- 0
„A zöld fű nem az amerikai középosztály kényelmét és tágas, puha életét szimbolizálja, hanem a gőgös, pökhendi hülyeséget.”
A zöldövezet, amely már nem is zöld. Furcsán hangzik, de a világ egyre több országában vezetnek be a klímaváltozás hatásaira reagáló fűtörvényeket. Az idei forró és száraz magyar nyár, a kiszáradó, fakó, kiégett gyep látványa számunkra is könnyen érthetővé teszi, hogy például az Egyesült Államok délnyugati államaiban miért is rendeltek el a korábbinál sokkal szigorúbb locsolási tilalmakat.
Sőt, néhány éve a vízkészletek megóvása érdekében még csak a nyári hőségben volt tilos füvet locsolni. A forró párolgás miatt eleinte csak napközben nem engedélyezték az öntözést, később viszont már este sem. Aztán végképp betiltották. Las Vegasban tavaly törvényt hoztak arról, hogy a garázs elé sehol sem lehet többé füvet vetni, aztán idén már azt is előírták, hogy a városi járdák mellé műfüvet kell lerakni, vagy kaktuszokat ültetni. De igazi füvet semmiképp. Soha többé!
A legújabb kaliforniai megoldás viszont már ennél is tovább megy. Nemcsak az új fűterületek létesítését és a régiek locsolását szabályozza (pontosabban tiltja), hanem kifejezetten el szeretné érni, hogy ahonnan csak lehet, szedjék fel a füvet. Los Angeles például sok millió dollárt fizet, négyzetméterenként hétezer forintot a háztulajdonosoknak, ha kaktuszt ültetnek és kavicsot szórnak a korábbi füves területek helyére.
A tét óriási. Pár éven belül húsz százalékkal kell csökkenteni a vízfelhasználást, mert a melegedő és kiszáradó klímában ivóvízhiány léphet fel Kaliforniában. Sok százmillió liter víz megspórolásáról beszélünk. Las Vegasban a háztulajdonosoknak két év alatt 200 millió dollárt, 45 milliárd forintot fizettek ki ilyen logika alapján a fűirtásért. Nevada államban a tiltásokkal, büntetésekkel és újfajta ösztönzők bevezetésével pár év alatt a harmadára csökkentették a vízfogyasztást.
Egyre többször lehet arról olvasni, hogy bepillantva egy kertbe a zöld fű nem az amerikai középosztály kényelmét és tágas, puha életét szimbolizálja, hanem a gőgös, pökhendi hülyeséget. Hogy ott, abban a házban olyanok élnek, akik nem figyelnek a világra. Az persze más kérdés, hogy a fűtelenítési mozgalom rengeteg változást okoz az üzleti világban is, Amerikától egészen Ausztráliáig. Képzeljék csak el a vetőmagpiac átalakulását és veszteségeit. Aligha véletlen, hogy a legnagyobb cégek vagyonokat költenek olyan génmanipulációs kísérletekre, melyek a vizet nem vagy csak alig igénylő fűmag kifejlesztését célozzák. Az úgynevezett Kentucky kék fű (az amerikai felső-középosztály kedvence) állítólag nemsokára olyan magokkal lesz vethető, melyek tizedannyi vizet igényelnek, mint a korábbi verzió, viszont ugyanolyan sűrű és dús pázsitot eredményeznek.
Vehemensen beindult a fűlobbi (van ilyen, igen), és reklámkampányokban érvel a kaktuszok körüli kavicságy és homokfelületek porhatása, egészségtelensége és ezerféle „káros” hatása ellen. A legviccesebb, szinte már szappanoperákba illő fordulat, hogy a fűlobbi a családvédő szervezeteket próbálja maga mellé állítani, és a locsolási tilalmak feloldását az ő segítségükkel elérni. „Az amerikai gyerekbarát társadalom nem tud meglenni a ház mögötti puha fű, a hangos nevetgéléssel elhajított labda, és az önfeledt szaladgálás élménye nélkül” – írják legutóbbi közleményükben. Micsoda problémák!
Kapcsolódó anyagok:
Frei Tamás - metropol.hu