Ami szánalmas az az, hogy most a jobboldali konzervatív brit The Times kaliforniai irodájának vezetője, Ben Hoyle alázta meg magát az agresszív, beteg ellenoldal előtt. Ja, és igen: ha ezt a cikket szemlézte volna a „mi” másik oldalunk, nem felejtette volna odadörgölni a lap jelzőhalmaza elé a „tekintélyes” szót.

A Times a szerdai napon megjelentetett ]]>cikkének]]> címe: „Amerika alternatív jobboldala Austen fehér világának rabja”.

Most pedig egy pár szó e csodálatos brit írónőről, akinek nálunk is megjelent sok-sok műve közül a legismertebb minden bizonnyal a Büszkeség és balítélet. Könyveiből sok filmet készítettek. Legutóbb 2016-ban filmesítették meg Szerelem és barátság címmel ugyanazon című könyvét.

Az 1775-ben nemesi család sarjaként egy faluban, anglikán vikárius apa lányaként született Jane saját, érthetően totálisan fehér világát írta le úgy, hogy szakítva az akkor dívó romantikával, a kritikai realizmusnak tört nem is kis utat, éppen az akkori bigott nőket bírálva.

Nos, Austen posztumusz „szerencsétlenségére” a balliberális oldal kiderítette, hogy a nő gyanús, ugyanis remekműveit nagyon szeretik olvasni az alternatív jobboldal („alt-right”) táborában.

Hogy miért döbbent meg az Austen-nal foglalkozó irodalomtörténészek hada? Mert őt „kisajátították az alternatív jobboldal tagjai, akik fehér nacionalisták, ál-libertariánusok, nyíltan rasszisták, antiszemiták és izolacionisták laza egyvelege, amelynek befolyása tavaly Donald Trumpot segítette az elnökségbe” – kiáltja az égnek fájdalmukat Ben Hoyle.

Majd idézi Nicole Wrightot, a Colorado Egyetem angol irodalom szakértőjét, aki megkövült, amikor egyetemükön egy „alt-right provokátor” dicsérni merte Austen Büszkeség és balítélet című művét, és az jött ki belőle, mármint Wrightból, hogy netán ez az Austen-könyv „az etnikai kisebbségek elleni fehér büszkeség és balítélet igazolása volt”. És ezen véleményét le is írta a ]]>Chronicle of Higher Education]]> felsőoktatási szaklap e havi számában.

Ezután következik a „náci” Daily Stormer blog, amely szintén méltatni merte Austent. Majd következnek az obligát nevek (Hitler, Göbbels és társai).

A cikk alá nem kevés kommentár is került. Az egyik olvasó Johnathan Portch nicknéven gúnyosan azt írta, hogy „Szeretem Austent. A cikk elolvasása után lelövöm magam. Majd megeszem földi maradványaimat.” Sok lájkot kapott.

Ilyenkor furdalja az ember oldalát a kíváncsiság, mi lenne akkor, ha a jobboldal megbolondulna és elkezdené szeretni Bertolt Brechtet? Ugyanis ő ezt is írta:

„Nézzétek figyelmesen a viselkedésüket:
Lássátok idegennek, ha nem idegen is.
Megmagyarázhatatlannak, ha megszokott is.
Érthetetlennek, ha szabály is.”

Márpedig a kedves Arturo Uiiiiiiiiiiiiiii! szerzője itt rejtett receptet is ad, messze túlmenve mindazon, amit Austen nem is írt le.

Hogy a szélsőjobboldali… (és itt balliberális jelzők következnek).

Lovas István - ]]>www.magyaridok.hu]]>