Némi egérutat adtak azonban maguknak az állam- és kormányfők, megengedve, hogy tényleges fegyverkezésre és haderőfejlesztésre 3,5 százalék is elegendő, további másfél olyan beruházásokra is fordítható, melyek ]]>egyszerre szolgálnak polgári és hadi célokat]]>.

A reménybeli messinai híd fantáziaképe (forrás: Stretto di Messina, ]]>Wikimedia Commons]]>)

Giorgia Meloni nemrégiben nem mindennapi kreativitással jelentette be, hogy százéves olasz álmot valóra váltva 13,5 milliárd euróért megépítené az olasz szárazföldet Szicíliával összekötő függőhidat, s a ]]>költségeket védelmi kiadásként]]> számolná el. A Messinai-szoros felett építendő, három és fél kilométer hosszúságú híd stratégiai értékű a NATO számára, megkönnyítené az olasz fegyveres erők és a NATO-szövetségesek mozgását – hangzik az érvelés. Az ötlet már a NATO-csúcson is szóba került, harsány nevetést váltva ki az amerikai delegáció tagjai körében.

Az olasz miniszterelnök azonban nem tágít elgondolásától, hogy infrastrukturális célú forrásokat katonaira címkézzen át, abban a reményben, hogy így a gazdaságot élénkítve juthat közelebb a brutális hadi költségvetés-növeléshez. Legutóbb ]]>vezető hadi és szállítmányozási nagyvállalatokat kért fel]]>, hogy dolgozzanak ki tervet arra, miként költsék el az Európai Unió új, százötven milliárd eurós védelmi alapjából lehívható forrásokat munkahelyteremtésre. A 2027-ben esedékes választásokra készülve ugyanis a baloldali ellenzék hevesen támadja az erőltetett fegyverkezés politikáját.

Krómer István

]]>www.orszagut.com]]>