Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
Bolhából elefánt

Bolhából elefánt

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Hiszen ezt az egészet már láttuk valahol. - Szentesi Zöldi László nagyszerű írása!

Brian de Palma 1990-es filmje, a Hiú­ságok máglyája éppen arról szól, ami most Amerikában zajlik. A rátámadó néger bűnözőt kocsijával elgázoló fiatal brókert megcibálja a hiszterizált amerikai liberális elit.

Sorra feltűnnek a valóságból is ismert karakterek: a híveit tüzelő néger tiszteletes, a haszonleső zsidó polgármester, a különféle újságíró és ügyvéd hiénák, akiknek nem az igazság, hanem a saját pozíciójuk a fontos. Odadobnak áldozatul egy ártatlan embert, a bűnözőből pedig ártatlan angyalt festenek a közvélemény számára, és persze tüntetéseket szerveznek, esztelen, őrült kavarodást szítanak, faji alapon egymásnak ugrasztanak sokakat, akiknek eredendően semmi bajuk egymással.

Kell-e mondanom, hogy Brian de Palma filmje minden idők egyik legnagyobb erkölcsi és anyagi bukása lett, paradox módon éppen olyan hadjáratot vezényeltek ellene, mint amilyet maga a film is felfestett. Brian de Palmáról, Hollywood addigi kedvencéről kiderült, hogy tehetségtelen és ostoba; a Hiúságok máglyáját még az sem mentette meg, hogy Bruce Willis, Tom Hanks, Melanie Griffith és Morgan Freeman játszott benne. A film lerántotta a leplet az álszent, romlott amerikai társadalomról, ezért elhallgatták, kigúnyolták, lehúzták a sárba.

Abszurd vígjátékhoz hasonlatos a mostani eseménysorozat, a valóság fekete komédiája. Ezt a zavargássorozatot pontosan úgy építették fel, ahogyan a filmben is láthattuk. Adott egy hétköznapi eset, amelyet a törvény erejével fel kell deríteni, a bűnöst meg kell büntetni. Csakhogy az Egyesült Államokban, ahol nagyjából tízévente muszáj a feketéknek szétverniük néhány nagyvárost, különben szemernyi esélyük sincs a világszabadságra, titokzatos erők ismét kiengedték a gőzt a palackból. Amit látunk ugyanis, mégsem a teljes valóság. A háttérben a hagyományos és az új Amerika birkózik, és ez utóbbi szponzorai ezúttal kenyértörésre akarják vinni a dolgot. Abszolút tudatosan menedzselik a jó fekete férfi és a gonosz fehér ember kettős legendáját, az egyediből általánosítva, a törvényesből törvénytelen mezőre tévedve. A cél, hogy a lehető legnagyobb körben bűntudatot keltsenek, hogy megtörjék a többséget adó fehérek ellenállását a nyitott társadalom iránt.

A mostani zavargássorozat távlati célja tehát a változás, a fellazítás, minden létező határ, előírás áthágása. A tüntetések vandalizmusa, az eszetlen pusztítás, a lopások, fosztogatások, gyilkosságok pontos választ adnak arra, hogy ki játszik törvénytelen mezőben és ki nem. A mostani helyzet annyiban különleges, hogy világosan látszik, kit kell eltávolítani az útból. Hogy ki akadályozza leginkább az antifasiszták, baloldali aktivisták, globalisták leghőbb vágyát, még akkor is, ha történetesen semmi köze a történtekhez.

Ez az ember Donald Trump. Az elnök, akinek a személyes sorsáról és egyúttal az ország, valamint kicsit a nagyvilág sorsáról néhány hónap múlva döntenek az amerikai választók.

Ez a helyzet kulcsa. Előválasztást látunk, igaz, kicsit véres a körítés. Ebben a színjátékban mindenki pontosan eljátssza a szerepét, alkalmazkodik az új helyzethez: a bibliával a kezében fényképezkedő Trump éppen úgy, mint ellenlábasa, Joe Biden, akinek merő véletlenségből éppen most jutott eszébe, hogy fekete alelnökjelöltet válasszon maga mellé. És ebben a borzasztó színjátékban, a hatalmas örvényben, amely akár a fél világot maga alá temetheti, ha az amerikai nép rosszul választ, igazából pont az emberek nem számítanak. Az emberek, akiknek a nevében a baloldali csőcselék jogokat követel.

Arra a kérdésre ugyanis, hogy konkrétan mit kellene tenni a „rendőri rasszizmus”, sőt a „fehér rasszizmus” ellen, nincs, mert nem is lehet válasz. A feketék nagyjából ötven éve egyenjogúak az amerikai társadalomban, és mindenfajta értelemben réges-régen belül vannak a közösségen. Hogy leszakadó tagjaik, gettóba tömörült fiataljaik, börtönbe zárt percembereik vannak, aligha a többségi társadalom bűne. Ha belemegyünk abba a játékba, hogy a néger bűnöző miatt, aki fehér lányokat erőszakol és öl meg, és a bíróság előtt fennhangon szidja a fehéreket, szabad-e tüntetéssorozatot rendezniük a fehéreknek, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, valamint hogyan ítélné meg a liberális sajtó, máris választ kaptunk arra a kérdésre, hogy magát az ügyet nézzük-e vagy a következményeit. Mi azt javasoljuk, koncentráljunk csak a következményekre, és ne esküdjünk a fetisizált férfira, aki pólókra pingálva és transzparenseken él tovább. Valahogy úgy, mint Che Guevara.

Nincs itt semmi látnivaló. A faji ellentétet felkorbácsoló ravasz gazemberek készülnek az elnökválasztásra. Csakhogy mindez a nagyvárosokban zajlik, és Amerika nem csak nagyvárosokból áll. Decemberben majd meglátjuk, hogy a két partvidék között elterülő hatalmas ország mennyire érti, mi történik vele, körülötte, érte és ellene.

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (702) Tereb (146) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (168) Történelem (17) Autómánia (61) Jobbegyenes (2778) Kultúra (6) Egészség (50) Vetítő (30) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (10) Politika (1582) Nézőpont (1) Életmód (1) Flag gondolja (36) Irodalmi kávéház (537) Sport (729) Mondom a magamét (7501) Nagyvilág (1309) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Heti lámpás (310)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>