– Ki tudná emelni azt, ami a leginkább nehezítette a munkáját 2015-től, amikortól a határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízottként dolgozik? 

–  A kínaiak átokként szokták mondani, hogy „élj meg érdekes időket”. Mi aztán nem panaszkodhatunk: 2015-ben elkezdődött a tömeges migráció, aztán jött 2020-tól a pandémia, idén pedig kitört a háború. Ki gondolta volna hét évvel ezelőtt, hogy mi vár ránk?! Ki gondolta volna, hogy Európa ilyen mértékben átalakul, a Nyugat gondolkodásmódja ennyire megváltozik, hogy felül egy olyan globális hisztériának, ami emlékeim szerint sem volt még a világban?! A migrációnak megágyazva elkezdi Európa föloldani azt a kultúrát, aminek évezred óta részesei vagyunk. 

Bárhova mentem a világban az elmúlt hét évben, úgy néztek Magyarországra, hogy az biztonságot ad az itt élőknek, védi a polgárait. Páratlannak tartom a magyar állam gondoskodását, bárhol is éljenek a magyarok a világban.  

– Jól tudom, hogy van egy másik megbízatása is, ami összekapcsolódik a megbízotti tevékenységével? 

– Pécsett az egyetem egyik kurátora lettem. Nagyon szívesen kötöm össze a nemzetpolitikai feladatom, a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettségem az egyetemi kurátori küldetésemmel. Így még jobban össze tudjuk kapcsolni a diaszpóra és a Kárpát-medence magyarságát. Hálás vagyok, hogy a saját alma materemben lehetek kurátor, és ott is foglalkozhatok többek között a fenntartható fejlődéssel, valamint nemzetpolitikai kérdésekkel. Büszke vagyok arra, hogy míg tavaly a negyvenkettedikek voltunk a világon a 956 zöldegyetemből, idén már a huszonegyedikek vagyunk a világ 1050 egyeteméből. Az lesz most a nehezebb, hogy ezt fent tudjuk tartani, sőt fokozni: azt szeretném, hogy négy-öt év távlatában az első húszba kerüljünk. 

– Miként függ össze a zöldegyetem és a magyarság ügye? 

– Számomra ez nagyon fontos kérdés. Már létezett az egyetemen a mentorálásommal egy úgynevezett diaszpórahálózat, amire alapozva ki akarjuk alakítani a világ magyarságának networkcentrumát, ahol oktatási, kulturális, tudományos hátteret biztosítunk a világ magyarságának. Ennek egyik ága például a magyarok világiskolája projekt. 

Szeretnénk a Csángóföldön élő tehetséges fiatalokat is bevonni, nekik is kitörési lehetőséget, ösztöndíjat biztosítani. Például annak a fiatalembernek, akit a nyári táborban fedeztek fel, és aki állítólag úgy formáz, mint ahogy százévente egyvalaki szokott, a szülők azonban nem engedték felsőoktatási intézményben továbbtanulni, hanem Milánóba küldték mosogatni, nyilván a családi megélhetés miatt. A Vajdaságban is van egészségügyimenedzser-, védőnő- és ápolóképzésünk.

– Milyen eredményei vannak miniszterelnöki megbízotti munkájának?

– Az általam szerkesztett Harmincból tíz című kötet mutatja be a 2010-től 2020-ig terjedő időszak autonómiatörekvéseit, az elért eredményeinket. Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitikáért felelős különmegbízottja és munkatársai is készítettek hozzá anyagot. A kötet harminc évből azt a tízet öleli fel, ami a második, a harmadik és a negyedik Orbán-kormányhoz köthető, amikortól a nemzetpolitikában a legnagyobb változások datálhatók. Elkezdtünk egy sorozatot a Nemzetpolitikai Kutatóintézettel is, Kántor Zoltánnal és csapatával. A jogtudatosság növelését célozva úgynevezett jogtudatossági kézikönyvet adunk ki, amiből eddig már megjelent a felvidéki, a kárpátaljai és az erdélyi. Összegyűjtöttük az adott országokban a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat, amiket a hétköznapokban alkalmazni tudnak. A kézikönyvek megtalálhatók a kutatóintézet honlapján is digitális formában, így hozzáférhetők mindenkinek, és mindig a napi aktuális állapotot tükrözik. Már kész a muravidéki kézikönyv is, és készül a Horvátországra és Burgenlandra vonatkozó anyag. Jövőre folytatjuk a megjelenést.  Kiemelkedő volt az Európa Tanács magyar elnökségének időszaka is, 2021 májusától novemberig. Kalmár Ferenccel kidolgoztunk öt pontot, új alapelveket kínálva a nemzetpolitikában. A magyar elnökség záróeseményén Strasbourgban ezt az öt pontot nyilatkozatba is foglalták. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a most szeptemberi ENSZ-csúcson a nemzeti kisebbségekről szóló beszédébe is belefoglalta az öt pontot, amelyek így bekerülhettek a politikai köztudatba.

– Mit tartalmaz ez az öt pont?

– Úgy látszik, Brüsszel számára ma fontosabb a bevándorlóközösségek kérdése, az unió lakosságának nemzeti kisebbségi sorban élő tíz százalékával nem foglalkoznak, azt félrelökik. Így az első pont arról szól: ismerjék el, hogy a nemzeti kisebbségek ügye európai és nem belügy. Legyen egy standard arra vonatkozóan, hogy kinek mit kell betartania. Ne fordulhasson elő visszalépés a már elért eredményekhez képest, mint például 2017 szeptemberében az ukrán oktatási törvény módosítása ügyében. Ukrajna ugyanis társult országa az uniónak. A második pont: ismerjék el az egyéni jogok mellett a kollektív jogokat is. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert minden szomszédos ország arról beszél, hogy integrálni kell a kisebbségi közösséget. Ha ez az integráció kollektív jogok nélkül létezik, akkor automatikusan asszimilációt fog jelenteni, a kisebbségek óhatatlanul beolvadnak a többségi társadalomba és elvesztik az identitásukat. Mi viszont azt szeretnénk, ha a szülőföldjükön megőrizhetnék azt. A harmadik pontunk az, hogy a nemzethez tartozás nem szükségszerűen azonos az állampolgársággal.

Amikor ezt elmeséljük az európai bürokratáknak, tágra nyitják a szemüket, hogy ilyen is létezik. Miközben Magyarországon, Szerbiában vagy Szlovéniában az alaptörvény vagy az alkotmány magába foglalja, hogy az ott élő kisebbségek államalkotó tényezők, ez hiányzik a többi szomszédos országban. Fontosnak tartanánk, és erről szól a negyedik pont: legyen mindenütt zsinórmérték és a fundamentális törvényekben szerepeljen, hogy az ott élő kisebbség államalkotó tényező.  Végül az ötödik pont az, hogy identitásvédelem nem létezhet a nemzeti kisebbségek ügyének figyelembevétele nélkül. Szeretnénk azt is elérni, hogy az ENSZ által nyilvántartott emberi jogok – mint az információhoz jutás, a személyes adatok védelme, az egészséges környezethez való jog – kibővülnének a nemzeti identitás védelméhez való joggal. Tehát azzal, hogy mindenki tartsa tiszteletben a másik nemzeti identitását. Ehhez talán még többen felsorakoznának, mint ma gondolnánk.

– Milyen a magyarság helyzete a szomszédainknál?

– A teljesség igénye nélkül: 2023. január 8-án lesz öt éve, hogy az erdélyi magyar pártok megállapodást kötöttek, amiben elismerték a történelmi Székelyföldet mint a területi autonómiaigény alapját. Fontosnak tartom az összefogást, amit a megállapodásban megfogalmaztak, ez eredményezhette ugyanis, hogy ma az RMDSZ-frakcióban ott ül az Erdélyi Magyar Szövetség két képviselője, illetve még az összefogás előtt a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt egy-egy képviselője. Örvendetes ugyanakkor, hogy az RMDSZ kormányon van, hiszen sokkal több eszközzel, nagyobb lehetőségekkel rendelkezik Erdély vonatkozásában is. Mindezt meghatározónak tartom abban, hogy az RMDSZ és szövetségesei a 2024-es választásokon maximalizálni tudják mandátumaikat.

A Vajdaságban a Magyar Nemzeti Tanács szintén a napokban alakul meg, ami új lendületet adhat a Vajdasági Magyar Szövetségnek. Meg kell említenem a Rákóczi Szövetséget is, amely 2022-ben nyolcezer beiskolázási ösztöndíjat osztott ki a Kárpát-medencében, és a Csángóföldre is kiterjesztették a programot. A nyolcezerből háromezer-háromszáz gyerek a Felvidéken kapta az ösztöndíjat. A Rákóczi Szövetség munkássága jól jelzi azt az összefogást, ami az elmúlt tizenkét évben kialakult: magyarországi, illetve határon túli önkormányzatok, magánszemélyek, civil szervezetek, gazdálkodó szervezetek támogatják ezt a programot. A Rákóczi Szövetség iskolabuszokkal is segíti a gyerekek iskolába járását. Léván például, ahol legutóbb adventkor jártam, arra számítottak, hogy csak hat elsős kezdi meg az évfolyamot, ehhez képest tizenöt ösztöndíjat adtunk át, mert amikor megtudták, hogy a gyerekek szállításáról az iskola gondoskodik, megnőtt a létszám. Ez is jelzi, hogy a programnak van létjogosultsága. Az elmúlt tizenkét esztendő tehát tartást adott, tetterős nemzetté kovácsolt bennünket, ahol bizton számíthatunk egymásra.

Szemán László - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>