- 0
A kérdés az, hogy miként áll a Tisza és a Fidesz helyben beágyazott és ismert egyéni képviselőjelöltek terén.
A ’94-es választásra a rendszerváltásba belefáradt szavazók mindent elsöprően hozták vissza a régi rendet megtestesítő szocialistákat, és a választás után az a mondás terjedt el, hogy ha egy zsák krumplira ráírták volna a szocialista címkét, akkor is azt megválasztották volna. Valójában persze a helyben ismert volt szocialista vezetők taroltak, mert egy-egy párt országos hírneve, a benne való bizalom csak javít az egyéni képviselőjelöltjük helyzetén, de „krumpliszsákok” valójában nem tudnak győzni helyben elfogadott ellenfelekkel szemben.
Így az országgyűlési többség, pláne a kétharmad attól függ, hogy melyik párt tudja a legtöbb egyéniben a helyben ismert, elfogadott jelöltet állítani, és melyik zömmel csak puszta krumpliszsákokat. A 106 egyéni képviselő mellett csak 93 listás képviselőt lehet bejuttatni az Országgyűlésbe, és az akár 45 százalékos Tisza-fölény a 35 százalékos fideszessel szemben is csak 43 tiszás képviselőt adna a száz főt kívánó kormánytöbbség helyett.
Csak minimálisan lehet bízni a közvélemény-kutatók számaiban, mert be vannak kötve ide vagy oda, és mindkét oldal stratégiai kérdést csinál a valódi számok elrejtéséből. De fogadjuk el – feltéve, de meg nem engedve alapon –, hogy 45 kontra 35 százalék létezik majd a választások napján a Tisza javára, és nyolc a Mi Hazánk, hat-hat pedig a Kétfarkúak és a DK felé megy. Ezzel körülbelül 43 mandátumot a Tisza, 33-at pedig a Fidesz kapna, hét a Mi Hazánknak, öt-öt a két bal felé húzó kis formációnak menne. Ez utóbbiak esélytelenek az egyéniben győzelemre, így ők több mandátumot nem is tudnának szerezni, és csak a két nagy bővülhet a 106 egyéniből.
A kérdés tehát, hogy miként áll a két nagy párt helyben beágyazott és ismert egyéni képviselőjelöltek terén. A Tisza most szedi lasszóval ezeket, és késő őszig nem is meri bemutatni, nehogy rögtön támadás alá kerüljenek vagy kollárkingás kitárulkozásban tönkretegyék a Tisza renoméját.
Emellett az információk szerint a fő szempont a toborzásukban, hogy nehogy titkos fideszes beépítettek legyenek, vagy túlzottan szoci- vagy DK-s múlttal terheltek. Így nagy valószínűséggel kissé krumpliszsák jellegűek lesznek a helyi szavazók szemében, szemben a Fidesz jól kipróbált és régen ismert jelöltjeivel szemben.
A Tisza képviselőjelöltjeinek toborzásában beágyazottságra törekvés esetén felmerül még az a probléma is Magyar Péter szempontjából, hogy ilyenek már egy korábbi politikai formációban közösséget alkothattak, és így ezek a mandátum elnyerése után spontán módon is összekapcsolódhatnak vele szemben. Az ő eddig megismert stílusa pedig szinte bizonyosan már a kezdeti időktől konfliktusokat hozhat létre alvezéreivel és frakciótársaival szemben, ami vele szemben belső ellenállási csoportokat gerjeszthet, és hamar frakcióból kiválásban és önálló frakcióalakításokban végződhet. Így ő főszabályként csak közéleten kívül állókat és magányosan csellengőket toborozhat abban bízva, hogy úgyis csak az ő neve és a Tisza Párt nimbusza számít majd a szavazófülkében.
Így nézve, hogyan áll az egyénikben a két nagy vetélytárs esélye? Még ha igaz is lenne a jelzett 45 kontra 35 százalék a Tisza javára az egyéniben, akkor is legfeljebb 30-at tudnának elvinni a Fidesz 70 körüli mandátumával szemben. Emlékezzünk, hogy alig néhány hete a legbalosabb újpesti kerületben is 35 százalékot kapott a Fidesz, a fővárosban, a balosok hazájában.
Így az egyéniket együtt nézve a listás mandátumokkal akkor a 45 kontra 35 százalék a Tisza javára nemhogy kétharmadot nem hozna nekik, hanem inkább csak 70 körüli mandátumot, és a Fidesz még ilyen számok mellett is 105 mandátumban, vagyis egyszerű kormánytöbbségben reménykedhetne. Szóval a balos politológus elemzők és médiájuk tendenciózusan letakarják ezeket az összefüggéseket, és a közvélemény-kutatóik megrendelésükre készített számait egyből tiszás kétharmadra fordítják le.
Ezzel a most felvetett témával az egyéni választókerületi választást illetően az országos listás választás mellett az egész voksolás kettős menetben lezajlását is szerettem volna megfogalmazni. Ugyanis a Tisza kontra Fidesz viadal két, jórészt külön szférában fog lefolyni, míg a már hónapok óta erről folyó viták és becslések a választási küzdelmek aspektusairól és ebben a győzelmi esélyekről eddig csak az egyiket, az országos listás választásokat tekintették alapul a 2026-os választásoknak.
A másik, a vitákban elhanyagolt párhuzamosan folyó 106 egyéni kerületi választás alapvetően más kérdéseket vet fel, amiben a két küzdő fél egészen más fegyverkészlettel rendelkezik. Itt az egyszemélyes pártként elismert Tisza lényegében meztelen, nemhogy paritásos ellenfele lehetne a Fidesznek. Ha pedig kényszerűen le akarja majd vetkőzni ezt a hátrányát 2025 végén, 2026 elején, akkor bukkannak fel az itt jelzett „krumpliszsákjelöltek” kérdései.
Vagy ennek elkerülésére a már politikai múlttal és más közösségekbe korábban már beágyazott politikusok beemelésének nehézségei Magyar Péter mellé; Magyar Péter személyiségének ismert jellemzői, a totális kooperációképtelensége, a tomboló dühkitörései bármely kompromisszumos helyzetben. Vagyis a kettős választás egyik szférára leszűkítése alapvetően hibás.
Pokol Béla
A szerző professor emeritus
