Ha majd az utókor történészei, politológusai és szakvizsgájukra készülő elmeorvos-jelöltjei elemezni fogják Magyar Péter munkásságát, aligha kerüli el figyelmüket, hogy ez az űzött tekintetű, reszketeg figura mindvégig meg volt győződve arról (egyébként helyesen): személyében ölt testet a kor agrár- és lumpenproletariátusának emberideálja.

A hatalomszerzésbe belebetegedettek históriái filmsorozat-rendezőért kiáltanak. (Hát még azokéi, akik már a rajtvonalhoz is sérülten érkeznek.) Emberünknél az indulás is látványos volt. Máig előttem, amint a prókátor megállt a borsodi Putnoknál, hogy híveinek a katolikus templom előtt igét hirdessen – hordó híján egy kisteherautó platójáról. Trágár jelzőkkel ékesített szózata hamar lázba hozta az egybegyűlteket (legjobban magát az előadót), ám elképesztette a miséről kijövő híveket. Idősebbeket az ötvenes évek Marosán Bucijára emlékeztette a rétor.

Szakorvosért kiáltott az is, amikor esztendővel később betegünk a miskolci fellépésén egy, a miniszterelnököt ábrázoló papírbábot cipelt fel a színpadra, hogy aztán fél órán keresztül vele, az Orbán Viktor-bábbal „vitatkozzon”. Ismer ilyet a klinikai pszichiátria. A súlyos elváltozás a Napóleon-szindrómából ered, ráadásul ebben az előrehaladott stációban már nem gyógyítható. (Régebben piócás emberek kezelték a harapóssá lett ápoltakat.) Kórisme: bénult vigyor, véget nem érő fülsértő vonyítás, aritmikus hadonászás, kiszámíthatatlan anyagcsere stb. Dupla soros muszájkabát viselete ajánlott.

Nem mondtam még, mindez a ]]>pénteki erkélyjelenetről]]> jutott az eszembe.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>