Ma 2020 szeptember 30. Jeromos napja van. Holnap Malvin napja lesz.
olo.jpg

Máté T. Gyula: A Brexit két arca

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

A brit népszavazás jó dolog. A britek döntsék el, hogyan és kivel akarnak együtt élni.

 „A piacon tevékenykedő spekulatív erők készséggel kihasználnának bármiféle számítási hibát a brit kormány vagy a brit választók részéről, és ha Nagy-Britannia a Brexitre szavaz, azon néhányan nagyon meggazdagodnának, de a választók zöme sokkal szegényebbé válna.”

Tetszenek tudni, kitől származik ez az idézet? El nem fogják hinni. Magától Soros Györgytől. Valljuk meg, jó adag pofátlanság kell a font hajdani bedöntőjétől éppen spekulációs veszélyre figyelmeztetni a holnapi, uniós tagságról döntő brit népszavazás előtt. A vén pénzmanipulátor a legaljasabbra, az emberek félelmeire játszott a felhívásában. Nem volt ezzel egyedül, a kampány során mindkét oldal a britek zsebét célozta meg, mert hát a „szép európai” gondolat legfeljebb az „újlondoniakat” hatja meg. Voltak is pár tucatnyian, akik látványosan francia állampolgárságot kértek, merthogy ők bizony inkább érzik magukat európainak, mint angolnak, skótnak vagy éppen walesinek. A britek többségét azonban érzelmileg semmi sem köti az Európai Unióhoz, a bürokrácia darázsfészkét látják Brüsszelben. Nem véletlen, hogy maga David Cameron kormányfő is azzal nyert elsöprő többséggel a legutóbbi parlamenti választásokon, hogy esküt tett az uniós tagságról szóló népszavazás megtartására. Azt speciel elfelejtette megemlíteni, hogy a győzelem után elképesztő kampányba kezd az uniós tagság mellett.

S ez a kampány nem európai értékrendről, morálról, uniós szolidaritásról, hanem egyszerűen a már említett félelemről szólt. Voltak extrém elhajlások, volt brit kémfőnökök az EU elhagyása esetére orosz inváziót vizionáltak, míg a másik oldal már-már a Tower Brüsszelbe szállítását helyezte kilátásba a további egységesedés esetére. De igazából a fő érv a pénz volt.

Ezer fonttal – azaz több mint négyszázezer forinttal – fogadott az unióból való kilépésre Nigel Farage. Ha a Brexit-párti politikus nyer, a téten felül további 2500 fontot kaszál. Látványos kampánygeg, de a maga módján mégis szimbolikus. Az átlag brit polgár ugyanis pontosan ez alapján, a 2500 font körüli havi átlagjövedelme – fizetés és juttatások – alapján dönt majd a holnapi referendumon.

Az EU-párti oldal azt mondja, csökkenni fog a bér, ha egyáltalán megmarad, hiszen kiszorulnak az uniós piacokról. A másik fél érvei szerint pont ez fog történni, ha maradnak, mert az uniós bürokrácia kiszipolyoz, tönkreteszi a brit vállalkozót, ráadásul jönnek az új tagok, bezárólag a törökökkel, a lengyel és magyar vendégmunkásból is sok. Melyiküknek van igaza? Pöpec közgazdasági elemzés van mindkét oldalon, s természetesen annak épp olyan tökéletes cáfolata is.

Ebben a jövő sem fog dönteni, hiszen a másik alternatíva mindig csak fikció lesz.

Mi jó nekünk? Személy szerint mindent támogatnék, ami ellen Soros György vagy az uniós büro- és kleptokrácia lobbizik. Nem tagadom, szurkoltam a skótoknak és a baszkoknak is, noha nyilvánvaló volt, hogy ez nem teremt precedenst sem a székelyeknek, sem másnak – mint ahogy sem Koszovó, sem a Krím nem lett az. Az is meggyőződésem, hogy az Európai Unió jelenlegi működése úgy rossz, ahogy van. Nem toldozgatni-foldozgatni kell, hanem visszatérve a gyökerekhez újragombolni az egész kabátot. Nem tartok igazán attól, hogy a Brexit esetén a kinti magyar munkavállalónak nehezebb lenne, mint ahogy belátható időn belül nyilvánvalóan minden munkavállalásra és vállalkozásra vonatkozó szerződést is újrakötnek. Attól azonban tartok, hogy a britek távozása esetén Berlin és Párizs megkongatja a vészharangot, az eddigi központosítási, a „kicsik kussoljanak” és ne szóljanak bele a „nagyok” dolgába politika csúcsra fog járatódni. Kevesebb lesz a józan, még ha gyakorta kizárólag az önös érdeket néző londoni ellensúly.

Ugyanakkor meg kell mondanom, kimondottan örülök a brit népszavazásnak, már a tényének, függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredmény. Így vagy úgy, ez figyelmeztetés lesz Brüsszelnek, hogy urak, ezt a játékot nem lehet tovább folytatni. Az Európai Unió központjában most mindenki azon károg, hogy milyen rossz ötlet volt a brit népszavazás, mennyi kockázatot teremtett. Jean Asselborn luxemburgi külügyér szerint egyenesen ostoba dolog ilyesmiről megkérdezni a népet, mert a nép ugye balga, műveletlen és egyébként se okoskodjon bele a „nyakkendősök” ügyeibe. Elvégre az ember nem azért lesz végre luxemburgi külügyminiszter, hogy bármilyen egyszeri luxemburgi választó belepofázzon a kormányzás dolgaiba. Hol lenne itt akkor a demokrácia, pláne európai szinten?

A brit népszavazás jó dolog. A britek döntsék el, hogyan és kivel akarnak együtt élni. Ezt hívják népakaratnak. Így vagy úgy, ezt tisztelni illik. Mert az ostoba nép még képes arra, s azt mondja, hogy ezt már kell és muszáj is tisztelni, s az élet ugyanolyan szép okostojás luxemburgi külügyminiszterek nélkül is.

Máté T. Gyula – ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (4820) Kultúra (6) Mozi világ (440) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Politika (1571) Gasztronómia (539) Egészség (50) Vetítő (37) Gazdaság (652) Mozaik (83) Tereb (140) Jobbegyenes (1857) Történelem (14) Heti lámpás (243) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Titkok és talányok (12) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (490) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (5) Nagyvilág (1452)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>