Ma 2021 június 25. Vilmos napja van. Holnap János, Pál napja lesz.
Magyar megélhetési ellenzék

Magyar megélhetési ellenzék

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
A közvélemény már megérdemelné, hogy megszabaduljon Gyurcsány Ferenctől.

A jelenlegi magyar ellenzék – beleértve ebbe a baloldaliakat, liberálisokat és a „néppártosodó” Jobbikot is – a szűk politikai mozgástere okán ma már nem a győzelemre, hanem a túlélésre, a megélhetésre játszik.

Mozgatórugója nem az érték, hanem az egzisztenciális érdek. Innen nézve érthetjük meg a napjainkban zajló szánalmas vergődésüket, lépéseik valós mozgatórugóit.

Mivel világos és vállalható politikai elveik nincsenek, ezért egyedül azt nézik és azt figyelik, hogy milyen szövetségesi konstellációban, szavazói bázisa igényeinek való alájátszással, a párt szavazóinak az elhappolásával – vagyis ellopásával – tudnak képviselői mandátumokhoz jutni akár az európai parlamenti, akár az önkormányzati, akár az országgyűlési választásokon.

Ugyanis ma már jól láthatóan egyetlen céljuk maradt a politikai felszínen lebegéssel: a minél zsírosabb politikai állások megőrzése, ami létfontosságú, hiszen a civil élet számukra már vállalhatatlan opció. Érthetően: már régen vagy semmikor sem rendelkeztek/rendelkeznek olyan szakmai tudással, amely a polgári életben való karrierhez, érvényesüléshez nélkülözhetetlen.

Innen ered az, hogy a politika számukra lassan olyan, mint a drogfüggőknek a szer: nem tudnak nélküle (meg)élni. Kínos helyzet, nem vitás, és ennek komoly következményei vannak, amelyek azonban az egész magyar politikai és közéletre rossz hatást gyakorolnak.

Az a politikus és párt, akit és amit nem elvek és értékek, közcélok és a közjó elérése vezet, mindenre képes; ebben az esetben ugyanis megszűnnek a morális határok, mindent lehet, amit csak nem szégyellnek – de ilyen meg nincs.

Gondoljunk ebben az összefüggésben az elmúlt hónapok ellenzéki akcióira, többek között a parlamenti obstrukciókra, amelyek során egészen gyalázatos módon álltak a kormánypárti politikusok orra elé, és mobilon filmezték őket, behatolva az intim szférájukba.

Gondoljunk a köztévé székházába való behatolásukra, ahol nevetséges és szánalmas jeleneteket mutattak be, de ezek közül is a Bangóné Borbély Ildikó által celebrált, tervezett földre esésük volt a maga nemében leglátványosabb, ugyanis itt tetten érhető volt a minden erkölcsi tartást nélkülöző hazug és álságos „ténygyártás”, vagyis az, hogy az ellenzéki megélhetési politikusok ebben az esetben a teljes hazai és nemzetközi közvélemény tudatos megtévesztésére törekedtek. Álhírt gyártottak, s egyetlen pillanatra sem gondoltak arra, hogy éppen ez a demokratikus politika legpofátlanabb szembeköpése.

De a morális tartás hiánya ugyanígy megnyilvánult abban, hogy az MSZ–Párbeszéd, a DK és a Momentum együttesen jelentették be az őszi önkormányzati választásokra szóló összefogásukat, kizárva ebből azt a Jobbikot és LMP-t (és a főpolgármester-jelölt Puzsér Róbertet), amely pártokkal korábban többszörösen egyeztettek, s utóbbiak a további megbeszélésekre vártak.

De mit is mondott ennek okáról Karácsony Gergely? Nemes egyszerűséggel annyit, „elég volt a töketlenkedésből”. Nos, talán megjegyezhető itt, hogy a politikai életben a töketlenkedés sok esetben nem más, mint megfontoltság, az ígéretek tisztességes betartása, a győztes szituáció kikalkulálása, s ehhez bizony néha idő is kell, nem csak heveskedés.

De Karácsony erkölcsi tartása már korábban is többször megkérdőjeleződött, s most a zuglói parkolási botrányból való érdekes kihátrálása, illetve ezzel összefüggésben saját pártszövetségesének a bemártása minden, csak nem egy színtisztán karakán magatartás.

A baloldali–liberális–cukipárti ellenzék másik nagy baja immáron kilenc éve egyfolytában nem más, mint Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány köztudottan a legelutasítottabb politikus Magyarországon, de sokat is tett azért a „mi Ferink” (még mindig képtelenek vagyunk szabadulni tőle, ezért nevezem így), hogy ezt a dicstelen pozíciót kiérdemelje.

Tény viszont, hogy van egy viszonylag lelkes szavazói bázisa, akik nagyon távol állnak Gyurcsány valós, globalista-neoliberális nézetei-től, de hogy hűségesek hozzá, az biztos.

Gyurcsány az MSZP-ből való kiválása óta egyfolytában arra törekszik, hogy a szocialisták szavazóit megszerezze, s a balliberális oldal meghatározó tényezője legyen, ezt, ha lassan is, végre az MSZP vezetői is megértették; felfogták, hogy a volt miniszterelnöknek soha nem szabad hátat fordítani, mert a kést a legnagyobb lelki nyugalommal beledöfi a szövetségeseibe is, ha az érdekei és ambíciói úgy kívánják.

Hogy valóban szembenéztek Tóth Bertalanék a Gyurcsány-problémával, azt a március végi, Villányi úti Általános Vállalkozási Főiskolán tartott pártaktívájukról kiszivárgott felvételek egyértelműen bizonyítják.

De hogyan is reagál minderre egy olyan igazi elvtárs, mint Ujhelyi István? Azt mondja: „Legitim politikai törekvés egymás szavazóinak elhalászása.” Biztosan így van ez, Ujhelyi elvtárs? Szövetségesek között is valóban legitim törekvés ez, nem csak a politikai ellenfelek esetében? Esetleg megemlíteném, hogy például a Fidesz és a KDNP között egyáltalán nem szokás egymás szavazóinak az elrablása, valószínűleg azért, mert e két párt esetében beszélhetünk erkölcsről és szövetségesi hűségről.

Az ellenzék ilyen állapotában természetesen nem működik a nagy dérrel-dúrral beharangozott összefogás sem, még akkor sem, ha ezt várná el tőlük a brüsszeli és globális elit, a Soros-hálózat.

Tavaly ősz óta tettek erre kísérleteket, hogy megfeleljenek a neoliberális elvárásoknak, amelyek több országban is megvalósultak vagy megvalósulni látszanak, többek között Lengyelországban, Szerbiában, Montenegróban, Koszovóban, Macedóniában, Albániában, természetesen „spontán és véletlenül”, „alulról jövő nyomásra”. Azonban a magyar ellenzék erre képtelennek mutatkozik, mert közöttük nem működik az élni és élni hagyni elve, helyette sokkal érvényesebb a ki kit győz le érdeke.

Visszatérve egy szóra Gyurcsányra és a DK-ra (bár a kettő ugyanaz), a volt miniszterelnök a fentieken túl azért is okoz gondot a többi ellenzéki pártnak, mert ők az egyetlenek, akik világos víziót vázoltak fel a baloldal számára: Európai Egyesült Államok, migráció támogatása, nemzeti szuverenitás megosztása az unió-val, világkormányzás, világtársadalom.

Ez tökéletesen szembemegy a kormány elképzelései-vel, a maga borzalmas módján azonban markáns vízió. A többi ellenzéki párt azonban ettől is „meg van lőve”, mert ők tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon nincs fogadókészség a globalista-kozmopolita elvekre, a neoliberális fősodor által vallott elképzelésekre. Ebből fakadóan nem mernek a gyurcsányi útra lépni, mert tudják, hogy az zsákutca; viszont néhány százalék erejéig mégis szavazókat vesz el tőlük az őszödi beszéd „megalkotója”.

Vagyis az ellenzék Gyurcsány Ferencet se kiköpni, se lenyelni nem tudja, s képtelen arra, hogy markánsan szembeszálljon és szakítson vele. Igaz, ettől teljesen függetlenül a magyar közvélemény megérdemelné, hogy Gyurcsánytól s vele egy morális ballaszttól végleg megszabaduljon.

Fricz Tamás

A szerző politológus

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (14) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (168) Titkok és talányok (12) Gazdaság (657) Kultúra (6) Egészség (50) Nagyvilág (1456) Belföld (6) Heti lámpás (255) Szépségápolás (15) Életmód (1) Autómánia (61) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (30) Sport (729) Irodalmi kávéház (504) Tereb (138) Mondom a magamét (5390) Gasztronómia (539) Politika (1578) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (2055) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>