A nyilatkozat szerintem három megállapítást tartalmaz, irányítsuk figyelmünket ezekre.

1. Megítélésük szerint Európának, pontosabban az Európai Uniónak föderális szerkezetűvé kell válnia. Vagyis az unió tagállamainak le kell mondaniuk jó néhány fontos jogukról, azokat át kell adni uniós hatáskörbe. Ez mindenképpen a nemzeti szuverenitás csorbításával jár együtt.

Kérdésem: vajon mindenki egyetért ezzel az unió tagállamai közül? A válasz egyértelmű: van ország, amelyik igen, van, amelyik nem. A föderális szerkezet kialakításáról nagy vita folyik napjainkban is, a kérdés nincs eldöntve, tehát itt egyfajta „szentenciát” megfogalmazni teljességgel értelmetlen. Nagyon szerényen szeretnék utalni ]]>Nagy-Britannia álláspontjára]]> – akik még a kilépéstől sem állnak túl távol –, de ha ]]>megkérdezzük Franciaországot]]>, Csehországot, akár Írországot vagy Görögországot, hogy ]]>Magyarország állampolgárairól már ne is beszéljünk]]>, akkor világos, hogy a föderális Európa legfeljebb egy elképzelés, de nem konszenzusos álláspont. Talán a holland és francia népszavazás egyértelmű végeredménye a föderális uniós alkotmánytervezet elutasításáról szintén világos állásfoglalás az állampolgárok álláspontjáról.

Ebből fakadóan a volt szabad demokrata guruk kiindulópontja maximum vitatéma s nem pedig egy létező „természeties” felfogás, mely minden vitán felül áll. Ellenkezőleg.

2. Vélhetően a fenti kiindulópontból következik az a világos álláspontjuk is, hogy minden, a nemzeti érdekeket védő politika nem más, mint nemzeti populizmus. A fogalom, a populizmus többször is előjön a nyilatkozatukban, mindig abban az összefüggésben, hogy a nemzeti szuverenitás védelme csak ezzel a szóval azonosítható.

Ez az álláspontjuk tarthatatlan (miként a többi is). Demszky, Haraszti, Konrád, Mécs, Radnóti és a többiek lényegében azt állítják, hogy ha a magyar kormány védi a magyar érdekeket, az populizmus. A populizmus fogalma egyébként rendkívül áttetsző, valójában a politológiában is állandó vitatéma, de Demszkyéknél világosan látszik a számukra valódi értelme. Ez pedig nem más, mint ami már a rendszerváltás idején is volt: mucsaizmus. (Talán Tamás Gáspár Miklós is emlékszik erre a kifejezésre a régi „szép” időkből.) Már a kilencvenes évek elején is pontosan lehetett tudni például Magyar Bálintról, hogy a nemzetet mint olyant egy elavult, a történelem szemétdombjára való dolognak gondolta, s ennek a nézetének már akkoriban is hangot adott előadásaiban.

Ez a hozzáállás semmit sem változott a 12 aláíró személy mentalitásában az elmúlt 23 évben, valószínűleg inkább tovább erősödött. Vagyis az SZDSZ főgurujai számára a nemzet és a nemzeti szuverenitás nem más, mint szitokszó, populizmus, elavultság, provincialitás és mucsa.

Szeretném szelíden jelezni a hölgynek és az uraknak, hogy ez a szemléletmódjuk ostoba és főleg buta.

3. Rendkívül aranyos a guruk szocialistákkal szembeni támadása a nyilatkozatban, de következik a fentiekből. Azzal vádolják a szocikat, hogy hibásan nem fogadják el a május 8-ai ]]>Tavares-féle jelentést]]>, mert a szocialista párt így önkéntelenül is kiszolgál egy „populista indulati igényt” (értsd magyarul: a szocialisták a saját hazájuk védelmében lépnek fel kivételesen). Az a gondjuk, hogy a szocik azzal érvelnek, hogy bár a Tavares-féle – egyébként bántóan ]]>elfogult és megalapozatlan]]> – jelentés számukra érvényes lehet, mégis tiltakoznak az ellen, hogy a magyar állampolgárokat érje hátrány az Orbán-kormány vélelmezett jogállamellenes lépései miatt.

Vagyis: Radnótiéknak az a gondjuk, hogy a szocialisták egy rövid pillanatra mertek a hazájuk embereire is gondolni, nem csak saját érdekeikre.

Nekem meg az a gondom, hogy az ilyen emberek, mint Demszky meg a többiek, hogyan képzelhetik magukról még mindig, hogy bármilyen magyar ügyben is megszólalhatnak ennyire magyarellenes mentalitással.

mno.hu - Fricz Tamás