Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
Közös országnak túros a háta

Közös országnak túros a háta

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Az elmebaj legbiztosabb jele.

Az elmúlt hetekben szinte az összes jelentős, kevésbé jelentős és legkevésbé sem jelentős demokratikus ellenzéki hosszabb kalandozásokra indult saját fejében abból a nemes megfontolásból, hogy kiderítsék, miként is fogják ők – minden intő jel ellenére – megnyerni a választásokat. Illetve és egyúttal ugyanezen aktus végeredményeképpen felszabadítani az országot a NER rabigája alól, hogy aztán megtöltsék a börtönöket fideszes potentátokkal – ezt már a legteljesebb demokrácia jegyében, hiszen tudjuk, cél az osztályok nélküli, egyenlőségen alapuló társadalom, csak addig kell egy picike kis proletárdiktatúra, de majd lesz szintézis is, nyugodjon meg mindenki.

Volt solymári-modell, nagy barátságok és örök szövetségek kötődtek, hogy aztán még nagyobb szakításokkal és sértődésekkel szórakoztassák a közt, miközben a Jobbik véglegesen a haladó baloldal segédcsapatává néppártosodta magát. A vizsla mégis együtt jár az itatóhoz a kiscicákkal, ennyi maradt a valahavolt nemzeti radikalizmusból. Mindezen izgalmas történések végén pont ott tartunk, ahol 2014-ben, hogy esetleg olyan nagyszerű és ambiciózus célokat is kitűzhet maga elé a haladó baloldal, mely szerint esetleg nem lesz kétharmada a Fidesznek.

Az elmebaj legbiztosabb jele, ha valaki újra meg újra megpróbálkozik ugyanazzal, hátha ezúttal más lesz a végeredménye.

A haladó baloldal régi, megbízható partnere a tébolynak, így aztán nem meglepő, ha bizonyos szalontulajdonosok újabb és újabb köntösökben terelgetik piciny nyájukat a nagy, közös akolba. Most éppen Gulyás Marcika volna feladata a Nagy Tavaszi Összefogás történelmi szükségszerűségének bebizonyítása, ami aztán a Fidesz Sztálingrádja lesz. De egyre kevesebben hisznek benne, ahogy a Végső Győzelemben is. A kincstári optimizmustól dagadó megszólalások mögé nézve elkeseredettséget, kilátástalanságot és kényszerpályákat látunk.

A nekibúsulás oka pedig nem más, minthogy egy-két jól irányzott, megtervezett botránytól függetlenül 8 éve magabiztosan uralja a Fidesz a pártok népszerűségi listáit, a Jobbik az üvegplafon után az üvegpadlóval ismerkedik, a liberális baloldal pedig csak horizontálisan szaporodik, nem vertikálisan. Utóbbin azért senkinek nem érdemes csodálkoznia, a baloldali téveszmék terjedéséhez barátságtalan környezetet biztosít a teljes foglalkoztatottságra irányuló kormányzati politika, aki dolgozik, az nem különösebb ér rá mások vagyonának elrablásáról álmodozni.

Ennek ellenére legutóbb Solymáron próbálkoztak meg a lehetetlennel, és a teljes ellenzék, tehát a kötcsei középtől balra és jobbra lévő erők egy jelöltet állítottak egy régi szocialista káder személyében. Sikerült is veszíteniük, habár megpróbálták önbizalom-növelő vereségként magyarázni azt, hogy mindössze 10 százalékkal kaptak ki. Ez a vereség különösen kellemetlen lehet az önmagukat 21. századinak nevező pártoknak, hiszen ezek szerint mégsem az elmúlt 27 évet akarták meghaladni, hanem önmaguk jelentéktelenségét. A Momentum, a Jobbik, az LMP és az Együtt-Külön-P olyan lendületesen sorolt be a közös jelölt mögé, mintha bármi tétje volna egy önkormányzati képviselői helynek.

Most úgy állunk, hogy 3 nagyobb és egy kisebb blokkra szakadva győzködik egymást az ellenzéki formációk arról, hogy miért is kéne a többieknek a nagy, végső cél elérése érdekében szerényebben viselkedniük, és inkább el se indulni a választásokon. De még a blokkokon belül sincs meg a közös hang, nemhogy a blokkok között.

Mondhatni, jobban gyűlölik egymást, mint a Fideszt.

És ebből kellene összefogást kókányolniuk a haladó spin doktoroknak, miközben az progresszív adón, (a középosztály kirablásán) és Orbán böribe dugásán kívül az elképzeléseik a végtelenben sem találkoznak. Már ha egyáltalán van bárminemű elképzelésük, víziójuk Magyarország jövőjéről – a sokat emlegetett fideszes börtönéveken túl.

Talán ami még közös bennük, hogy egyik sem a hatalomért akarja a hatalmat, hanem csak úgy, és ezt a komolytalankodást valamiért megnyerő tulajdonságnak gondolják. Elmondásaik alapján a legkülönbözőbb okok miatt állnak fel a startmezőre tavasszal. Karácsony Gergő a saját faszáért, Fekete-Győr a melegházasságért, Vona Gábor pedig azért, mert hülye. Ezt ő maga jelentette ki a Spinóza házban lefolytatott kóserségi vizsgálata során, és ezt én sem vitatom, magam is hülyének tartom a pártlélek adó-vevőjét.

Egyetlen aprósággal felejtettek el foglalkozni eddig a rengeteg technikai megoldási javaslat közepette: hogy összefogva, koordinálva, a nép közös bölcsességében bízva megszerzett többségükkel mi a fenét akarnak kezdeni. Mert azért aki szavazatokat szeretne, annak mondani is illenék valamit a hajnali felpofozásokra tett ígéretek mellett – ez pedig eddig elmaradt. Talán itt kellene legközelebb kezdeniük.

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (168) Politika (1582) Egészség (50) Irodalmi kávéház (537) Mozaik (83) Belföld (10) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Vetítő (30) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1309) Tv fotel (65) Flag gondolja (36) Tereb (146) Gazdaság (702) Titkok és talányok (12) Heti lámpás (310) Jobbegyenes (2778) Kultúra (6) Nézőpont (1) Történelem (17) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (7501) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>