Ma 2020 október 21. Orsolya napja van. Holnap Előd napja lesz.
fricztamas.jpg

Fricz Tamás: A német Willkommenskulturnak befellegzett

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)

A legfrissebb felmérések szerint immáron a német emberek 40 százalékának az a véleménye, hogy Angela Merkelnek menekültpolitikája miatt távoznia kell.

Nem kevésbé árulkodó adat, hogy a kancellár asszony által szorgalmazott közös európai megoldásról 80 százalék gondolja azt, hogy az nem valósulhat meg.

Mindez világosan mutatja, hogy Merkel úgynevezett Willkommenskulturja, azaz befogadáskultúrája a német társadalom előtt napról napra növekvő mértékben veszíti el a hitelességét. A kölni tragédia óta ez a folyamat felgyorsult, a német emberek dühösek és lázadoznak, ami azért is kiemelendő, mert a német polgárokra jellemző vonás az egyszer kiválasztott politikai vezetők, pártok, kormányok iránti erős kötődés, hűség; a német választópolgár nehezen, lassan és megfontoltan alakítja át meggyőződését. Márpedig még tavaly nyár végén Merkel kifejezetten népszerűségnek örvendett: szelfizős korszakában a többség mögötte állt. Ez változott meg most drasztikus mértékben, ami, ismétlem, a német politikai kulturális adottságok között kifejezetten brutális hangulatváltásnak tekinthető.

Ebből kiindulva máris adódhatna a következtetés: egy demokratikus gondolkodású politikusnak, aki egy ország vezetője, kutya kötelessége lenne a német polgárok véleményét és indulatait figyelembe venni, s radikális fordulatot tenni a migránspolitikájában. Le kellene mondania a Willkommenskulturról, le kellene mondania „a bevándorlás egy nagy lehetőség az országnak” típusú szemléletmódról, s a menekültáradat megfékezésére, illetve leállítására kellene sürgősen koncentrálnia.

Ezt a követelményt sokan és sokszor megfogalmazzák a szakértők is, ám ezzel párhuzamosan megszólalnak az úgynevezett realisták, s azt állítják, hogy Merkel kancellár nincs abban a helyzetben, hogy változtasson a politikáján. Ennek oka pedig a modern politika természetében rejlik: a hatalmat megszerzett politikai vezetők egyetlen és kizárólagos motivációja az, hogy a következő választásokat megnyerjék és a hatalmukat megtartsák – lehetőleg az idők végezetéig. Márpedig – folytatódik az érvelés – Merkel neve összeforrott a befogadás kultúrájával, sőt igazából ő volt ennek a legfontosabb meghirdetője és szószólója, s ezért egész egyszerűen nem teheti meg, hogy a Willkommenskulturt egyik napról a másikra feladja, és áttérjen a Wirklichkeitskulturra, azaz a valóság kultúrájára. Ha ugyanis ezt megtenné, önmaga hitelét ásná alá, hiszen politikája egyik kulcselemét tagadná meg – s ez egyet jelentene a bukásával.

Vagyis, ebből következően – így a „realisták” – Merkel asszony nem fog változtatni a migránspolitikáján, ehelyett óvatos engedményeket fog tenni. Szigorítanak a határőrizeten, jobban ellenőrzik a bevándorlók státusát, erélyesebben lépnek fel a migránsbűnözéssel szemben, erősítik a Törökországgal való együttműködést, lépéseket tesznek a schengeni határok megerősítéséért stb. A közvélemény megnyugtatása érdekében megteszik ezeket a szépészeti lépéseket, ám odáig soha nem jut el Merkel, hogy kimondja: a befogadás kultúrája megbukott. Európa veszélybe került, ezért le kell állítani a menekültáradatot, de legalábbis a minimális mértékre kell korlátozni azt.

Ennek a „realista”, nagyon is elterjedt szemléletmódnak az a kiindulópontja, hogy a modern politikában a tévedés beismerése a gyengeség jele. Aki nyíltan beismeri, hogy politikai elképzelése tévesnek bizonyult, az alkalmatlan a posztja betöltésére. Alkalmatlan a politikai ellenfelei szemében, akik a sebzett vadra azonnal ráugranak és szétmarcangolják, s alkalmatlan az emberek szemében is, hiszen következetlen vezetőnek bizonyul, akinek nem lehet hinni, nem lehet megbízni a döntéseiben. Készséggel elismerem: ebben a reálpolitikai megközelítésben nagyon sok igazság van. Mégis fel kell tennem a kérdést: biztos, hogy a politikus csak akkor sikeres és hatalmas, ha az örök csalhatatlan vezető képé­ben tetszeleg? És biztos, hogy a döntésekhez való makacs, mindenáron való ragaszkodás a megfelelő attitűd, amely végül az ökör következetességéhez fog hasonlítani? Biztos, hogy ez az egyetlen útja egy politikus sikerének?

Érdemes ezt egy kicsit újragondolni, s különválasztani egymástól a politikai aréna és a választópolgárok lehetséges reakcióit. Nem vitás ugyanis, hogy egy hatalmon vagy vezető pozícióban lévő politikus önkritikus gesztusát, coming outját a politikai ellenfelei aligha fogadják mély és empatikus megértéssel. Ellenkezőleg: a váratlan fordulatot valóban a dögkeselyűk kíméletlenségével igyekeznek saját hatalmi céljaikra kihasználni, s legalább annyira, amennyire csak lehet. Ugyanakkor viszont sokkal bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb a választópolgárok reakciója egy ilyen fordulatra. Márpedig, végső soron mégiscsak a választók döntik el azt, hogy egy esetleges radikális irányváltást hogyan minősítenének.

Kérdezem: biztos, hogy csökkenne Angela Merkel népszerűsége, ha kiállna a nyilvánosság elé, és azt mondaná: bár tavaly nyáron még hittem benne – mint ti is, kedves választópolgárok, velem együtt –, hogy a menekültek befogadásával jót teszünk Németországnak és a lelkünknek, mára rá kellett jönnöm, hogy ilyen mennyiségű és ilyen minőségű migránstömeg befogadása lehetetlen, az integráció nem működik, sőt, immáron titeket kell megvédenem a bűnözéssel és erőszakoskodásokkal szemben? Ugyanis kétféle beismerés, önkritika létezik: az egyik, amikor a választók akarata ellenére erőltettem egy politikát, s ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel, a másik, amikor eredetileg a választók is egyetértettek a koncepciómmal, s emellett tartottam ki, ameddig csak lehetett, de közben a viszonyok gyökeresen megváltoztak. Magyarországon Orbán Viktor azért van olyan stabil és megingathatatlan hatalmi pozícióban, mert migránspolitikája mögött kezdettől fogva érezheti a magyar választók döntő többségének bizalmát és támogatását, s ez mit sem változott az elmúlt hónapokban, sőt még növekedett is.

Angela Merkel politikailag korrekt koncepciójának viszont az élet, a valóság mondott nemet: az eredetileg elgondolt migránspolitikája, ha folytatódik, valóban térdre kényszeríti Németországot. Ezt már az emberek pontosan érzik, ezért akarnak egyre többen radikális változást. Viszont Merkel és népe együtt indult, s ha most Merkel követné a német társadalom hangulat- és véleményváltását, voltaképpen nem tenne mást, mint amit egy ízig-vérig demokrata és velejéig erkölcsös politikus tesz: eleget tenne a választók akaratának, s újra összetalálkozna velük. És ez ráadásul megmentené Németországot. Olyan nagyon ördögtől való dolog lenne ez? Még csak el sem gondolhatunk ilyesmit?

Vagyis azt javaslom, hogy a „realizmusunknak”, a cinizmusig fajuló tudjuk a dörgést mentalitásunknak szabjunk némi határt, ha lehetséges. Nem úgy és abban, hogy naivvá válunk, hiszen az esetek döntő többségében a politikusok valóban manipulálnak, látszatkövetkezetesek, s ami a legrosszabb, gyakran a pártjuk és saját hatalmuk előbbre való nekik, mint akár a saját országuk sorsa. Ez valóban a reálpolitika. De mégse engedjünk annak a kísértésnek, hogy véleményformálóként, elemzőként, állampolgárként alá is játsszunk ennek a reálpolitikusi magatartásnak. Ne fogadjuk el rutinszerűen azt, hogy „Merkel nem változtathat a politikáján, mert akkor azonnal megbukna.”
Kérdezem: és ha Merkel nem változtat a politikáján migránsügyben, akkor nem bukik meg? Ugye, érdekes a kérdés? S akkor vajon mégis mi a reálpolitika ebben a helyzetben Merkelnek? Persze tény, hogy a nép, az istenadta nép, a választópolgárok reakciói mindig kiszámíthatatlanok. Viszont az már most látszik, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak Németországban, akkor már a márciusi tartományi választások után megbukhat Merkel. Ha azonban radikálisan irányt váltana és befejezné a Willkommenskulturt, akkor lenne egy esélye arra, hogy visszaszerezze elvesztett népszerűségét. Ilyen egyszerű ez. Azt hiszem, ez is reálpolitika.

Fricz Tamás - A szerző politológus

]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Egészség (50) Sport (729) Gasztronómia (539) Gazdaság (652) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (14) Tereb (140) Kultúra (6) Szépségápolás (15) Életmód (1) Vetítő (37) Jobbegyenes (1871) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1452) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (491) Heti lámpás (244) Mondom a magamét (4866) Belföld (5) Mozaik (83) Flag gondolja (33) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>