Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
Sajnálni az elitet

Sajnálni az elitet

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
A változás szele Magyarországról fúj.

„Minden piacgazdaság természetes kísérőjelensége a munkanélküliség, amely az OECD-országokban elérte a 35 milliót, és az egyébként nagyon gazdag és erős Németországban az 1933-as szintet, a 4,7 milliót. Akár magától értetődőnek is vehetjük, ami nálunk történik?” – tette fel a kérdést 1994 tavaszán a Népszabadság újságírója a kor egyik ismert szociológusának, a korábbi SZDSZ-es országgyűlési képviselőnek, F. Havas Gábornak.

A kérdésbe csomagolt állítás – miszerint a rendszerváltoztatás természetes velejárója a munkanélküliség és a magyar ipari és mezőgazdasági kapacitás leépítése – már évek óta vissza-visszatérően publikációkra, megnyilatkozásokra sarkallta a korabeli szakembereket és magát az elitet is. Néhány kereséssel számos példát találhatunk ennek a diskurzusnak a jelenlétéről és fontosságáról, ugyanis a tömeges szegénység és kiszolgáltatottság megjelenése miatt a magyarok válaszokat, cselekvést és segítséget vártak volna az akkori elittől. Helyette piaci folyamatokról, sosem működő átképzésekről, választások idején pedig emelkedő segélyekről hallhattak mindazok, akik a felsoroltakat sosem érzékelték, a Bokros-csomagot viszont a nyakukba kapták.

Az elit tagjai élvezve a nekik járó tisztségeket és javakat (klimatizált TV-stúdiók, akadémiai és egyetemi tisztségek, médiaszereplések) jól megvoltak a maguk körülbástyázott buborékában és intézményrendszerében, miközben az általuk működtetett intézmények többórás várakozás és sorszámhúzás után sem tudtak semmit sem felkínálni a milliós létszámú munkanélküli rétegnek és az alacsony keresetek miatt a túlélésre játszó országnak.

A szolidaritáshiányról alapos tanúságtételt tevő, többségében '68-as identitású elit a megerősített erődjeiből a morális alapúnak hazudott, a feltartott mutatóujjal kezdődő és a petíciózásban végződő politizálást választotta. 

A 2010-re hiteltelenné és nevetségessé váló gyakorlat végül meghozta a stabilnak és örök erejűnek gondolt eliterődök sáncokká és végvárakká züllését. Az elit pedig félni kezdett és felhasználva a rendelkezésére álló nemzetközi kapcsolati hálóját, intézményeit és a médiáját háborút indított a nemzeti erők ellen, miközben a szolidaritást számonkérve létrehozta a vidéki Magyarország örökös számonkérési és lenézési stratégiáját. A tekintélyelvű politizálásuk harmadik alkalommal járult hozzá a keresztény, nemzeti erők 2/3-os parlamenti győzelméhez.

Az elittel szembeni szabadságharcban jelentős frontvonalak haladtak keresztül a média és a médiaelit egykori területein. Ebben a harcban mellettük állt a nyilvánosság, valamint az olyan vindikált fogalmak ereje, mint a függetlenség és őrkutya szerep hazugsága. Az önmagát lejárató és felemésztő médiaelit mellett párhuzamosan kivirágzott a nemzeti nyilvánosság Magyarországon, a tengerentúlon és Európa számos országában is. 

Ebben a helyzetben egyre többet hallhatunk a sérült egzisztenciákról, a nehéz emberi sorsokról és komoly küzdelmet indítottak az áldozati státusz megszerzésért is. Az általuk most számonkért szolidaritást ők sosem adták meg a bezárt cukorgyárak melósainak, az egykor bűnözésbe süllyedő vidéki Magyarországnak és az elnéptelenedő falvaknak sem. Hiszen ezek a helyzetek szerintük mindig csak és kizárólag a társadalmi és a piaci folyamatok szükséges velejárói voltak. Egymást viszont ma is megvédik és összezárnak. Egy-egy csatornaváltás vagy néhány megszűnő szerkesztői állás országos szervezetek tiltakozását váltja ki, nem beszélve a saját magukkal való foglalkozás parttalanná és végtelenné tételéről. 

Mindeközben az elit gazdasági ámokfutását már több éve felváltotta az emelkedő bérekről, a munkaerőhiányról és új beruházásokról szóló, az egyre erősebb Magyarországot és a pozitív folyamatokat bemutató diskurzus. Ma egyre kevesebbeknek kell rettegniük a munkanélküliségtől, ha megszűnik az állásuk, hiszen a rendszerváltozás óta soha nem volt még ilyen magas a foglalkoztatottság és gyors a bérszínvonal emelkedése. Ebben a helyzetben szolidaritási nyilatkozatokat számonkérni és Tibi atyával elítéltetni Megadja doktor szurkálódását olyan túlzás és hazug testtartás, amely arcátlanságra és önsajnálatra csak az elit képes.

Tegyük világossá, hogy a jelenlegi környezetben nem a széttört emberi sorsok és a kenyér nélkül maradó médiaelit a siránkozás tárgya, hiszen bárki kaphat ma munkát Magyarországon. A tét a véleménymonopólium fenntartása, amelyet az utolsó percig védenek és védeni fognak. A fake news-gyárak akolmelegéből szórt, morálisnak hazudott kioktatásaik és messzire hangzó sivalkodásuk nem más, mint a pozícióik és a kényelmük védelme.

A tét 2019 májusában fog igazán megemelkedni, amikor mi, magyarok és Európa nemzetei közösen küldhetjük az uralkodó liberális politikai elitet és médiamunkásaikat más munkakörbe. Sajnálni őket pedig semmi okunk, hiszen a tőlük kölcsönzött parafrázissal elmondhatjuk, hogy a demokrácia szükséges velejárója a változás.

A változás szele pedig Magyarországról fúj.

Falusi Vajk - ]]>www.888.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Jobbegyenes (2778) Vetítő (30) Nagyvilág (1309) Heti lámpás (310) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Nézőpont (1) Flag gondolja (36) Mozi világ (440) Kultúra (6) Tv fotel (65) Tereb (146) Sport (729) Mondom a magamét (7501) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Irodalmi kávéház (537) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Történelem (17) Belföld (10) Gazdaság (702) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>