„Valósnak tartja azokat az aggályokat, hogy a járvány újabb, őszi hullámának bejelentésével a felhatalmazási törvény fenntartását akarják legitimálni?

Már a törvény elfogadásakor is elmondtam, hogy nem nagyon értem a vele kapcsolatos félelmeket. A Fidesznek kisebb megszakítással 2010 óta alkotmányozó, kétharmados többsége van a magyar parlamentben. Egy fegyelmezetten működő kétharmados többséggel pedig azt tehet meg, amit csak akar – és amit politikailag nem gondol önveszélyesnek.

Akik úgy gondolják, hogy Orbán Viktornak azért van szüksége a felhatalmazási törvényre, mert így a parlamentet megkerülve fogadhatja el a számára fontos döntéseket, azok komolyan azt hiszik, hogy ezek amúgy nem mennének át a fideszes többségen a parlamentben? Nem látom, hogy ennek a logikának milyen alapjai lennének az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján.

Ezért aztán azt sem hiszem, hogy a Fidesz célja a felhatalmazás állandósítása lenne. A Fidesz célja nagyon egyszerű: a következő választáson is megtartani a hatalmat. Márpedig ebből a szempontból számukra most az lenne a legszerencsésebb, ha minél hamarabb elfelejthetné az ország a járványt, és minél kisebb gazdasági és szociális válság járna a nyomában.

A Fidesz minden eddiginél hevesebben támadja az ellenzéket. Meddig mehetnek el, hogy ez ne legyen kontraproduktív a nem elkötelezett Fidesz-szavazók és a bizonytalanok körében?

A Fideszt leginkább az érdekli, hogy a saját szavazótábora hogyan reagál egy-egy lépésére. Ezt mérik-kutatják hatalmas arzenállal, és ha valami nem működik, azt nagyon gyorsan megváltoztatják. Az ellenzék bírálata nyilvánvalóan nem tartozik ezek közé: a következetesen ápolt narratívában az ellenzék »sajnos« nem ellenfél, hanem ellenség, nem is csak a Fideszé, hanem a hazáé.

Ha eddig nem volt gond ezzel a retorikával, akkor nem hiszem, hogy most mérhető számú szavazóját haragítaná magára a kormánypárt ezekkel az erős mondatokkal. Amelyek – hangsúlyozom – nem rendszerhibák, hanem nagyon is egy tudatos kommunikáció elemei.

A hangzatos, eredményekről szóló kormánykommunikáció ellenére látszik, hogy kapkodás és tanácstalanság is van a háttérben. Meddig lehet eredményes a sikerpropaganda?

Én egyre kevésbé látom kapkodónak a kommunikációt. Nyilván akadnak bakik, összevissza beszélések, de azért a járvány első napjaihoz-heteihez képest mára már beletanult a kormány a válságkommunikációba. Ugyanakkor nem is itt lehet a probléma: a kommunikáció hatékonysága kevésbé fontos olyan helyzetekben, amikor az emberek a mindennapokban érzik a helyzetük rosszabbra fordulását.

Kulcskérdésnek én ma azt látom, hogy milyen mély lesz a járvány nyomában járó gazdasági és szociális válság, hogyan tudja enyhíteni a nehézségeket a kormány, és mennyire hibáztatják majd az emberek a sorsuk rosszabbra fordulásáért a kormányt. Márpedig ezekben a kérdésekben az óriásplakátok csak mérsékelten tudnak segíteni.

A Fidesz, illetve Orbán Viktor, vagy az ellenzék profitálhat-e többet politikailag a járványhelyzetből?

A válság első szakaszában egyértelműen a kormány erősödött, ebben mondjuk nincs sok meglepő, tíz országból kilencben ez történt. A válságok vastörvényénél (az elején mindig a válságkezelő profitál a helyzetből) is több történt azonban: a Fidesz hatalompolitikai értelemben sokkal jobban reagált az új helyzetre, míg az ellenzék nehezen alkalmazkodott hozzá.

De, ismétlem, ez csak a bevezetés volt, válságkezelés egy olyan időszakban, amikor a többség számára a válság csak a hírekben jelent meg és a kijárási korlátozásokban realizálódott. A válság kapcsán eredményt hirdetni majd akkor kell, ha meglátjuk, hogyan cselekszik a kormány és hogyan gondolkodnak a szavazók olyan időszakban, amire 2010 óta nem volt példa: recesszióban, növekvő munkanélküliség mellett, erősödő eladósodottságban, pénzügyi értelemben egyértelműen kiszolgáltatottabb pozícióban a nemzetközi környezetben.”