Adventi napló 3.

Mindig ez van. Kattanásig pörgök. Aztán a kattanás után, mint akit a világűr oxigén- és gravitációmentes légterébe lőttek ki, lebegek és megszáll valamilyen éteri nyugalom. Sajnos addigra, mire én kiláballok a saját válságomból és stabilan növekvő zen-pályára állok, a körülöttem tartózkodók, akik az odavezető ventillálásom elszenvedői, hát, hogy is mondjam... amortizálódnak. Nem lehet könnyű velem élni, ezt vállalom. De hát, ugye, melyikünkkel az?

Elkalandoztam. Szóval, a terv. A terv, amelynek segítségével sikeresen felkészülök a karácsonyra, miközben az elvállalt határidős munkáimat is elvégzem (csakúgy, mint azokat, amelyek az utolsó pillanatban esnek be és fel-tét-le-nül meg kell csinálni még huszadikáig, de csak és kizárólag én tudom őket kivtelezni), és persze a családomat sem kergetem le a domb aljára, egyenesen a Lipótmezőre.

Egyébként azért ez a szómenés, mert attól tartok, hogy a megoldás – úgyis, mint „A terv” – csalódást fog okozni nektek. Mert sokkal, de sokkal egyszerűbb, mint amire számítotok. Ugyanis mindössze ennyi: elengedem a karácsonyi távlatokat. A víziókat. A tökéletesség illúzióját. A megfelelési kényszereimet. Rálazulok az addig elvégzendő ünnepfüggetlen feladatokra, és kronologikus módon sorba állítom őket. Egyiket a másik után. És mindig csak a soron következőre figyelek. Azokban az esetekben pedig, amikor lesből rám zuhan két óra szabadidő, előveszem a másik listámat, a karácsonyit. És megkísérlek egy-egy pontot teljesíteni belőle. Ami meglesz dec 24-ig, az meglesz, ami nem, az meg nem. Csak arra kell figyelni, hogy arra a bizonyos karácsonyi listára fontossági sorrendben kerüljenek föl a bulletpontok.

Úgyhogy itt, a KK Adventi Naplóban tőlem bizony ne várjatok praktikus tanácsokat és hasznos tippeket. Arra ott vannak kiváló bloggerkollégáim, hálistennek. Én itt, kérem szépen, csak úgy, mint eddig, élem az életemet. Izé... „látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad”. És megírom nektek.

Ezen a héten például végig Mosolykával és a kerekesszékével forgatunk. Annál ”velem maradósabb” élményt pedig, hogy élhetem egy kicsit Fanny életét, amit aztán megmutatunk nektek is, kitalálni sem lehetne. A jövő héten erről is mesélek majd.

Jaaa, hogy bájdövéj, közeledik a karácsony? Eh, ugyan már! Háthiszen minden nap ünnep, nem igaz? Vagymi.

D. Tóth Kriszta - Shopline.hu