Az elmúlt évtizedek viszonylagos kiszámíthatósága véget ért, az „abnormalitás” vált „normává”. És mivel ez nem túl jó hír, így érdemes kicsit eltöprengeni azon, hogy mi a legmélyebb kiváltó oka mindennek.

Az már többé-kevésbé evidencia, hogy nemcsak az amerikai világbirodalom évszázada ért véget, hanem ezzel párhuzamosan az a hatszáz éve fennálló korszak is, amikor a nyugatias modernitás („kapitalizmus”) egy-egy nemzetállamának a talapzatára épültek az egymást váltó nyugati világbirodalmak. Az egymástól részben függetlenül mozgó két ciklusvég egybeesése okozza a mostani világválság eddig soha nem tapasztalt mélységét. Az ebből eredő iszonyatos tektonikai nyomás a szó szoros értelmében meghasította az amerikai világbirodalom uralmi struktúráit. Ez a most a felszínen is látványosan megmutatkozó törésvonal persze eddig is létezett, de most drámai módon válik világossá, hogy kétféle válaszkísérlet zajlik a birodalom egyensúlyának helyreállítására.

Közhely, hogy az elmúlt hatszáz év nyugati birodalmai egy évszázad után olyan anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi „deficiteket” halmoztak fel, amelyek egy idő után olyan kezelhetetlen válsággá torlódnak össze, hogy a birodalom végül összeomlott. A degenerációs szakaszba lépő birodalmi uralmi elitek dilemmája ilyenkor mindig a háború és (vagy) béke kérdésköre mentén formálódtak. Eddig abszolút uralkodó volt az amerikai birodalmon belül az a birodalomrész, amely úgy vélte, hogy azért kell a gigantikus birodalmi katonai ütőerő, hogy a világot állandó fenyegetés alatt tartva lehessen arra kényszeríteni, hogy a birodalom immár soha vissza nem fizethető adósságainak „refinanszírozásából” minél nagyobb részt vállaljon. Ezzel tehermentesítve a birodalom saját nemzetállami talapzatát, amelynek, ha egyedül kellene e birodalmi terheket viselnie, összeroppanna, és ezzel a birodalom is széthullana.

Valójában tehát a nemzetállami talapzatának mindent felemésztő polgárháborús fenyegetést jelentő negatív energiáit „exportálja” a permanens világháborús fenyegetéssel a birodalom. Ezért provokálta ki a felszínen orosz–ukrán háborúnak látszó konfliktust, és a két „tartalék háborút” a Közel-Keleten és a Távol-Keleten. Ám az látszik kiderülni, hogy az amerikai világbirodalom e háborúpárti része kissé „túlemelte” magát, így az amerikai nemzetállam fölé most egy új birodalmi koncepcióra épülő dramaturgiai „elemet” illesztettek be, és Donald Trump ennek a koncepciónak a megjelenítője. Feladata az, hogy kísérletet tegyen egy új világbirodalmi konstrukció megalapozására, amely esélyt adhatna részben az amerikai világbirodalom „fékezett habzású” fennmaradására, részben pedig egyúttal az első válaszkísérlet volna a modern Nyugat hatszáz éves uralmának lehanyatlásával előálló világhatalmi vákuum kezelésére. Ez lenne a „Háromtest Birodalom” vagyis az Amerika, Kína és Oroszország világbirodalmi konzorciuma.

Mivel ez egy évtizedekig tartó világtörténelmi kísérlet lesz, így egyelőre nincs elég tapasztalat ahhoz, hogy bármilyen prognózist adjunk e „projekt” kivitelezhetőségét, működtethetőségét illetően. Egyelőre egy biztos pont van, a bizonytalanság, hisz a három test bonyolult együttmozgásának koordinálása mindig csak bizonyos valószínűségi tartományon belül ad használható eredményt. Ám az igazán izgalmas kérdés az, hogy mi történik közben a permanens háborúra épülő amerikai világbirodalmi energiákkal. Számos jel utal arra, hogy e birodalomrész destruktív energiái egyre inkább Európában „találnak otthonra”. Az ezt a pusztító folyamatot generáló erők megértése azért lenne rendkívül fontos számunkra, mert Európa egésze olyan káoszba süllyedhet az „Európa területén ideiglenesen állomásozó”, háborúra épülő amerikai birodalomrész hatalma nyomán, ami tragédiák egész sorát válthatja ki. És bár e feltételezés akár világpolitikai sci-fi is lehetne, de még azt sem zárhatjuk ki, hogy a „birodalomkiválasztó főhatalom” stratégiájának éppen az a lényege, hogy szándékosan „hasítsa meg” az amerikai birodalmat. Hogy legyen egy „békepárti”, a „háromtest” világbirodalom keretében egyezkedő szárny, és legyen egy Európába „kihelyezett”, a háromtest másik két része (Oroszország s Kína) ellen véres háborúval, pénz- és kereskedelem-fegyverekkel egyaránt hadakozó „háborúpárti” szárny, amelyek ugyan látszólag egymás antitézisei, de a birodalomkiválasztó hatalom stratégiai érdekei mentén szervezi őket világot kifosztó „szintézissé”.

Európa nyugati szárnya Skandináviától Portugáliáig hisztérikusan fegyverkezik azonnali és közvetlen orosz katonai támadást vizionálva, és összehangolt hamis narratívájuk mögött nem nehéz felismerni az amerikai birodalom kihelyezett háborúpárti részlegének törekvéseit. Hasonlóan brutális gyorsasággal militarizálódik lengyel dominanciával szerveződve a balti államokat és a maradék Ukrajnát magába olvasztó szörnyállam is. A két amerikai birodalmi konstrukció közé szorulva „szorong” a negyedik német birodalom maradványa, amely legfeljebb öngyilkosságának módját választhatja meg, ha csatlakozik e mindkét oldalról őt körülvevő háborús hisztériához, akkor azért, ha szembeszáll velük, akkor azért pusztul el.

Nekünk, magyaroknak mindez halálos fenyegetés, az egyetlen esély a túlélésre csak az lehet, ha sikerül a békepárti amerikai birodalomrész beleegyezésével kínai–orosz protektorátusként rekonstruálni a Monarchiát, mint Európa egyetlen háborúmentes övezetét.

Bogár László

A szerző közgazdász

]]>www.magyarhirlap.hu]]>