Ma 2021 május 13. Szervác, Imola napja van. Holnap Bonifác napja lesz.
pppp.jpg

Üzenetek

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Az utolsó 1848-as honvéd, bizonyos Fischl József 1929-ben halt meg Budapesten, 102 éves korában. Gondoljunk bele, úgy látszik, az időnek csakugyan nincs kiterjedése.

Egy század, egy nap, egyre megy – írta Madách, de ne legyünk fennköltek, mint a frissen borotvált ünnepi szónok. Mindenesetre Fischl József halála évében született például Kányádi Sándor és Kertész Imre, így aztán – miután távoli nemzedékek érnek össze – ki mondja meg, hány emberöltő telt el azóta, hogy Buda város közgyűlése elfogadta a tizenkét pontot, s 1848. március 16-án küldöttség utazott Pozsonyból Bécsbe az országgyűlés felirati javaslatával, amely a rendi állam végét jelentette.

Az ünnepi szónok általában felteszi a kérdést: mi volt ama régi március üzenete? Mert a forradalom 168 éve tört ki, régen volt, valahogy a mához kell kötni, emberközelbe hozni, különben a megemlékezés formális marad, lóg a levegőben. A szónok hatásszünetet tart, mintha arra várna, hátha bekiabálja valaki, mit üzen 1848. De senki nem kiabálja be, így aztán a szónok bátran előhúzhatja a kalapból az aktuálpolitikai párhuzamokat. Általában elő is húzza, amiből mindjárt kiderül, hogy 1848 üzenete olyan rugalmas, hogy bármilyen ideológia számára résmentesen hasznosítható, vagyis a szónoklatokat illetően sokféle 1848 létezik. A hallgatóságot tekintve azonban csak egy: az évente esedékes nemzeti ünnep, kokárdával, lassan, de biztosan homályba csúszó történelmi tudnivalókkal. Ez baj. Eltévedünk a szavak erdejében, beborítanak az unalomig ismert közhelyek, miszerint Petőfi lánglelkű fáklya, Görgey áruló, de azért mégse, Széchenyi hazafisága, pedig magyarul se tudott, a közös akarat diadala, hiszen az ország egy emberként, és 1848 nélkül nincs 1956, nincs 1989!

Üres szavak.

Ha van üzenet – azon kívül, hogy elfogyott a regimentje –, soha nem fogjuk megkapni. Túl sok idő telt el, szép, új világ táncol az idegeinken. Nem fogjuk megkapni a csatatér mellett ébredező táborra hulló reggeli harmatot, a lovak szagát, a gyertyás ablakokban megjelenő arcokat, a sáros úton ágyút vontató bivalyokat, a jobbágyok félelmét, hogy mi lesz, ha a császár megharagszik rájuk, nem fogjuk megkapni a kármentesítés elmaradása miatt dohogó urak dühét, a férfi nélkül maradt családok végtelen bánatát, a bujdosók nyomorát, a Világos utáni összeomlás csendjét, és nem kapjuk meg Leiningen-Westerburg tábornok 1849. október 5-én Aradon, feleségének írt búcsúlevelét, amelyben ezek a sorok állnak: „Tudod, mennyivel tartozom Fritznek és Viktornak. Damjanich tábornoknak ezernégyszáz forintjával tartozom. Fizesd meg ezt az adósságomat leendő özvegyének, mert ő is vértanúhalált szenved holnap reggel, és Albrecht őrnagynak is négyszáz forintot, nem tudom, hogy ő hol van, de jelentkezni fog.”

Az üzenet, ha van, a részletekben lakozik. Ezeket a részleteket kellene dekódolni, ehhez azonban olyan fogalmakat kellene újra megismernünk, amelyek oszlásnak indultak, mint a csatatér hősi halottjai. Elmondok valamit. A függetlenségi nyilatkozat a magyar történelem egyik legfontosabb dokumentuma. A Debrecenben 1849 áprilisában ülésező országgyűlési képviselők jelentős része korainak tartotta napirendre tűzni, de Kossuth azzal győzte meg őket: elemi kötelességük elősegíteni, hogy a hadsereg és a nép végre élvezhesse mindazt, amiért a vérét adta. A többség ezzel nem értett egyet, a lépést korainak tartotta, azonban a lelkesen várakozó tömeg hatására közfelkiáltással (nem szavazással!) mégis jóváhagyták a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását. Arra viszont már nem voltak hajlandók, hogy aláírásukkal is megerősítsék. Nehogy nyoma maradjon. Az aláírási ceremóniára a többség el se ment. A gyűlésre visszaemlékezők képtelenek szabadulni a személyes és pártelfogultságtól, így aztán nem tudjuk pontosan, mi és hogyan történt. (Ferenc József egyébként elég hamar, már 1852 júniusában meglátogatta Debrecent, a rebellis fészket. A fogadási ceremónia szempontjait az udvar írta elő, azt például, hogy az üdvözlő szónokok nagy ívben kerüljék a politikát. Külön kérték, hogy lakosság ne vonuljon ki az utcára! Mindenki maradjon otthon, de feltétlenül viseljen ünneplőruhát! Ez az üzenet már világosan a jövőbe mutat, a Tanú című film szellemiségét idézi.)

A Nagytemplomban tartott trónfosztó gyűlés előtt Kossuth beszédet mondott, ezt 1948-ban, a századik évfordulón így foglalta össze Varga Zoltán történész: „Európa népeinek meg kell ismerniük a magyar nép érzelmeit, gondolkodását. Különösen azért, hogy tudomásul vegyék a magyarság igényét sok veszélyek közt vívott harcai gyümölcsének élvezetére.” Mint az előző napi titkos ülésen mondott beszédében, most is számol egy európai kongresszus lehetőségével. De bizalmatlan a népek sorsának ilyen rendezésével szemben. „Az ilyen nemzetközi összejövetelt előre is a diplomáciai ármány eszközének tartja, ahol a népek természeti joga ellenében a bécsi kongresszus idején megállapított elvek győzedelmeskedhetnek. Európa hatalmasságai úgy akarnak rendelkezni a nemzetekkel, mint a majoros a nyájakkal, ide- és odacsapva, darabolva és szakítva szét országokat, vagy kapcsolva össze elemeket, mintha a nemzetek semmik nem volnának. Magyarországnak a függetlenségi nyilatkozattal biztosítania kell, hogy róla, nélküle senki ne intézkedjék.”

Ha üzenetet keresünk, ez talán elég jó lesz!

Fehér Béla - ]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Rejtőzködő magyarország (171) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1578) Heti lámpás (255) Tv fotel (65) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (505) Gasztronómia (539) Tereb (140) Titkok és talányok (12) Gazdaság (657) Kultúra (6) Életmód (1) Mozi világ (440) Történelem (14) Mozaik (83) Belföld (6) Sport (729) Mondom a magamét (5290) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1454) Jobbegyenes (2024)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>