Ma 2019 november 12. Jónás, Renátó napja van. Holnap Szilvia napja lesz.
b8456f7bd810fd0b25b74c3771bedc9e.jpg

Lovas István: A saját csapdájába esett nyugati sajtó

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Két rövid logikai lépésben bizonyítható, hogy a nemzetközi sajtó gyűlöli Magyarországot. Ehhez elegendő két kihívó kérés.

HIRTELEN KIDREÜLT, BURJÁNOZTAK NÁLUNK A FÜGGETLEN ORGÁNUMOK: RÁGALOMHADJÁRAT

1. Jelentkezzen bárki szerkesztőségünknél egyetlen olyan külföldi laptudósítás bemutatásával, amely az elmúlt négy évben jelent meg és akár a legapróbb részletében is ellene megy a „klubrádiós” véleményformálók nézeteinek.

2. Jelentkezzen bárki szerkesztőségünknél, aki e nyugati tudósítók fő forrásaként szolgáló „klubrádiós” véleményformálók bármelyikének szájából az elmúlt majdnem negyed században egyetlen olyan esetet is hallott, amikor a magyar és bármely más náció összehasonlításából nem a magyar került ki belőle megszégyenülve. Mivel jelentkezőt nem várunk, bizonyítottnak tekintjük: a nyugati sajtó Magyarországról szóló jelentései alapja a magyargyűlölet.

Tegyük hozzá és szögezzük le nem először, hogy ilyen véleményformáló értelmisége a világ egyetlen országának nincs. Azt is tegyük hozzá, hogy ezek a véleményformálók elsöprő többsége az SZDSZ nevű párthoz tartoztak. Vagyis a nyugati média pontról pontra olyan képet terjesztett Magyarországról, amelyet a magyar választók szabad akaratából a történelmi süllyesztőbe küldött párt tagjai illetve holdudvarra mond neki tollba úgy, hogy az sutba dobva a szakma minden szabályát, kritikátlanul át is veszi. A jobboldali kacérkodással nem vádolható volt tévéelnök Hankiss Elemér jelentette ki 2000-ben arról a New York Times-ban megjelent tudósítás szerzőjéről, aki azt állította, hogy a Fidesz a MIÉP-pel együtt kormányoz, hogy ő is olyan füzettel érkezett Budapestre, amely csak az ismert balliberális neveket tartalmazta, és akitől elvárták a megszokott szellemű tudósítást.
Ez a média eddig is nyakló nélkül hazudott a magyar média „szörnyű” helyzetéről, noha az szabadabb nyugati társánál, mert ugyan hazudhat, ha akar, de az – a magyar média egészét tekintve - nem kötelező számára. A rabszolga nyugati sajtó azonban most az RTL/Origó ügy nyomán saját csapdájába esett, azaz újabb hazugságaival visszamenőleg cáfolja korábbi hazugságait. Arról az idegen médiáról van szó, amely a magyar sajtóviszonyokat a belaruszhoz vagy a kazahhoz hasonlította, az EBESZ korábbi sajtófelelőse, Haraszt Miklós és nem egy hazai társa nyomán. A nyugati sajtó azt állítja, hogy a legnézettebb magyar tévéállomást, a független RTL Klub-ot a kormány a reklámadóval meg akarja regulázni. Holott korábban azt írták és mondták, hogy Magyarországon már csak egyetlen független tévéállomás sugároz, ami az ATV. Mint tette azt a Konrád-Heller-féle véleménytábor által agyonszeretett német Die Zeit című hetilap, amelynek online kiadása június 10-én hosszú cikkben ír a reklámadó teremtette új helyzetről Hadjárat a baloldaliak ellen címen. Ennek első mondatában azt írja, hogy a választások után még az eddiginél is nagyobb hatalmú Orbán Viktor miniszterelnök meg akarja fojtani „a független médiumokat és kormányzati szerveket”. Eddig úgy tudtuk ugyanebből a lapból, hogy ezek már rég nem függetlenek. Később ez a mondat következik: „Az RTL Klub Magyarország utolsó független tévéadójának számít”. Holott eddig az egész német sajtó is azt sulykolta, hogy nálunk csak az ATV független. A Die Zeit cikke alatt állnak korábbi írásai a témában. Mint az, amely a „Tudósítók tiltakoznak a magyar főszerkesztő eltávolítása ellen” címmel jelent meg. Az Origo.hu portál főszerkesztőjéről van szó, akit a magyar miniszterelnök, írja a Die Zeit, azért akart eltávolítani, hogy „további kritikus hangokat hallgattasson el”. Micsoda? Egy újabb „gleichschaltolt” médiumról derül ki utólag, hogy független? És nem is az övé az egyetlen „kritikus hang” a fehérorosz szintű magyar médiában?
A cikk alatt felsorolt korábbi írások közül a második a hetilapnak Heller Ágnes ex-marxista filozófussal készült interjúja. Idézzünk néhány idevágó mondatot „A Magyarországon egyáltalában nincs sajtószabadság” hazugságcímmel április 6-án megjelent interjúból: „Csak az állami adókat lehet olcsón fogni… Csak egyetlen független tévéadóról beszélhetek, az ATV-ről, amelyet Budapesten és máshol ingyen lehet fogni… Vagy a Klubrádiót. Mindkettő az egyetlen csatorna, amelyeken liberálisok, valóban konzervatívok és baloldaliak szót kaphatnak”, állítja az a filozófusnő, aki 2011-ben hasonlóan gyomorforgató hazugságaival traktálta az Európai Parlamentet meghívói és a magyarországi ellenzéki EP-képviselők nagy örömére.
A magyarügyben oly kényes Die Zeit ethoszát jelzi egyébként, hogy pár hete kiderült, főszerkesztője, Giovanni di Lorenzo az európai parlamenti választásokon két országban is szavazott, ami illegális.
Megkapó, hogy sem e lap, sem társai nem hajlandóak következetesen félrevezető magyarországi forrásaik igen könnyen, szabad szemmel is pillanatok alatt cáfolható állításai ellenőrzésére.
A nyugati sajtó Magyarországgal szembeni állásfoglalásának jellemzője nem csak a szenny, a hazugság, a ferdítések folyamatos és kötelező feltálalása, hanem két-három állandó téma napi fenntartása, csakis a mi esetünkben. Ezek közé tartozik az antiszemitizmus és variációi, mint a szélsőségek, a fajgyűlölet, cigányellenesség, a kormány „összejátszása” vagy „összekacsintása” a Jobbikkal, stb.
Lukács Csaba e Magazin június 7-i számában pontos adatok halmazával alátámasztott cikkében (Tizenkét tábla – Ceausescu: Románia legfontosabb árucikkei az olaj, a zsidók és a szászok) bemutatta, mi folyik keleti szomszédunkban az antiszemitizmus téren. Miközben a témában a román kormány és Románia bírálatát nagyítóval kell keresni a nyugati sajtóban. Míg a vezető lap, a Le Monde Petőfi szobrát is Horthy-szobornak nézi, addig az egész nyugati sajtó szinte némasági fogadalmát teljesíti afölött, hogy Romániában - írja–Lukács Csaba – Ion Antonescu marsall, Románia 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt felakasztott diktátora ma is Targovista város díszpolgára. Valamint számtalan szobra van szerte az országban, több helyütt utcát neveztek el róla, a Piesti-i városi múzeum pedig nemzeti hősként, nagy hazafiként mutatja őt be. Arról a Romániáról van szó, ahol a székely zászló „problémás”, de a Vasgárda zászlaja vidám lobog. Vajon mi lenne, ha Magyarországon tennék ugyanezt Szálasi Ferencre emlékezve? Miközben – idézi Lukács Raul Hilberg amerikai történészt, a holokausztkutatók doyenjét – „Németországot leszámítva egyetlen ország sem vett részt olyan mértékben a zsidók legyilkolásában, mint Románia”.
Hogy a nyugati média mennyire kényszeresen tárgyalja és rágja ugyanazt a csontot, helykímélés miatt egyetlen friss példa. Különböző szerzőktől a brit Times június 12-én, a szintén brit üzleti (!) International Business Times 13-án, a New Zealand Herald 14-én, valamint Pablo Gorondi, az amerikai Associated Press budapesti tudósítója június 10-én hatalmas terjedelemben írt az ezer bőrnél is többel lenyúzott Szegedi Csanád-féle régi sztoriról. A felsorolt médiumok „új” témája az ügyben: egy évvel ezelőtt (!) Szegedi, az egykori jobbikos, körülmetéltette magát.
De még ez sem elég a nyugati sajtónak: a Huffington Post német kiadása június 11-én azért panaszkodik, mert Európa – szerinte – éppen a magyar „jobboldali populistákról” felejt el beszélni. Igen bő lére eresztett panaszáradatának szereplői az erősödő Jobbik, Kerényi Imre, „Herr Orbán”, a Fidesz és az, hogy „magyar útleveleket osztogatnak Szlovákiában”. Lapunk nevét lefordítja németre – miközben az elmúlt csaknem negyed században egyetlen nyugati sajtótermék nem fordította le, mit jelent az adott nyelven a Népszava vagy a Népszabadság. Dieter Schoff, a magyar jobbpopulista témák nyugati előfordulási gyakoriságának keveslője nyilván elfelejtette olvasni még saját honlapját is, mert ott kilométer hosszúságú interjú jelent meg például június 9-én a volt SZDSZ-es alapító Kőszeg Ferenccel „A politikai közép eltűnése Magyarországról”, valamint 3 nappal korábban egy hasonló hosszúságú interjú, az SZDSZ egykori oktatási miniszterével Bozóky Andrással „Magyarország visszafordulása” címmel. Talán mondani sem kell, hogy mindkét interjú bővelkedik azon témákban, amelyek említését Schoff hiányolja.
Miközben a magyar kormány és a jobboldali magyar sajtó még a legszembeszökőbb valós tények kimondásától is tartózkodik, sőt fél. Nehogy megsértsen bárkit és azért, mert – naivan – ettől bármiféle viszonzást, például oktalan rugdalások visszafogását reméli. A cselekedetről nem is szólva.
Erre is egyetlen példa: az ENSZ 2014-et az évtizedek óta a legbrutálisabb elnyomás és megszállás alatt élő palesztinokkal valódi szolidaritás évének nyilvánította. Brüsszelben a budapesti Hősök tere funkcióját betöltő Cinquantenaire, más néven Jubileumi parkban május 24-én ennek tiszteletére rendeztek szolidaritási napot, uniós támogatással. Vagy 30 tematikus sátorban mutatták be a beduinok, a palesztin nők, a gyarmatosító által elrabolt vízkészletek ügyét és egyéb témákat. A diadalív előtt gigantikus emelvényen palesztin zenekar játszott. A diadalívről 8 méter hosszú palesztin zászló lógott, miközben vidám középiskolások a belga fővárosban ritkán szikrázó napsütésben járták körbe tánclépésben a parkot, hatalmas palesztin zászlókat lengetve. Vajon ugyanerre a rendezvényre sor kerülhetett volna nálunk? Erről talán Andersen tudna néhány mesét írni. És ha a hatóságok netán egyetlen aprócska pavilon felállítását engedélyeznék a Hősök terén, akkor azt több titkosrendőr venné körbe, mint látogató. Azt olvasóink fantáziájára bízzuk, hányan és milyen vádakkal tüntetnének a rendezvény ellen, és hogy másnap milyen vádak söpörnének át a nemzetközi sajtóban, kizárólag azokra támaszkodva, akik bizonyos kijelentések elhangzását tanúsítanák. A nálunk dívó félelem egyébként még további és alantasabb támadásokra bíztatja az ellentábort.
A „független” és „kereskedelmi alapon álló” nyugati sajtó persze azt is megmagyarázná, miért hallgat az épp említett palesztin szolidaritási évről és tesz úgy, mintha olvasóit Szegedi Csanád és mindaz jobban érdekelné, aminek közös nevezője a magyargyűlölet.
Az a sajtó, amely kötelezően rágalmaz és hazudik, rabszolga. És e rabszolga sajtó meri nem szabadnak bélyegezni azt a magyarországi sajtót, amely büntetlenül onthatja legaljasabb rágalmait saját hazájáról abban a reményben, hogy nyugati társai engedelmes pincsiként kritikátlanul hely adnak nekik naponta és óránként.

Lovas István - (Magyar Nemzet, 2014-06-21)

forrás: Lovas István facebook

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (631) Sport (729) Heti lámpás (218) Mozi világ (440) Gasztronómia (539) Kultúra (4) Vetítő (37) Tv fotel (65) Autómánia (61) Jobbegyenes (1631) Mozaik (42) Tereb (138) Politika (1571) Szépségápolás (15) Történelem (13) Nagyvilág (1439) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4065) Irodalmi kávéház (471) Belföld (5) Flag gondolja (33) Egészség (50) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>