- 0
Elérte most a végzete a holland Mark Ruttét is, aki egyszer úgy fogalmazott: térdre kell kényszeríteni a magyarokat!
Előttünk egy 2016-os uniós csúcson készült kép: talán már sárgulna is, ha nem lenne digitális. Az állam- és kormányfők fotóján nem egy olyan figura látható, aki a migrációs vita és a határkerítés miatt szívesen leckéztette akkoriban hazánkat. Például Werner Faymann volt osztrák kancellár vagy Matteo Renzi, a pökhendi olasz miniszterelnök. De nagy volt rájuk a kabát, idővel eltűntek a politikai süllyesztőben. Elérte most a végzete a holland Mark Ruttét is, aki egyszer úgy fogalmazott: térdre kell kényszeríteni a magyarokat! A napokban ő kényszerült térdre. Négypárti, liberális-jobbközép kormánya összeomlott – micsoda meglepetés: az európai politika gumicsontja, a migrációval kapcsolatos belső nézeteltérések miatt –, tegnap pedig Rutte bejelentette, hogy a várhatóan novemberi előre hozott választások után távozik a holland politikából.
Kár érte pedig, jó ügynök volt. Büszkén képviselte a kisebbségekkel szemben a balekségig toleráns, a liberális dogmák ellenzőivel szemben azonban kérlelhetetlenül intoleráns európai liberalizmust. Rutte majdnem ugyanolyan régen, 2010 óta ülhetett az Európai Tanács asztalánál, mint Orbán Viktor, pár hónap volt csak hozzá képest a lemaradása, és a magyar kormányfőhöz hasonlóan ő is a negyedik egymást követő kormányának az élén állt. Ám ezzel a párhuzamok véget is érnek. Rutte kabinetjei nemegyszer ingatagok voltak, közülük a harmadik egy jogállamisági belvitába bukott bele (éppen akasztották a hóhért!), amely a családi pótlékok kifizetésével volt kapcsolatos. De a holland miniszterelnök – a nemrég szintén visszavonulót fújt belga Guy Verhofstadt mellett a Benelux liberalizmus másik emblematikus képviselője – azt még túlélte.
Rutte azonban számunkra legfőképpen egy olyan liberális társadalomnak volt az arca, amelyről tudjuk, érezzük, hogy nem ilyenben szeretnénk élni. Amszterdamba sokan szívesen kiugrunk egy hétvégére – remek múzeumai és tulipánmezői vannak például –, érzékeljük ilyenkor azt is, hogy milyen fejlett országba érkeztünk. De a hazafelé tartó repülőgépen azt is sorra vesszük, mit nem szeretnénk meghonosítani: a tömeges bevándorlást, a tapintatos, civilizált, de csendes tolerancia helyett a szexuális kisebbségek kultúrharcos módon történő piedesztálra emelését, a megtűrt drogfogyasztást és a legősibb mesterség képviselőinek szó szerinti kirakatba állítását. Mellőznénk azt is, hogy szélsőbaloldaliak vagy iszlamisták fényes nappal, a nyílt utcán célzott politikai merényleteket kövessenek el, mint az a migrációs feszültséggel már évtizedek óta telített Hollandiában a kétezres években történt.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy a holland politikai felállás a magyarnak épp a fordítottja. Az ottani bevándorlásellenes és Brüsszellel szemben kritikus pártok ellenzékben vannak, így az igen jó magyar kapcsolatokkal rendelkező, magát már Nyírparasznyán is jól kiismerő Geert Wilders vezette Szabadságpárt is.
A holland jobboldal új reménysége, az ország jelenleg legnépszerűbb pártja azonban a Gazdák és Polgárok Mozgalma (BBB), amely 19 százalékos eredménnyel az első helyen végzett a tavaszi tartományi választásokon. A BBB a holland vidék elitellenes ereje, többek közt az Európai Bizottság és az Európai Parlament nálunk is unásig ismert hatáskörtúllépéseinek vehemens ellenzője. A fordított holland–magyar leosztásból pedig ez is következik: a nyúlánk, gyakran biciklire pattanó Rutte budapesti epigonja ellenzékből – pontosabban a főpolgármesteri székből – várja, hátha neki kedvez majd a politikai széljárás. Csak éppen, mint említettük, ami Hollandiában meghajtja a szélmalmot, az nálunk kicsit tájidegen.
Borítókép: Mark Rutte bukott holland miniszterelnök (Fotó: MTI/EPA-ANP/Phil Nijhuis)
Szőcs László - www.magyarnemzet.hu
