé váló iszlamista Boko Haram milícia hányja kardélre a keresztényeket. Thaiföldön lázadások törtek ki. Boszniában épületek égtek, de amikor a napokban Valentin Inzko, az ENSZ boszniai és hercegovinai főképviselője azzal kecsegtette a helyieket, hogy az Európai Unió segítséget nyújt, a demonstrálók nem a legudvariasabb szavakkal mondták el véleményüket Brüsszelről.

Indiában várható, hogy a radikális hinduizmusra tevő Baratija Dzsanata párt kerül ismét hatalomra, miközben a szubkontinens 28 – tegnapelőtt óta 29 – szövetségi államának mintegy a felében a naxalita-maoista lázadók állnak gyilkos háborúban a központi kormánnyal. Az erősödő japán „nacionalizmust” Washington mind hangosabban bírálja, miközben miatta nő a feszültség Pekinggel és Szöullal.
Folytassuk? Nem, mert kevés a hely, pedig Latin-Amerikát még meg sem említettük. De a politikai értelemben vett Nyugat-Európát sem, mint a szabad sajtó hiányában élő, irdatlan gazdasági bajokkal és munkanélküliséggel küszködő Görögországot, vagy azt a Spanyolországot, ahol hasonló bajok mellett olyan drasztikusan kurtították meg a tüntetés jogát, hogy a miatt más ország vezetőit az EU minden bizonnyal szankcionálná.

Hogy mindehhez miért kellett Amerikának és Nyugat-Európának még a lángba borult Ukrajna is, nehéz megérteni.
Arról a 46 milliós Ukrajnáról van szó, amelyben a Nyugat egyszer már kudarcot vallott, miután 2004-ben kirobbantotta a „narancsos forradalmat”. Hogy kik? A brit Guardian napilap szerint a narancsosokat főként az amerikai külügyminisztérium, az amerikai USAID, valamint számos más amerikai kormányzati és nem kormányzati szervezet támogatta, beleértve a mi sajtószabadság osztályzásunkat jobboldali kormányzás idején látványosan lerontó Freedom House-t, és a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványt.
Csak nem az nem tetszett Washingtonnak és Brüsszelnek, hogy a 2010-es demokratikus választásokon az a most ostromlott Viktor Janukovics elnök győzött, akit támogatói „a narancsos rémálom végének” megvalósítójaként üdvözöltek?
Ahhoz, hogy lássuk, mi történik most, elég bekapcsolni a televíziót. Ukrajna lángokban áll. A „forradalmárok” halált hozó eszközöket vetnek be, de – mint Catherine Ashton uniós külpolitikai főképviselő jelentette ki csütörtök este Brüsszelben a rendkívüli uniós külügyi találkozó utáni sajtótájékoztatóján – „minden helyzetben a kormány felelőssége az emberek biztonságát szavatolni”. Ó, micsoda fennkölt szavak! De kár, hogy az uniónak nem jöttek a szájára 2006 őszén!
A csata központja a kijevi Majdan-tér. Ahol csak az a nyugati vezető nem fordult meg a demonstrálókat lázítani, aki nem elég fontos az észak-atlanti hierarchiában. És ők meg is fogadták a tanácsot. Január 17-én átmentek totális támadásba. Azóta épületek, autók, gumihegyek égnek, és már dörögnek a lázadók fegyverei. Hogy a hatalom visszalő? A washingtoni Fehér Házat netán máshogy védenék meg ilyen esetben?
Paul Craig Roberts – annak az amerikai Reagan elnöknek gazdaságpolitikáját kialakító pénzügyi államtitkára, akinek köszönhető a kommunisták elleni hidegháború megnyerése – a mértékadó Foreign Policy folyóirat internetes portálján február 18-án megjelent írásában számszerűen mutatja be, hogy a legtöbb tüntető napi 2-300 hrivnyát (mintegy 4500 – 7500 forintot) kap protestálásáért. Így az Angela Merkel német kancellár CDU pártjához kötődő Konrad Adenauer Alapítványtól is. Azt pedig maga a „fanatikus russzofób és neokonzervatív háborús uszító” Victoria Nuland amerikai külügyminiszter helyettes kotyogta el tavaly decemberben egy sajtókonferencián, emlékezet Roberts, hogy kormánya 5 milliárd dollárt „fektetett be” egy hálózat megszervezésébe, amellyel Ukrajnának olyan kormánya lehet, mint amit Washingtonnak tetszik. Ez a Nuland volt, aki kiszivárgott telefonbeszélgetésében elmondta a kijevi amerikai nagykövetnek, hogy Washington kiket tart kívánatosnak a kijevi kormányban és kiket nem. Mindehhez pedig, írja Roberts, az általa „presstitute”-nak (sajtóprostinak) nevezett amerikai sajtó asszisztál, Washington bűneit és csalárdságait fedezve.

Vlagyimír Csizsov, Oroszország brüsszeli uniós nagykövete egy Brüsszelben kedden rendezett vitában azt kérdezte az Ukrajnát szintén a legerősebb EU-szankcióval sújtani akaró neokon Elmar Broktól, az Európai Parlament külügyi bizottságának német fejétől, vajon tudja-e, hogy a tüntetők nem Barroso, hanem a Szovjetuniót megszálló németekkel rokonszenvező Stefán Bandera képét emelik magasba, és a kijevi izraeli nagykövetség tájékoztatja az Ukrajnában élő zsidókat, mit tegyenek, ha az ellenzék hatalomra kerül és ismét jönnek a pogromok? Brok hirtelenjében okostelefonját kezdte babrálni.
Az Orbán-kormány rákent „antiszemitizmusától” rettegő Nyugatot azonban az ilyen csekélységek neoimperialista politikája végrehajtásakor nem zavarják.

Ha Szíriában az al-Kaidát támogatják, miért ne támogatnák az ukrajnai Szvoboda pártot, amely két fényévre áll jobbra a Jobbiktól?
Csak azt nem értjük, hogy e háborús, káoszfokozó, új hidegháborút indító projekthez miért kell keletre nyitó országunk külügyének ismét szinte másokat is túllihegve támogatni azt, amit a Financial Times tegnapi számában megjelent figyelmeztető cikk e kezdő mondatával jellemzett: „A világ a bizonytalanság korszakába lépett”? Miközben Kárpátalján 152 ezer magyar él.

Lovas István

(Magyar Nemzet, 2014-02-22)

forrás: Lovas István facebook oldala

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Tereb (140) Titkok és talányok (12) Nagyvilág (1454) Mozaik (83) Életmód (1) Sport (729) Mozi világ (440) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37) Rejtőzködő magyarország (171) Politika (1578) Szépségápolás (15) Gazdaság (657) Belföld (6) Tv fotel (65) Heti lámpás (254) Kultúra (6) Irodalmi kávéház (505) Történelem (14) Flag gondolja (33) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (5217) Jobbegyenes (2002)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>