Ma 2021 április 13. Ida napja van. Holnap Tibor napja lesz.
Gondolatbűn, névmástagadás és a veszélyes nagymama

Gondolatbűn, névmástagadás és a veszélyes nagymama

Flag

Szöveg méret

3
Átlag: 3 (1 szavazat)
Megvan Németország új közellensége.

Úgy tűnik, hamarosan rács mögé is dugják a veszedelmes nagymamát. Holokauszttagadó kijelentései miatt hathavi letöltendő börtönre ítélték hétfőn Németországban a nyolcvannyolc éves Ursula Haverbecket.

A történet röviden annyi, hogy a csaknem kilencven esztendős hölgy 2016 januárjában egy étteremben nyilvánosan kijelentette, hogy a nácik semmiféle népirtást nem követtek el, és nem voltak gázkamrák Auschwitzban. Egyúttal azt is kétségbe vonta, hogy több millió embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborban. Az öreg agyalágyult szónoklatáról filmfelvétel is készült, így hiába védekezett azzal, hogy ő csak idézett valamit valahonnan, a bíró úgy döntött, nem hagyja futni a nácimamit – így nevezi Haverbecket a német sajtó – és lesittelte a közveszélyes felforgatót.

Távolról nézve elég röhejes a történet, ha azonban tudjuk, hogy az öreglányt már négyszer is elítéltek hasonló ügyek – 2009-ben például 2700 eurós büntetéssel sújtották, amiért „új pogrommal” fenyegette meg a németországi Központi Zsidó Tanács akkori elnökét, 2015-ben pedig tízhavi börtönbüntetésre ítélték, amiért kijelentette, hogy a holokauszt a “történelem legnagyobb hazugsága volt” – miatt, igaz, egyszer sem került börtönbe, akkor valahol a szólásszabadság mártírjaként kell tisztelnünk a megrögzött holokauszttagadót.

Ő is így tekint magára.

Internetes oldalán „a történelem felülvizsgálatának” képviselőjeként és az „igazság rendíthetetlen harcosaként” mutatkozik be.

Perifériáról a hatalomig

A dologban persze nem az az érdekes, hogy mit gondol a nénike a holokausztól, vagy mit gondol saját magáról, hanem az, amivel kezdtem: a huszonegyedik század második évtizedében, az emberi kultúra és civilizáció legmagasabb pontján állva, a múltjára és jelenére, humanizmusára és racionalitására oly igen-igen büszke Európa kellős közepén börtönbüntetésre lehet ítélni valakit gondolatbűn miatt.

A holokauszttagadás kriminalizálásával olyan útra lépett a modern társadalom, amely egészen elképesztő, középkorias babonaságok előtt nyit utat. A következmények beláthatatlanok és rendkívül baljóslatúak.

Valóban azok, nem úgy, mint egy szerencsétlen öregasszony nézetei.

Az aggodalmaskodók aggodalmai felett azonban sokan csak legyintenek: nem kell tagadni a holokausztot, aztán jól van. Csakhogy a gondolatbűn elismerését, a véleménynyilvánítás szabadságának megkérdőjelezését, a lelkiismeret, a meggyőződés törvényi korlátozását nem pusztán elvi okok miatt kell visszautasítanunk. A gondolatbűn törvénybe foglalása nagyon is gyakorlati kérdés ma már.

Olyan jelenség, ami –, ha meg nem fékezzük –  élhetetlenné teszi az életet.  

Bálint Botond barátom éppen a minap figyelmeztetett a ]]>Magyar Idők]]> hasábjain arra, hogy komolyan kell venni az elmebetegeket. „Hiába élnek még közöttünk… mára már elveszítették befolyásukat a társadalomra azok a generációk, akik átélték, hogyan váltak a nácik és a kommunisták nevetséges, komolytalan és szánalmas szélsőségből mindenható urakká.” Tény: senki nem képzelte, hogy azok a marginális alakok, azok a szerencsétlen lúzerek, azok a perifériákról óbégató vesztesek, akik náciként, nyilasként, kommunistaként, vagy ki tudja miféle divatos -istaként határozták meg magukat, egyszer tényleg a nyakunkra ülnek és megvalósítják hagymázas fantáziáikat, a Dunába lövik a zsidókat, kirabolják a polgárokat…

Börtön a névmástagadóknak

A holokauszttagadás kriminalizálása – bár nem tűnik fontos ügynek – mégis az első lépése volt annak az útnak, amelyen ma már ott tartunk, hogy egy helytelen névmás használatáért is börtönbe zárható valaki.

Nem történt elírás. Jerry Brown kaliforniai kormányzó a múlt héten aláírta azt a törvényt, amelynek értelmében azok, akik elutasítják, hogy egy másik ember „előnyben részesített nevét vagy névmásait” használják, pénzbírsággal sújthatók, vagy akár börtönbe is zárhatók.

Szögezzük le: a törvény valójában azt mondja ki, hogy a valóság nem érvényes.

A törvény által megfogalmazott elvárás állampolgári kötelességgé teszi a valóság tagadását, amennyiben egy elmebeteg ezt elvárja a törvénytisztelő polgártól. A törvénytelen cselekmények között szerepel például az, hogy, ha a bűnös „szándékosan és ismétlődően” kibújnak egy transznemű személy „előnyben részesített nevének vagy névmásainak” használata alól az után, hogy „világosan tájékoztatták az előnyben részesített névről vagy névmásokról”.

Igaz, hogy a most elfogadott embertelen szabály konkrétan az egészségügyben dolgozókra vonatkozik, s állítólag a kórházakban, nyugdíjasotthonokban és hasonló létesítményekben lévő transzneműek bolondériáját védi, ám innen robbanásszerűen terjedhet el az egész államba.

Egy olyan országban, ahol a precedensjog uralkodik, könnyű olyan bírót találni, aki bárkit hajlandó lesz elítélni azért, mert valakit nem megfelelő névmással illetett.

Odáig jutottunk, hogy már a nem megfelelő névmás is gyűlöletbeszéd.

Miközben életünk, szokásaink, polgári létünk, gondolat- és szólásszabadságunk, azaz emberi méltóságunk megrablóit valóban okunk van gyűlölni. És sajnos a védekezést pont egy ellenszenves, demens, ostobaságokat hőzöngő vénasszonynál kell kezdeni!

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Tereb (140) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (505) Rejtőzködő magyarország (171) Heti lámpás (254) Életmód (1) Szépségápolás (15) Vetítő (37) Gazdaság (657) Mondom a magamét (5221) Titkok és talányok (12) Politika (1578) Belföld (6) Egészség (50) Autómánia (61) Kultúra (6) Sport (729) Jobbegyenes (2004) Nagyvilág (1454) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Történelem (14)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>