A párton belül egyre nő az elégedetlenség Orbánnal szemben, már az is felmerült, hogy a kormányfő egyenesen akadálya a Fidesz boldogulásának. Az állítólagos források szerint nem az a kérdés, hogy Orbán megbukott-e, hanem, hogy egy Fideszen belüli hatalomátvétel során ki lép majd a helyébe.

Hát nem mulatságos? Az embernek önkéntelenül is egy kilencvenes években forgatott amerikai vígjáték jut az eszébe: Az ember, aki túl kevesett tudott – és azt is rosszul.

Népszava-közeli forrásaink szerint nem is csoda, hogy a Fideszben csak mosolyognak az egészen.

Merthogy az egész cikk a Fidesz totális félreismerésén alapul.

Orbán Viktort két vesztes választás után, 2002-ben és 2006-ban sem tudták elmozdítani a párt éléről, most meg – csak ebben az évben – három választást nyert meg a jobboldalnak.

Ő a párt elnöke, a párt országgyűlési képviselőit is személyesen ő választotta ki.

Egyszerre tehát nem lehet komolyan azt állítani – ahogy azt a miniszterelnök ádáz ellenfelei teszik –, hogy Orbán uralja az egész pártot, a kormány Orbán személyes akaratának feltétlen végrehajtója, másfelől meg azt, hogy a Fideszben lépten-nyomon a pártelnök-miniszterelnök eltávolítását tervezgetik.

Az egész több, mint komikus.

Teljesen félreértik ugyanis a helyzetet azok, akik esetleg komolyan azt feltételezik, hogy Orbán egy Fideszen belüli puccsal elmozdítható volna.

Bármilyen ilyen irányú kísérlet esetleges sikere ugyanis sokkal inkább a Fidesz felaprózódását, dezintegrálódást vonna maga után és egymással vitatkozó-lökdösődő jobboldali aprópártok állandósuló csetepatéit eredményezné. Aki tehát ilyen forgatókönyvekben gondolkodna, az a jobboldal egységét, végső soron a siker feltételét – az „egy az ország–egy a zászló” elvét - támadná meg.

Ez nem a Népszava, vagy a nép szava.

]]>http://gfg.blog.hu/]]> - G.Fodor Gábor

G. Fodor Gábor Századvég Stratégiai Igazgató - Nem elemző vagyok, hanem politikai gondolkodó. Ennek a szerepnek van hagyománya és előképe, de nincs kortárs kontextusa. Az a cél, hogy legyen.