Ma 2020 július 04. Ulrik napja van. Holnap Emese, Sarolta napja lesz.
27.jpg

Antidogma - Afrika demográfiai agressziója Európa ellen

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Ha rövid időn belül nem történnek hatékony intézkedések a gátját vesztett és gátlástalan afrikai népszaporulat megfékezésére, akkor a fekete kontinens demográfiai katasztrófának néz elébe

amely azonban paradox módon elsősorban nem rá nézve ígérkezik végzetesnek, hanem sokkal inkább a kiáradó emberfölöslege befogadására kárhoztatott Európa számára.

A múlt század ötvenes–hatvanas éveiben Afrika lakossága körülbelül 275 millió fő volt, vagyis az akkori világnépesség 9 százaléka. A kilencvenes években már 650 millió afrikai volt, és a világnépesség 12 százalékát adták. 2050-ben 2-3 milliárd afrikai fogja benépesíteni a földrészt, a világnépesség negyedét képviselve, 2100-ra majdnem 4,5 milliárd főre nő a számuk, és akkorra már minden harmadik földlakó (elvileg) Afrikában fog élni.

2050-ben tíz gyerek közül négy afrikainak fog születni, ami a halálozási arány csökkenésével párosulva elkerülhetetlen katasztrófához vezet. A szubszaharai régióban a termékenységi ráta átlagosan öt gyerek asszonyonként, ennek következtében fekete Afrika lakossága évente 3 százalékkal nő, húsz évente pedig megkétszereződik. Ez egy tipikusan afrikai sajátosság, mert a világon máshol megfordult a tendencia. Demográfiailag a világ a hetvenes években volt csúcsponton 2,1 százalékos évi növekedési rátával, amely a kilencvenes évekre lecsökkent 1,7 százalékra, Ázsiát is beleértve. Afrika azonban nem követte ezt az irányt.

Az afrikai népesség várható alakulásának jelenlegi előrejelzései a fogamzáskorú nők által világra hozható gyerekek számának becslésére szolgáló úgynevezett szintetikus termékenységi index (SZTI) 50 százalékos csökkenését feltételezik a következő 30 évben. A kilencvenes években az afrikai SZTI 6,7 gyerek volt asszonyonként, és a tudományos feltételezések szerint 3,4-re fog csökkenni 2020-ban.

Úgy tűnik azonban, hogy a valóság ez alkalommal sem hajlandó tudomásul venni a „szakértők” feltételezését. A kilencvenes évek közepe óta az SZTI persze némileg csökkent Kenyában és Zambiában, ugyanakkor viszont Etiópiában 6-ról 7,5-re, Maliban 6-ról 7-re, a Közép-Afrikai Köztársaságban 5-ről 6-ra emelkedett, miközben Szomáliában 6,4, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig 6,1.

Különösen beszédes a Szahel-övezet helyzete, amely képtelen táplálni a lakóit, és ahol ennek ellenére minden 20 évben megkétszereződik a népesség évi 3,9 százalékos növekedéssel és átlag 7,6 gyerekkel asszonyonként. Ennek a rohamosan elsivatagosodó és igencsak korlátozott forrásokkal rendelkező régiónak 2040-ben 150 millió embert kellene ellátnia élelmiszerrel és ivóvízzel.

Niger helyzete jól példázza a közelgő katasztrófát. A világ egyik legszegényebbjének számító sivatagi ország termékenységi rátája a világon az egyik legmagasabb: asszonyonként 7,1 gyerek. 1960-ban három­milliós lakossága 2040-ben negyvenmillióra, 2050-ben 60 millióra fog nőni. Nem csoda, hiszen nemrég maga az ország elnöke dicsekedett azzal, hogy egy felmérés szerint a nigeri nők kilenc gyereket szeretnének, a férfiak pedig tizenegyet. (Mahamadou Issoufou: „L’État islamique est a nos portes”, jeuneafrique.com, 2015. január 7.)

Algéria szintén extrém esetet képvisel, mert egy demográfiai visszalépés színtere. Korábban a családtervezés lehetővé tette, hogy az SZTI az 1990-es 4,5 gyerek/asszony szintről 2008-ban lecsökkenjen 2,8-ra, a vallási fanatizmus (reiszlamizáció) erősödésének nyomán azonban 2014-ben felugrott 3,03-ra. Így aztán tavaly az ország népessége már elérte a 40 millió főt, a külföldi (főleg franciaországi) diaszpórát nem számítva. Emlékeztetőül: 1830-ban ugyanezen a területen alig egymillióan éltek!

E brutális demográfiai nyomás eredményeként Afrika, amely a gyarmati korszak végén, 1960-ban még önellátó és élelmiszer-exportőr volt, ma már nem az. 1980-ban 11 millió tonna élelmiszert importált, 1995-ben már 45 millió tonnára volt szüksége. 2002-ben a kontinens 52 országa közül 30 állandó élelmezési válsággal küszködött, és harmincmillió afrikai étkezési segélyre szorult. 2007-re majdnem ötszörösére nőtt a számuk (Afrikai Fejlesztési Bank jelentése, 2008. április). 2010-ben 30 afrikai országban pusztított éhínség, 2015-ben a teljes afrikai népesség egynegyede, vagyis több mint 250 millió ember számított alultápláltnak (ENSZ Fejlesztési Programja, 2015).

Hiába nőtt az afrikai mezőgazdasági termelés 1960 óta 45 százalékkal, ha ugyanezen időszak alatt a születési arányszám 110 százalékkal nőtt. Amint ugyanis a demográfiai növekedés szintje eléri vagy meghaladja a gazdasági növekedés szintjét, a fejlődés gyakorlatilag lehetetlenné válik. Az afrikaiak jövője tehát tragikusnak ígérkezik, mert előbb-utóbb drasztikus éghajlati változások fogják sújtani a világ búzatermelését, áruhiányt, árnövekedést, éhséget és zavargásokat eredményezve. Azok az afrikai országok, amelyeknek nem lesz anyagi lehetőségük beszerezni a népességük számára szükséges mindennapi betevőt, szó szerint tarthatatlan helyzetbe kerülnek.

Demográfiai helyzetüket tovább súlyosbítja az erőltetett ütemben zajló urbanizáció, amely megfosztja a földrészt mezőgazdasági termelőitől, városi fogyasztókká változtatva őket. Ráadásul az urbanizáció nem járt együtt a termékenységi szint jelentős csökkenésével. Az afrikai urbanizációs ráta, amely 1950-ben 14 százalék volt, 2013-ban 40 százalékra nőtt, 2050-ben pedig el fogja érni a 60 százalékot. Afrika akkor egy városias kontinens lesz, gigantikus bádogvárosokkal, a nyomor és az erőszak megannyi tűzfészkét alkotva. 2050-ig 400-500 millió fővel fog növekedni a fekete földrész városi lakossága, főleg a vidékiek városokba való menekülése (rurális exodus) eredményeként, egyúttal pedig semmivé foszlatva minden fejlesztési politikát.

Ezzel a realitással szemben kötelező a pesszimizmus, az afrikaiak azonban nem aggódnak. Inkább szaporodnak és sokasodnak. Miért is zavartatnák magukat? Elvégre a fehér emberre, a világ humanitárius balekjára mindig lehet számítani, ha embertársai istápolásáról van szó. Legfeljebb majd befogadja az afrikai fölösleget Európába, ahol úgyis van elég hely, és a születési ráta ismeretében még több is lesz. De mihez kezdenek a feketék majd akkor, amikor már nem maradnak fehérek?

Gazdag István -]]> www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (4630) Titkok és talányok (12) Politika (1571) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Belföld (5) Nagyvilág (1450) Történelem (14) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37) Kultúra (6) Jobbegyenes (1791) Heti lámpás (241) Sport (729) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Rejtőzködő magyarország (171) Gazdaság (652) Irodalmi kávéház (489) Mozi világ (440) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Flag gondolja (33) Életmód (1) Tereb (140)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>