Köszönet érte a bírói karnak. 2006-ban nem volt rendőrroham. Senkit nem lőttek fejen, nem lőtték ki a szemét, nem verték véresre, és könny­gázt sem lőttek a riadt, hazafelé tartó tömegbe. Nem voltak azonosítás nélküli maszkos rendőrök sem, akik úgy viselkedtek volna, mint a haramiák. Ez úgy igaz, mint az a tény, hogy a Föld lapos, és odafönt a sok kis fényes pötty valójában luk egy bennünket borító fekete szitán…

Merthogy emígyen szól a hír: „részben megváltoztatta a tévészékház 2006-os ostroma miatt megvádolt egykori rendőri vezetők büntetőperében hozott elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa. A jogerős ítélet szerint a másodrendű vádlott, Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány 400 ezer forint pénzbüntetést kapott. Az elsőrendű vádlott, Bene László volt országos főkapitány, valamint a többi vádlott felmentő ítéletét a táblabíróság helybenhagyta.”

Talán lehetne közadakozást szervezni Gergényi úr kisegítésére. Bene Lászlót pedig talán szentté kéne avatni… Vagy inkább el kéne gondolkodni azon, hogy a bírói függetlenség milyen messzire kerülhet egy társadalom igazságérzetétől. Nem kéne végre a pontosság kedvéért a honi igazságszolgáltatást tömören gazságszolgáltatásnak nevezni? És nem kéne a felháborító ítéleteket hozó bírókat legalább néven nevezni?…

Ezt követően szerencsére bekövetkezett a legújabb kor is a maga egyébként olykor félelmetes távlataival: „Az igazi menekülteket persze be fogjuk fogadni: németet, hollandot, franciát, olaszt, rémült politikusokat és újságírókat, hazájukat elhagyni kényszerülő keresztényeket, akik az otthon elvesztett Európájukat majd nálunk akarják megtalálni”. Igen, ezt Orbán Viktor mondta évértékelő beszédében, ami hatalmas, Washingtontól Pekingig érő visszhangot vetett. Nem csoda, a magyar miniszterelnök földgolyónyi távlatba helyezte Magyarország múltját, jelenét és jövőjét.

Mivel a szó elszáll, az ön kedvenc lapjában megtalálja a miniszterelnök évértékelő beszédét teljes terjedelemben, ezért még csak egy idézet kívánkozik ide: „A politikai stabilitás elvesztése olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak, és nem is fog bekövetkezni, amíg mi állhatunk a kormányrúdnál. Ebben nem ismerünk tréfát, és nincs pardon.”

Látszólag csak egy magabiztos kijelentés. De a Soros-ügynökök áldatlan ténykedése folytán zajló bukaresti kormánybuktató tüntetések egyre kísértetiesebben emlékeztetnek az úgynevezett ukrán forradalomra, az „arab tavasz” fedőnevű felforgató akciókról nem is beszélve. Nálunk is szerencsét próbáltak a Soros-boyok és girlök André Goodfriend amerikai ügyvivő országlása alatt, de szerencsére nem jártak sikerrel. Magyarország a térségben egyedülállóan stabil demokrácia, amit remélhetően még ezer Soros sem lesz képes megingatni. Úszkáljon akárhány „nagy testű ragadozó” – cápa, marlin, orka, barrakuda vagy bármi más – a magyar vizekben. A politikai stabilitás egy nemzet felemelkedésének legfontosabb feltétele, ami sajnos az elmúlt évszázadokban túl sokszor nem adatott meg nekünk.

Azt mondják, a békének (benne a stabilitásnak) és a szabadságnak nincs alternatívája. Öregedésnek indult népből is lehet fiatal nép, mondta reménykedve a miniszterelnök. Ami azt illeti, a magyar elég öreg nép ahhoz, hogy végre megfiatalodjon. Ha béke van, biztonság és méltó körülmények, miért is ne? Miért ne születhetnének még gyerekek?

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>