Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
9c984387e0bbf5f7b5e6167c8d1baedb.jpg

Lovas István: A napilapok alkonya?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A szakmában és a köztudatban is elterjedt az a hit, hogy a nyomtatott sajtó – főként a napilapok – a Hádesz felé haladva már csak Kháronra, a holt lelkeket a Sztüx folyón át a halál birodalmába átszállító révészre várnak.

Ezt azok is szeretik hangoztatni, akik imádnak trendinek tűnni ahelyett, hogy felfednék a problémák gyökérkezelésének módját. Ők azok, akik előszeretettel hangsúlyozzák, hogy az internet világában a nyomtatott sajtó az ásatag múlt mumifikált maradványa, amelyre a szétporladás vár.

A temetéssel azonban még érdemes várni. A várakozás ideje pedig messze meg fogja haladni a nyomdatermékeket boldogan siratók várható élettartamát.

Ma a világon évente 330 millió napilapot jelentetnek meg. Ebből a felkelő nap országa, a 127 milliós Japán a világ második legnagyobb újságfogyasztója, napi 71 millió példánnyal. Ahol a rossz nyelvek szerint nem csak a paravánok mögé rejtőzött lenge gésák férnek hozzá az internethez.

A világ három legnagyobb példányszámú lapját is ott adják ki. A Jomiuri Simbun reggeli és esti kiadása együttesen testvérek között is 14 milliós, ami hazai nyelvre fordítva annyit jelent, mintha nálunk egy napilapot több mint 1,1 milliós példányszámban adnának ki. A példányszám versenyben a második az Aszahi Simbun 12 milliós, a harmadik a Majnicsi Simbun 5,1 milliós, a negyedik a Szeikjo Simbun ötmilliós példányszámmal. És így tovább.

De vegyünk egy nálunk kisebb és internet-hozzáférésben elmaradottnak szintén nehezen mondható országot. Például Finnországot, a maga 5,5 milliós népességével, ahol a vezető napilapot, a Helsingin Sanomatot háromszázhatvanezer példányban adják el. Szintén „magyarra fordítva” ez majdnem hétszázezres példányszámot jelent akkor, amikor nálunk az országos politikai napilapok összlétszáma nem haladja meg a százezret.

Vagy nézzünk két, hozzánk hasonló méretű országot!

Belgiumban a franciául beszélő vallonok száma 4,5 millió. A két legkomolyabb francia nyelvű belga lap a Le Soir és az ötvenhat oldal terjedelemben megjelenő La Libre Belgique. Az előbbi napi nyolcvanezer, az utóbbi napi negyvenezer példányban fogy el.

Belgium 6,5 milliós, holland anyanyelvű flamand lakossága számára szerkesztett, hitelességben vezető lapját, a De Standaardot kilencvenezer példányban veszik. A legnagyobb példányszámban a szintén hiteles Het Nieuwsbladot vásárolják, háromszázezer példányban. Hogy elszomorítsuk azokat, akik mindenhol a halódó tendenciát keresik: ugyanezt a lapot tíz évvel ezelőtt százezerrel kisebb példányszámban nyomták.

Most pedig ugorjunk át egy hozzánk hasonlóan posztkommunista, szintén a tízmilliós táborba tartozó ország lappiacára. Csehországban a komoly lapok közül a legnagyobb példányszámban ma a Mlada Fronta Dnes fogy. Napi 153 ezret adnak el belőle. A szintén jobboldali Lidové Noviny 2013 decemberében 29 ezer napi átlaggal kelt el. Két év alatt 41 és fél ezerre szökkent a példányszám a lap új főszerkesztője alatt. De a baloldali Právo, a volt pártlap, a Népszabadsághoz hasonló egykori Rudé právó megfelelője is még mindig 86 ezer példánnyal büszkélkedhet. És hogy a bulvárhasonlat se maradjon ki: a cseh Blesk napi 245 ezer példányt dob piacra.

Érdemes a tengeren túlra is vetni egy pillantást, hogy megnézzük, ott milyen a helyzet. A harmincötmilliós Kanada legnépszerűbb napilapja a Toronto Star, amely háromszázötvenezer példányban kel el. Ennél valamivel kevesebb fogy a Globe and Mail napilapból. És egy szintén idegesítő adat azoknak, akik szerint manapság egy lap példányszámát emelni, nem beszélve a drasztikus emelésről, annyit jelent, mint a Himalájára felrugdalni egy labdát: Alberta tartomány valamivel több mint egymillió lakosú Calgary nevű városának vezető lapját, a Calgary Heraldot napi százharmincezer példányban veszik meg. Ami 2007 óta hatszázalékos növekedés.

Közhiedelem, hogy a sajtó a demokráciában virágzik, és hogy prosperálásának semmi sem árt annyira rosszat, mint egy tekintélyuralmi rendszer vagy egy illiberális demokrácia. Mint amilyen Szingapúrban található, ahol egy egyetemi tanár fizetése a skandináv országokéban szokásosnak mintegy öt-hatszorosa. A korábbi 3,2 millióról nyilván az ottani elnyomás révén magát vonzóvá tevő városállam 5,4 millióra duzzadt lakossága naponta képes háromszázhatvanezer példányt vásárolni a Straits Time című lapból, noha a helyi szupermodern metrón utazó szingapúri gyerek legalább olyan gyorsan tudja okostelefonja billentyűit nyomogatni, mint prágai vagy québeci társa. Nem is szólva arról, hogy szemben az utóbb emlegetettekkel szemben, ő egészen biztosan kiválóan tud angolul, legyen han kínai, maláj vagy tamil anyanyelvű.

Azt se tévesszük szem elől, hogy amikor akár belföldön, akár külföl­dön hitelesen akarnak idézni valamit egy ország sajtójából, akkor azt nem a Huffington Post, a Salon és egyéb internetes oldalról teszik, hanem a New York Timesból, a Wall Street Journalból, a Washington Postból és társaiból, ha például az Egyesült Államokról van szó. Amint Nagy-Britannia esetében is a Guardian, a Financial Times, a Times és társai a hiteles forrás, nem pedig az internetes hírportálok, ahol akár percenként is át lehet fazonírozni bármilyen téves híradást.

Ami nálunk a napi tizenhat és húsz oldal közötti terjedelemben megjelenő napilapok esetében történt 1990 óta, az tragédia. Egy olyan napilap­piacról beszélünk, ahol az összes országos lap egyetlen állandó külföldi tudósítót sem tud megengedni magának a kellő mennyiségű reklámok és példányszám miatt, és így másodkézből kénytelen átvenni híreket, vagy, jobb esetben, az esetenként a helyszínre küldött munkatársaktól vagy az úgynevezett „stringerektől”, vagy­is az adott országban amúgy is ott lakó újságíróktól közöl tudósítást, akiket az elküldött cikkek száma szerint fizetnek. Ezért nincs saját hír elsősorban Pekingből, Washingtonból vagy Moszkvából. Ami miatt kevesebb az érdeklődő, és ennek nyomán a hirdető. Így fest tehát a végzetszerűnek tekintett ördögi kör, álmagyarázatok nélkül.

A baj óriási, és ha ezt azzal a kényelmes megoldással próbáljuk elhessegetni, hogy ma már „senki nem olvas nyomtatott sajtót”, akkor rövid távon pénz ugyan nyerhető a napilapok készítéséhez szükséges munkatársak elengedésével és a nyomtatási költségek megtakarításával, de ettől nem leszünk trendik, hanem valami egészen mások.

]]>www.magyarhirlap.hu]]> - Lovas István

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (702) Nézőpont (1) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Történelem (17) Tv fotel (65) Heti lámpás (310) Flag gondolja (36) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Egészség (50) Tereb (146) Mozaik (83) Nagyvilág (1309) Vetítő (30) Jobbegyenes (2778) Rejtőzködő magyarország (168) Politika (1582) Autómánia (61) Mondom a magamét (7501) Gasztronómia (539) Belföld (10) Titkok és talányok (12) Életmód (1) Kultúra (6)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>